Papírok a bőröndből / Cikkek / A világ legolcsóbb Michelin-csillagos étterme

Ha nekem azt mondják, hogy este menjünk vacsorázni egy Michelin-csillagos étterembe, akkor biztosan kalapáccsal esek a malacperselyemnek. Ha valaki azt mondja, hogy mindezt csináljuk Szingapúrban, a világ legdrágább országában, akkor már a jelzálogon is el kell gondolkodnom. Érthető mennyire meglepődtem amikor megtudtam, hogy a világ legolcsóbb Michelin-csillagos étterme a világ legdrágább országában található.

Igazából az étterem szó is erős túlzás, hiszen inkább street food jellegű a dolog. A szóban forgó hely Szingapúr kínai negyedében van, és nem olyan könnyű megtalálni. A food street végén található épület második emeletén lelünk rá, ahogy csöndesen beolvad a többi hasonló küllemű árus közé. Egy nagyjából két méter széles ablakban ínycsiklandó sült kacsák és mindenféle más húsok lógnak, a kirakat sarkában pedig szerény oklevél hirdeti, hogy ez bizony Michelin-csillagos étkezde. Nincsenek csili-vili székek és porcelántányérok, ha rendeltél akkor leülsz az egyik asztalhoz, ami pont úgy néz ki, mint az emeleten lévő több tucat másik étterem asztala.

Persze a Michelin-csillag feldobja a forgalmat, így nemrég nyitottak egy második helyszínt is az elsőtől kb. egy percre, ami már inkább hasonlít étteremre. Hihetetlen profizmussal dolgoznak, folyamatosan özönlenek a vendégek, megállás nélkül veszik fel a rendelést, hozzák ki az ételt és takarítják az asztalokat, senki sem áll le egy percre sem.

Mikor sorra kerültem megkérdeztem a pénztárost mit ajánl, és természetesen a leghíresebb fogásukat, a szójás csirkét javasolta. Így kértem egy olyat tésztával, és ha már végre sikerült ide eljutnom (előző szingapúri látogatásomnál nem volt időm/türelmem kiállni a sort) kértem disznót is rizzsel. Nagyjából negyed órát kellett várnom a rendelésem után, és már neki is eshettem a dupla ebédemnek.

A csirkével kezdtem, ami számomra nem hozta el azt a megváltást, amit reméltem. Ettől függetlenül nagyon ízletes és omlós volt, ami engem különösen kellemesen érintett, mert eddigi lakhelyemen, Hainan-on félig nyersre készítik a húst. Nem kétséges, nagyon finom volt, de nem olyan hogy az ember a földhöz veri tőle a hátsóját. A hozzá tartozó tészta olyasmi volt, mint amiből a pad thai-t készítik, szerencsére nem túlfőzve, a paradicsomos szósszal elkeverve nagyon finom volt.

És akkor jött a disznó… ami aztán tényleg megrengette a világom. A rizs semmi extra (16 hónap Kína után már az ember a háta közepére kívánja), de az a hús! Ahol kellett omlós volt, ahol kellett ropogós, majdnem lefolytam a székről gyönyörömben. Kis szeletekre volt vágva, az egyik fele jobban megsütve, és már a puszta emlékétől megkordul a gyomrom.

A legszebb az egészben az, ahogy a cikket is kezdtem: az árak. A csirke és a tészta 4,8 szingapúri dollár volt, a disznó és a rizs pedig 4 dollár, azaz két adag étel egy Michelin-csillagos étteremben 8,8 SGD, ez nagyjából 1700 Ft-nak felel meg. Ár-érték arányban ez hihetetlenül jó. Ja, és természetesen mindent megettem!

Ha megkeresnétek az éttermet, akkor itt van egy részletes útmutató hogyan lehet megtalálni (valamint további hasznos infók az országról). Ha pedig szeretnétek felfedezni Szingapúrt és az evésen kívül más is érdekel, akkor itt egy rövid videó az ország legérdekesebb részeiről.