Cikkek

Utazás

Én Velencébe a karnevál idején mentem, és a csoport tagjaként szervezett út keretén belül busszal utaztunk. Péntek este indultunk, szombaton reggel érkeztünk meg, és a programok után este mentünk haza. Nagyon sok ilyen utat találni jó áron, akár 10 ezer forintért is kapunk oda-vissza buszutat (bár erre még jön a hajójegy melynek ára 15 euró körül van, Murano-val és Burano-val nagyjából plusz 20 euró).

Ha valahogy még sincs kedvünk 12 órát a buszon zötykölődni (teljesen meg tudom érteni), akkor mehetünk repülővel is.

Velencének két reptere van, egyik a Venice Marco Polo repülőtér (VCE), másik a Treviso repülőtér (TFS). Előbbi 13 km-re van a városközponttól, és a legegyszerűbben vaporetto-val (becsületes polgári nevén ACTV Alilaguna Water Bus) mehetünk be, ez kb. 20 perc alatt visz be 15 euróért (online jegyvétel esetén 14 euró, retúrjegy 27 euró). Mehetünk busszal is ami mondjuk olcsóbb (az 5-ös busz kb. 8 euróért visz be), de mennyivel menőbb a vaporetto ugyabár. Erre a reptérre 45 ezer forintért már találni oda-vissza repülőjegyet, mindkét irányba egy németországi vagy bécsi átszállásra számítani kell, cserébe a Marco Polo reptéren tesz le a gép, ami közelebb van a városhoz. 2016 vége óta már az easyJet fapados járataival is repülhetünk ide.

A Treviso reptér 26 km-re van a városközponttól, erre a reptérre a Ryaniar akár 13 ezer forintért (!!) is kínál oda-vissza jegyeket (plusz a bőrönd persze). Innen macerásabb bejutni, de a Ryanair transzferbuszai 10 euróért bevisznek, amit már a repjegy vásárláskor lefoglalhatunk az egyszerűség kedvéért. Az olcsóbb és macerásabb megoldás a 6-os busszal elmenni a Treviso vasútállomásra, és onnan kevesebb mint háromnegyed óra alatt bevonatozni Velencébe. Vasárnap kivételével jelenleg 9:00-11:00 között nincs vonat Treviso-ból Velencébe, ezt kalkuláljuk bele az utazásba, ha ezt a módszert választjuk.

Ha csak simán bebuszoznánk, akkor itt tudunk menetrendet és árakat nézni.

Vonattal érkezve a Venezia Santa Lucia vasúti pályaudvarra érkezünk, innen vaporettoval lehet bemenni a városközpontba.

Ha autóval mennénk azt vegyük számításba, hogy Velencében nem járnak autók, így nekünk is a szárazföldön kell hagynunk járművünket mielőtt behajózunk a szigetre, ráadásul ha behajtottunk Velencébe városbelépési díjat kell fizetnünk, mely 8-10 euró körüli összeg, a parkolóban hagyott autó után pedig borsos őrzési díjat kell fizetnünk (long story short: nem éri meg autóval menni). Az olasz autópályák többségén a megtett kilométerek után kell fizetnünk.

Útlevél, vízum

Magyar állampolgárként sem útlevél, sem vízum nem szükséges, mindössze a személyi igazolványt kell vinnünk.

Szent Márk tér

Velencébe behajózva a város szélén egyből legnagyobb és leghíresebb terébe, a Szent Márk térbe botlunk. Bár manapság a téren több turistát találni mint fát az Amazonasban, a tér így is lenyűgöző látványt nyújt. A turisták hatványozottan vannak jelen a karnevál idején, akkor még az amúgy nagy számban lévő galambok is menekülnek. A 175 méter hosszú tér – más néven a Piazza – két jellegzetes és híres épülete a Dózse-Palota és a Szent Márk Bazilika, mindkettőnél hosszú sorokra lehet számítani.

