Papírok a bőröndből / Cikkek / Dolgok, amiket Kínában tanultam meg

Nem kell olyan kényesnek lenni

Én tipikusan abba a kategóriába tartozom, amelyik annyiszor most kezet amivel még éppen nem esik túlzásba. Kínában megtanulja az ember, hogy ne legyen olyan finnyás, amikor az utcán sétálva felülről mindig csöpög rá valami, a lábán meg egy fél disznót húznak át a hentesek a boltban. Hatványozottan segít a dolgon ha egy óvodában dolgozol, ahol egyszerre kell félreugranod egy hányás elől, miközben egy frissen termett pisitócsát próbálsz kikerülni, nem beszélve a kifolyó nyálmennyiségről, mellyel kiszáradt tómedreket lehetne feltölteni.

Matchbox-ból kéne építeni a repülőket

Sokszor hallottam már azt a komolytalan felvetést, hogy mi lenne ha a repülőgépeket a feketedobozok anyagából készítenék, így zuhanáskor nem csak a doboz, hanem az egész repülőgép megúszná. Ezen a gondolatmeneten végigvezetve vetném fel, hogy akkor már inkább matchbox-ból kéne csinálni a repülőket. Nap mint nap látom ahogy a gyerekek dobálják, ütögetik, rátaposnak, és soha egyik autónak sem lett baja. Elpusztíthatatlanok!

Köpni

Fiatalságom minden szabad percét igyekeztem focival tölteni. Játszottam egyesületekben is, ahol mindig irigyeltem a többi fiút milyen jókat tudnak köpni. Én is meg akartam tanulni, de a próbálkozásaim inkább csak a ruhámra és magamra voltak veszélyesek, minthogy menő lett volna. Itt Kínában mindenki köpköd épp amerre áll, így egy idő után én is óhatatlan kényszert éreztem, és fél év után már profin megy a dolog. Alig várom, hogy otthon focizzak!

Ahol nincs sor nincs látnivaló

Ezt főleg a nagyvárosokban, Pekingben és Sanghajban tapasztaltam: az emberek imádnak sorban állni és odacsődülni dolgokhoz, akkor is ha nem látnak belőle semmit és csak összenyomják egymást. Elég odanézni egy ilyen gruppenre és már tudom hogy van ott valami érdekes, de annyira biztos nem lehet izgi, hogy ezért átverekedjem magam ötezer emberen és tízezer szelfiboton. Ha valami nem olyan érdekes akkor is áll ott pár ember, biztos ami biztos.

Nemcsak én nem értem a kínaiakat, és ők nem értenek engem, de néha egymást sem értik

Az oviba ahol dolgozom a szülők kérték a vezetőséget hogy ne helyi, azaz hainan-i kínai tanárt vegyenek fel, mert nekik olyan tájszólásuk van, hogy a mandarin kínait beszélők nem igazán értik meg. Nekem ezzel szerencsére nincsenek ilyen jellegű problémáim, mert én egyik típusú kínait sem értem meg.

Édesen szeretik a dolgokat

Még nem fejtettem meg az okát, de valamiért a kínaiak édes ízűre készítik el azt is, aminek sósnak kéne lennie. Tehát a popcorn is édes, a kenyér kalácsízű (nem beszélve a benne lévő mazsola és babdarabokról), de még a natúr joghurt is édes, ahelyett hogy tisztességesen natúr lenne.

Triplán csomagolnak

Csomagolásnál semmit nem bíznak a véletlenre. Ha veszel egy doboz kekszet, amire rá van írva hogy 12 darabot tartalmaz, akkor biztos lehetsz benne, hogy a dobozban a 12 darab el van osztva két 6 darabos csomagra. És ha kinyitod ezeket a csomagokat, akkor abban is egyesével be lesz csomagolva mindegyik keksz.

A gyerekek szeretik nyalogatni magukat

Lehet hogy ez nem kínai sajátosság, de továbbra is nehezen dolgozom fel, amikor a gyerekek minden előzetes jel nélkül elkezdik nyalogatni a kezük, vagy ha ülnek akár a térdük. Olyan is előfordult hogy elbambultam, és arra tértem magamhoz, hogy az egyik gyerkőc az én térdemet nézi jégkrémnek.

Duda

A kínaiak imádják nyomni a dudát, habár mára ez az eszköz elvesztette elsődleges funkcióját. Én ritkán használom vezetés közben, ha mégis akkor kellemes érzéssel tölt el, hogy ezzel is csökkentem a frusztrációm amit a kreszt hírből sem ismerő idióták váltanak ki. Itt viszont úgy nyomják a dudát mintha jutalékot kapnának utána, ugyanakkor teljesen feleslegesen. Egyrészt akire rádudálnak az olyan magas ívben tesz rá mintha süket lenne, aki pedig dudál az ettől egyáltalán nem remél változást, egyszerűen csak muszáj minden percben megnyomni a dudát.

A zebra sehova sem vezet

Sok helyen fel van festve a zebra, de az autósoknak szerintem fogalmuk sincs mit jelentenek ezek a fehér csíkok az út közepén, ahogy valószínűleg azoknak sem akik felfestették, mert akkor aligha vezetne a zebra egyik sövényfalból a másikba, ahol nincs ember aki közlekedne.

Két sávban három sor

Ez pont egy olyan dolog, amin már én is gondolkodtam forró nyári délutánon a dugóban ülve: ha a kétsávos út olyan széles, hogy elférne egymás mellett három autó is, akkor miért ne? Csak amíg engem ezért otthon meglincselnének, itt simán átültetik a gyakorlatba. Mondjuk ennél sokkal durvább dolgokat is csinálnak vezetés közben.

Irigykednek a szakállra

A lányok vonzónak találják, a férfiak pedig megdicsérik a szakállat, mert náluk ez meglehetősen hiánycikk. Az árny oldala a dolognak, hogy elég nehéz normális borotvát találni.

A gyerekek a jót jegyzik meg

Ez sem kínai sajátosság, de hát a cikk címe sem azt sugallja, hogy mindennek amit itt tanultam csak Kínában kell igaznak lennie. A gyerekekkel nagyon sokat foglalkozom és játszom, így elég hamar elkezdenek hozzám kötődni és képesek rajongásig szeretni. Ugyanakkor sokszor szigorú vagyok velük, nem kapnak matricát óra végén, nem játszhatnak, sarokba állítom őket, és ilyenkor természetesen megy is a duzzogás. De következő alkalommal már csak arra emlékeznek mennyire szeretnek velem játszani, és nem azon rugóznak, hogy bezzeg tegnap hogy leszidtam őket. A jót jegyzik meg, nem akarnak megsértődni, és csak jól akarják érezni magukat.