BLOG
Angkor és Sziemreap
Bangkok
Izraeli országjárás
Kínai óvóbácsiskodás
Párizs
Török EVS
Velencei karnevál
ÚTTERVEZŐ:
Ausztria
Bécs
Csehország
Prága
Franciaország
Párizs
Hollandia
Amszterdam
Hongkong
Hongkong
Indonézia
Gili-szigetek
Izrael
Eilat
Jeruzsálem
Tel-Aviv
Kambodzsa
Sziemreap
Kína
Peking
Sanghaj
Sanya, Hainan
Lengyelország
Krakkó
Zakopane
Magyarország
Állatkertek
Velencei-tó
Németország
Mannheim, Heidelberg
Olaszország
Velence
Szingapúr
Szingapúr
Thaiföld
Bangkok
Elephant Haven
Törökország
Gaziantep, Halfeti
Isztambul
Kappadókia
Mersin

Velencei karnevál

Vannak olyan szókapcsolatok, amikre mindenki azonnal tud asszociálni, mint például a lekváros palacsinta, amitől rögtön hangosan kezd korogni a pocak. Valószínűleg ennyire ismert szókapcsolat a velencei karnevál is, melyet ha meghall az ember egyből lelki szemei előtt látja a felvonuló karneválozókat, a gondolásokat és a keskeny csatornákat. Amióta személyesen átéltem nekem a velencei karneválról a hatalmas tömeg az első ami beugrik, de ez nem azt jelenti, hogy nem volt elképesztő élmény.

Az utat hetekkel az indulás előtt foglaltam le és tettem ezt szerencsével, ugyanis két hétvége között vacilláltam, és végül a vesztes hétvégén olyan fagy volt Velencében, hogy a lagúnák is befagytak. Bezzeg amikor én mentem a nap közepén még a kabátomtól is megszabadulhattam egy kicsit. Így kell ezt csinálni! Na de az utazás. Akármennyire szeretek világot látni, maga az utazás része – buszozás, vonatozás, repülés – sosem tartozott a kedvenceim közé. Mindegyikből élvezek egy 3 órás utat, de egy 12 órás London-Hongkong repülés, vagy a szintén 12-13 órás Budapest-Velence buszozás nem melengette úgy a szívem, mint egy forró tea a kandalló előtt egy hideg téli estén. Sőt inkább úgy hatott rám, mint egy kávé-kóla-energiaital kombó, ugyanis a buszon mindenki tudott aludni rajtam kívül.

Kicsit előreszaladtam; az ilyen egynapos velencei karneválos kirándulások úgy működnek, hogy a csoport péntek este találkozik valahol, zötykölődik a buszon fél napot, majd kora reggel ér Velencébe. Nagyon olcsó, tényleg megéri, csak utána kell pár óra amíg az ember újra érzi az ülepét.

Én olyan utat választottam ami nem egyből Velencébe vitt, hanem a tőle 7 km-re lévő Burano-ra. Ez a kis szigetcsoport maga a csoda: a házak színesek, mindegyik élénk színben pompázik, nagyon vidám hangulatot árasztva magából. Jóleső érzés itt sétálni, az embernek egyszerűen jókedve lesz a sok kék-zöld-rózsaszín-sárga háztól. Burano a csipkekészítésről híres, de az egyszeri látogatónak biztos a házak lesznek azok, amik örökké az emlékezetébe vésődnek.

A következő állomás egy másik szigetcsoport volt, a Velencétől már csak másfél km-re lévő Murano arról nevezetes, hogy 1291 óta az üveggyártás központja. Mivel Velencében a tűzveszély miatt betiltották ezt a tevékenységet a mesterek Murano-ba költöztek, és különleges megbecsülésben részesültek tudásuk miatt. Ugyanakkor ha bárkinek elárulták az üvegkészítés titkát, akkor halállal lakoltak. Törékenyen mesterség, az biztos (ba-damm-tss). Mára Murano is a turistákra állt rá, az idelátogató csoportoknak rövid bemutatót tartanak, én azt láthattam, ahogy az egyik mester pár perc alatt egy gyönyörű lovat készít üvegből.

Üveggyártás Murano

Nem hiszem hogy még mindig hallállal büntetnék őket, máskülönben minden ilyen tizenötperces bemutató után kereshetnének más embert, jó nagy munkaerőhiány lenne. Vásárlásra is van lehetőség, de ember legyen a talpán aki utána még egész nap egy üvegtárgyra akar vigyázni Velencében, ahol néha annyi ember van, hogy a városnézés pogózással ér fel.

Murano-ból 10 perc hajókázás múlva megérkezünk Velencébe, hogy aztán rögtön elveszítsük az összes ismerősünket a tömegben. Miután szerencsésen megtaláltuk akit lehetett akkor nincs más hátra, mint hogy belevessük magunkat a városba. A hajó közel a Szent Márk térhez tesz le, ahol van miből válogatni; Dózse-palota, Szent Márk Bazilika, Campanile, hogy csak a legnagyobbakat említsük.

Szent Márk tér

Akit a történelmi Velence és a múzeumok érdekelnek szerintem ne ilyenkor jöjjön: egyrészt ebben az időszakban csúcsosodik ki a látogatók száma, másrészt ilyenkor érdemes átadni magunkat a karnevál hangulatának. Mert mindenhol jelmezeket látunk, vannak korhű kosztümök, vannak nagyon ötletes és vicces jelmezek, de rengeteg sci-fi ihletett cosplay-ba is belefuthatunk. Ha egy kicsit mi is a részesei szeretnénk lenni ennek, akkor pár euróért vehetünk hagyományos velencei maszkot, ami egy jó szuvenír és szép emlék később is.

Egy nap akkor is gyorsan eltelik Velencében, ha a múzeumokat máskorra hagyjuk. A várost gyalog lehet igazán felfedezni, és bár az utcatáblák (igazából már az utca megnevezés is túlzás) nem sokszor segítenek, eltévedni azért nem olyan könnyű, ha pedig esetleg elfáradnánk, akkor ott a vaporetto. És felfedezni bőven van mit: a hangulatos kis csatornákat, a Grand Canal-t, melyre csodaszép kilátás nyílik a szintén méltán híres Rialto-hídról, a séta közben nagyon jól eső igazi olasz kézműves fagylaltot, és persze a kis éttermeket a helyi pizzával.

A városnak annyira egyedi és különleges hangulata van, ami egyedülálló az egész világon. Ebben sokat számít az, hogy a vízre épült, de emellett még ott van Velence kisugárzása is, ami tényleg magával ragadja az embert. Mindez hatványozottan igaz, amikor mindenfele kosztümös karneválozókat látunk – este külön bemutató keretében a Szent Márk téren –, és persze a gondolákat, ami nagyjából a romantika (és a lehúzás) szinonimája.

Velencei karnevál jelmezesek

A tartalmas napot egy kevésbé tartalmas félnapos hazabuszozás követi, aminek a végén az ember elhatározza, hogy soha többé nem buszozik ennyit. Kivéve persze jövőre, amikor újra eljön megnézni a karnevált.

Tovább olvasom...

Megtalálsz Youtube-on is:

szia@beferekaborondbe.hu

@beferekaborondbe.hu