A tér egykoron egy kis kolostorkert volt, majd a XVI. században átépítették, hogy minél fényűzőbb legyen. Ebben az időben hivatali épületek, könyvtár, és pénzverde is került ide a térre, ami mára Velence szimbóluma.

Dózse-palota

A téren található Dózse-Palota (Palazzo Ducale) az egykor virágzó Velencei Köztársaság fejedelmének, a dózsének volt a palotája. Ez a gótikus palota Velence egyik legszebb épülete, a gyönyörű díszeken és burkolatokon kívül múzeumában festményeket és tárgyi emlékeket lehet megtekinteni. A Szent Márk Székesegyház mellett helyezkedik el a téren Velence egyik könyvtárépületével, a Libreria-val szemben.  A palotában részt vehetünk egy titkos túrán is, az egy és negyed órás szervezett programon olyan helyeken viszik a csoportotokat, amik amúgy a látogatóközönségtől el vannak zárva, rejtett utakon és kamrákon át. A túra alap jegyára 20 euró és angol, olasz, francia nyelven van, ezek időpontjai és további részletek ezen az oldalon.

A normál belépő 19 euró, kedvezményes 12 euró (például 6 és 14 év közötti gyerekeknek, 15 és 26 év közötti tanulóknak, vagy 65 év felett), és vannak ingyenes kategóriák is (például 6 év alatti gyerekek vagy előzetes foglalás esetén minimum 15 fős csoportnál 1 fő). Ezenkívül van családi kedvezmény is és 5,5 eurós jegy (iskolásoknak ha együtt mennek szeptember 1 és március 15 között). Audio guide-ot kérhetünk a pénztárnál, egy fő részére 5 euró, két főnek 8 euró. Ez a jegy nem csak a palotába jó, hanem több múzeumba is a Szent Márk téren; Museo Correr, Museo Archeologico Nazionale és Monumental Rooms of the Biblioteca Nazionale Marciana. A kedvezmények és az árak részletesen itt.

A múzeum november 1-től március 25-ig 8:30-17:30-ig van nyitva (utolsó belépés 16:30), március 26-tól október 31-ig 8:30-tól 19:00-ig (utolsó belépés 18:00), december 25-én és január 1-én zárva.

A múzeum angol nyelvű honlapja itt tekinthető meg.

ÉRDEKESSÉG: A palota legendája szerint a oszlopsorban a 9. és a 10. oszlopok más színűek, mert ezek vörös márványból készültek, és a hagyomány szerint itt hirdették ki a halálos ítéleteket. Babonából a velenceiek ma sem mennek át e két oszlop között. A halálos büntetést megúszhatta az, aki végig tudott sétálni a palota lagúna felőli résznél a harmadik oszlop körül, anélkül hogy leesett volna. Állítólag ez senkinek sem sikerült, és a kísérletek nyomai ma is látszódnak.

Szent Márk Bazilika

A Szent Márk tér másik világhírű épülete szintén a város védőszentjének nevét viseli; a Szent Márk Bazilika (Basilica di San Marco) története 829-ig nyúlik vissza, amikor is a legenda szerint két velencei hajós Velencébe csempészte Szent Márk testét egy egyiptomi kolostorból. Először egy ideiglenes kápolnába tették az ereklyét, majd elkezdték megépíteni az első templomot. Azóta az épület sok mindent – tűzvészt, lázadást – túlélt, a ma is látható, harmadik változatát 1063-ban kezdték építeni, a kupolák, díszítés, mozaikok és minden egyéb ezután következett, és végül a XIII. század végére készült el a templom. Azóta is sok változtatáson és felújításon ment át, napjainkra pedig Velence kötelező látványosságai közé tartozik.

Fényképezni nem lehet bent, ahogy nagy csomagot sem vihetünk be magunkkal.

A bazilikába ingyen be lehet menni, a múzeumába 5 euró a belépő, kedvezményes jegy (2,5 euró) csak a 15 főnél nagyobb csoportoknak jár. A harangtoronyba (lásd eggyel lejjebb) 8 euróért mehetünk fel. A különböző kiállításoknak más és más nyitva tartási ideje van, és ha ez nem lenne elég, ez is változik az év bizonyos szakaszaiban és napjain. Az összes kiállítás pontos nyitva tartási ideje és a belépő árak itt megtekinthetőek, egy oldalon.

Ha elkerülnénk a sort, akkor vegyük meg jegyünket online!

Campanile

A bazilika harangtornya a Campanile, a közel 100 méter magas torony tetején egy piramison Gábriel arkangyal szobra tekint le a városra. Eredetileg őrtoronynak használták, és közvetlenül a víz mellett helyezkedett el. A most látható torony helyén állt Velence legrégebbi tornya, amit római kori alapokra emeltek. A torony nagyrészt a környezeti tényezők miatt 1902-ben összeomlott de teljesen ugyanúgy visszaépítették, és 1912. április 25-én, Szent Márk napján ünnepélyesen felavatták.

Óratorony

Szintén a Szent Márk téren található az Óratorony, melyet a XV. század végén építettek. A napkorongos mutató jelzi az idő múlását, ezen kívül a számlapon a csillagjegyek, a holdfázisok, a hónapok és a napok szimbólumai láthatóak. Az órát szobrok díszítik, többek között Mária, egy szárnyas oroszlán, és a Mórok, akik minden órában megkondítják a harangokat.

Sóhajok hídja

Velence egyik leghíresebb hídja a sok közül a Sóhajok hídja, mely a Dózse-palotát és a börtönt köti össze a Rio di Palazzo csatorna felett. Ha nem akarunk gondolázásra költeni de szeretnénk jól megnézni a Sóhajok hídját, akkor a mellette lévő hídról (Ponte della Paglia) erre tökéletes lehetőségünk van. A legenda szerint a híd neve onnan ered, hogy miután a Dózse-palotában a bíróságon elítélték a foglyokat, a hídon átkelve a börtön felé mindig a sóhajtozásukat lehetett hallani. Ennél valószínűbb, hogy a híd nevét Lord Bryon, a nagy angol költő találta ki, aki Victor Hugo-val együtt sokat tett azért, hogy a híd világszerte híres legyen.

Egy másik legenda szerint ha egy pár átkel a híd alatt, akkor a szerelmük örökké fog tartani. Hát, ha nem átúsznak alatta akkor szerintem a gondolázásra szánt 30 ezer forintból inkább utazzanak el valahova, az is sokat tesz az örökké tartó románcért.

Grand Canal

A Grand Canal (Canal Grande) – ahogy a neve is sugallja – a város egyik csatornája, és azok közül is a legnagyobb és a leghíresebb, valamint a legfőbb közlekedési útvonal, mely egy fordított S-alakban szeli át Velencét. A híres csatornán utazhatunk tömegközlekedéssel is (vaporetto), de igénybe vehetjük a vízi-taxit és a gondolát is, ez utóbbiból egész garmadát találunk a víz mentén sétálva.

TIPP: Ha nem szeretnénk egy egész vagyon kiadni a gondolára (lásd eggyel lejjebb), akkor a Grand Canal egyik oldaláról átgondolázhatunk a másikra. Bár az egész csak egy-két perc, de 1-2 euróért picit így is átélhetjük a gondolázás élményét.

A csatorna 3,8 km hosszú, szélessége 30 és 90 méter között váltakozik, átlagos mélysége 5 méter. A csatornán utazva mindkét oldalon gyönyörű épületeket láthatunk, és a felette átívelő hidak is párjukat ritkítják. Velencében sétálva biztos, hogy hamar megtaláljuk és felismerjük a Grand Canal-t.

Gondola

Sokak szerint kötelező program Velencében a gondolázás, én nem így gondolom, anélkül is tökéletes lehet a velencei élmény, ha nem költök háromheti kajapénzt 40 perc csónakázásra. Bár igen romantikus módja ez az utazásnak, főleg ha a gondolásunk gitározik és énekel is közben, szóval mindenki maga döntse el, hogy szeretne-e erre ennyi pénzt áldozni. Egy alapút ár 60-80 eurónál kezdődik, amiből elkezdhetünk alkudni (mondjuk hogy mennyire szeretjük az anyukánkat, ez mindig bejön az olaszoknál), de az alkudozással töltött idő a 40 percből telik. Ha a 40 perc sem elég, vagy a túl sok euró húzza a zsebünket, akkor minden további 20 perc átlag 40 euró, éjszaka még drágább; az alap 40 perc 100 euró, minden további 20 perc 50 euró. Egy gondolában legfeljebb hat ember ülhet és akkor megoszlik a költség, de lehet úgy kevésbé romantikus az élmény, ha egy német házaspár mellettünk eszi a kolbászos szendvicset mustárral (bocsánat a sztereotíp példáért, személyes sérelmek).

Rialto-híd

Velence másik híres hídja a Rialto-híd, mely a Grand Canal felett ível át, és jellegzetes külsejéről egyből fel lehet ismerni.

A hidat 1588 és 1591 között építették és nem volt könnyű sorsa, kétszer is leszakadt az idők során. Egészen 1854-ig ez volt Velence egyetlen igazi hídja. A 12 ezer cölöpön álló híd íve 44 méter, magassága 7,5 méter, szélessége 22 méter. Mindenképp sétáljunk át rajta (vagy pontosabban hömpölyögjünk a több millió turistával), és a közepéről csodáljuk meg a Grand Canal-t és a vízén nyüzsgő életet.

Burano

Ha Velencében vagyunk akkor mindenképp érdemes meglátogatni két közeli kis szigetcsoportot. A távolabbi, 7 km-re fekvő szigetcsoport neve Burano, ez a csipkekészítéséről híres és elméletileg már a római korban is lakott volt, de itt sétálgatva úgysem ezek a dolgok fognak eszükbe jutni. Az apró település hangulatához még csak hasonlót sem láttam eddig, ugyanis minden háza élénk színűre van festve, és ettől az egész sziget jókedvű hangulatot áraszt. Az önkormányzat ad engedélyt arra, hogy melyik házat milyen színűre lehet festeni. A legenda szerint a házak azért tarkák, hogy a halászok ködös időben is hazataláljanak. Főterén áll a Csipkekészítő Iskola, ahol egy múzeum is található (ma már csak tanfolyamok vannak az iskolában), ezzel szemben pedig a ferde tornyú Szent Márton templom látható.

Velence északi parti kikötőjéből (Fondamente Nove) az LN (Laguna Nord) vonalon jutunk ide tömegközlekedve, az út mintegy 40 perc. Mindenképp jöjjünk el ide ha Velencében járunk, és sétáljunk a hangulatos színes házak és a kis csatornák között.

Murano

A másik híres szigetcsoport, Murano mindössze másfél km-re van Velencétől, és már 1291 óta Velence üveggyártásának a központja. Több kis szigetből áll össze, és ezek között folyik egy nagyobb csatorna. Murano is lakott már a római kor óta, de akkor lett igazán jelentős, amikor 1291-ben Velencéből az üvegfúvó műhelyek ki lettek tiltva a tűzveszély miatt, és Murano lett a tevékenység központja. Régen az üvegkészítők munkája különleges és értékes volt, így kiváltságokat élveztek, ugyanakkor nem hagyhatták el a Velencei Köztársaságot, hogy ne adják tovább az üvegkészítés titkait. Ha mégis elmondták valakinek, úgy halállal lakoltak. Nem úgy ma, amikor az idelátogató turistáknak bemutatókat tartanak, amikor én voltam ott a semmiből készített a mester egy gyönyörű lovat pár perc alatt. Murano nagyobb mint Burano és több mindent fel lehet fedezni, de a másik kis szigetcsoport mégis sokkal hangulatosabb. Azért természetesen Murano-t se hagyjuk ki, és ha már itt vagyunk mindenképp nézzünk meg egy üvegfúvó mestert munka közben.

Ide is a Fondamente Nove kikötőből kell indulnunk, és Velencéből már 10 perc alatt átérünk Murano-ba a vaporetto-val. A vízibusznak Murano-ban hét megállója is van, azonban ha tovább szeretnénk menni Burano-ba (és tovább szeretnénk), akkor a Világítótoronynál lévő Murano Faro megállóhoz menjünk.

Karnevál

Világszerte híres a velencei karnevál, mely minden évben hamvazószerda előtt két héttel kezdődik, és hamvazószerda előtt egy nappal ér véget. Európa ezen részén a farsang az év egyik legnagyobb ünnepe volt régen, és az egész város együtt vigadott. Az ünnepi mulatság központi helye a Szent Márk tér volt, az első és az utolsó napi fő események is itt zajlottak. A több heti mulatozás után a karnevál utolsó napján, a farsang csúcspontjaként elűzték a Karnevál Hercegét, aki eleget tombolt és szórakozott, ideje volt mennie. Szimbolikusan elégettek egy szalmabábut is, és ahogy a tűz ezt elégette, úgy múlt el a tél és adta át a helyét a tavasznak.

A karnevál a középkorban sok furcsa törvényt hozott, például férfiaknak megtiltotta hogy nőnek öltözve apácazárdákba lépjenek be, vagy hogy tilos egyszerre fegyvert és álarcot hordani. A jelmezesek a templomokba nem mehettek be, de magánházakba sokszor igen.

A mai karneválokon sétálva találkozhatunk tradicionális jelmezekkel, ezek a gyönyörű kosztümök élethűen tükrözik a több száz éves ruhákat. Ugyanígy látunk sok modern ruhát is, akár sci fi filmekből is. Bár a karneválokon – főleg a hétvégén – elképesztő embertömeggel kell számolni, mindenkinek érdemes megnéznie legalább egyszer az életben.

Árak

Velence sem tartozik az olcsó úticélok közé, bár olasz viszonylatban Milánónál még mindig jobb. A hajójegyekkel, múzeumokkal tudunk előzetesen kalkulálni, amire még pénzt kell szánni (a szuveníreken kívül) az az étkezés, de pl. a legolcsóbb pizza, a margherita már 4,5 euórért is kapható. Továbbá számítsunk rá, hogy még az utcai toitoi WC-k is fizetősek, 0,5-1 euróba is fájhat egy pisi.

Aktuális euró árfolyam ide kattintva.

Mit érdemes enni-inni

A velencei kézműves fagyit mindenképp kóstoljuk meg, azon belül is a pisztácia a legkülönlegesebb.

Közlekedés

Ha valahol, akkor Velencében érdemes gyalog közlekedni. Apró kis hidakat, eldugott részeket fedezhetünk fel, és a város hangulatát is így lehet igazán érezni. Autóforgalom nincs a szigeten, és biciklizni sem szabad (kivéve ha nem riaszt el egy 50 eurónál kezdődő büntetés). A forgalom – ide értve a mentőket, tűzoltókat, rendőröket, esküvőket, temetéseket, szemétszállítást, anyagszállítást stb. - lebonyolítása is a vízen zajlik, ugyanúgy a helyi KRESZ szabályainak megfelelően.

Így ha Velencében elfáradnánk a kutyagolásban, akkor egy vízieszközt kell igénybe vennünk. A gondolák nem igazán a hatékonyságról szólnak, és a vízi-taxi is igen drága (ezek főleg magánkézben lévő motorcsónakok). Akkor már jobban megéri a vaporettokkal közlekedni. A vaporetto 220 személyes hajó, kisebb és gyorsabb változata a 130 férőhelyes motoscafo. Ezeket az ATCV, Velence tömegközlekedési szervezete üzemelteti, ahogy a szárazföldi buszokat is (de most maradjunk Velence szigetén). Murano és Burano szigeteire is eljuthatunk a tömegközlekedéssel, valamint hajókázhatunk a Canal Grandén, a lenti menetrendben tudunk keresni járatot. Ez sem olcsó egyébként, 7,5 euró a 75 perces jegy, amivel korlátlan átszállási lehetőségünk van, de visszaútra nem használhatjuk. Ha napi jegyet vennék az már 20 euró, úgyhogy érdemes kényelmes sportcipót húzni és készülni a sok sétára. Ha mégis vaporetto-znánk, akkor ne felejtsük el minden felszállás előtt érvényesíteni a jegyet (a többnapos jegyet is) a vízibuszállomásokon a megállóknál.

A vízi járművek menetrendjét itt tudjuk megcsodálni, itt pedig a vaporetto-k útvonalát nézhetjük meg.

Ha az árakkal kalkulálnánk, itt látjuk mennyibe kerülnek az egyes jegyek.

Itt találunk jegyárakat ha például a reptérre vagy Murano szigetére mennénk.

Ha előre vennénk jegyet azt ezen a linken tudjuk elintézni, de itt ugyanúgy vehetünk többek között múzeumi belépőket is.

Tippek

A Velencei Karnevált látni kell, a hangulata egyedülálló és a rengeteg nagyon aprólékos és sokszor vicces jelmez, vagy éppen korhű kosztüm a város kisugárzásával együtt felejthetetlen. Természetesen ilyenkor még nagyobb az embertömeg, de ez vállalható egy ilyen élményért.

Ha Milánóban, Nápolyban vagy Rómában vagyunk, akkor nagyon olcsón, akár 1 euró körüli összegért is találhatunk belföldi buszt Velencébe.

Könnyen előfordulhat, hogy olyan magas a vízállás Velencében, hogy a teret teljesen elönti a víz, néha teljesen ellepi az ember lábát. Ez főleg télen és ősszel jellemző (november és december különösen kritikus), ha ilyen időszakban mennénk, akkor ne felejtsük el a vízhatlan lábbelit.

A szállás Velencében elég drága, de a kintebbi részeken (pl. Lido) már jóval olcsóbb szobákat is találni.

Ha csak egy napod van

Ha csak egy napra érkezel, akkor a szárazföld felől érkezve kezd a napot Burano, majd Murano meglátogatásával, mindkét szigetcsoport megéri a kirándulást. Ha megérkeztél Velencébe és átverekedted magad az embertömegen, akkor irány a Szent Márk tér és annak nevezetességei. Mivel a szűk program nem összeegyeztethető a hatalmas sorokkal, így valószínűleg csak kívülről tudod megcsodálni az épületeket, de ettől egyáltalán ne érezd magad csalódottnak. Ezután vedd nyakadba a várost, sétálj a Grand Canal mentén, menj át a Rialto-hídon, vessz el a kis utcákban és a csatornák között, közben egyél egy citromos-pisztáciás fagyit, és már el is telt a nap. Ha a karnevál idején mész akkor mindenképp kalkuláld bele, hogy nagyon sokszor meg fogsz állni egy-egy tökéletesre sikerült jelmezt megbámulni.

Érdekességek

Velencében tilos a gurulós bőröndök használata, mert azon kívül, hogy a helyiek nem tudnak pihenni a hangjától, a kerekek tönkreteszik a több száz éves járdákat is. A tiltás 2015 májusában lépett életbe, és a büntetés akár 500 euró is lehet.

Spoiler alert: Dan Brown Inferno című könyvének egyik helyszíne Velence.

Ha érdekel a személyes élménybeszámolóm a velencei karneválról, akkor ide kattintva tudod elolvasni!