Papírok a bőröndből / Cikkek / Én az elefántokkal vagyok!

Az egyik dolog amit legjobban szeretek az utazásban, ha olyan helyekre jutok el ahol szabadon élő állatokat láthatok. Nyilván nem a galambokra és a kóbor macskákra gondolok, hanem ennél azért egzotikusabb élőlényekre. Amióta eljöttem Kínába találkoztam óriáspapagájokkal, simogattam kistigrist, de ugráltak rajtam majmok is, most viszont egy sokkal nagyobb (szó szerint) élmény ért: eltölthettem egy napot elefántokkal mindenféle korlátok vagy rácsok nélkül, akkor simogattam meg őket amikor kedvem támadt, és még közös fürdés is volt egy folyóban. Életem eddigi talán legjobb napja! Na de ne rohanjunk ennyire előre.

Ahhoz hogy ez a nap összejöjjön nagyon korán kellett kelnem. Bangkok belvárosában szálltam meg, és onnan kellett kiérnem a Southern Bus Terminal-hoz úgy, hogy legkésőbb 5:30-kor már egy kisbuszban robogjak Kanchanaburi felé. Ezt az akadályt sikerrel is vettem, így 100 baht-ért cserébe másfél óra múlva már a Kanchanaburi buszállomáson vártam a 8 órát, hogy felszedjenek az Elephant Haven képviselői. Jöttek is értem időben, és rajtam kívül kb. tucatnyian elindultunk egy újabb, nagyjából egy órás buszozásra, melynek a végén megérkeztünk a mianmari határhoz közeli elefántrezervátumba. Útközben sok érdekességet megtudtunk az elefántokról, például hogy akár 120 évig is élhetnek, és hogy a park legfiatalabb tagja 25, a legidősebb tagja 60 éves (már az elefántok, nem a gondozók). Maga a rezervátum nem olyan rég még szórakoztató egységként működött, azaz elefántháton lehetett utazni és bemutatókat lehetett nézni. Aztán gondoltak egy nagyot és elkezdték felszabadítani az elefántokat, egyelőre tizenkét lakójuk van, mivel mi kis csoport voltunk aznap (szerencsére) így hét elefánt tartott velünk. A napi program 2500 baht-ba került (ez kb. 20 ezer Ft), az ottalvós program 5800 baht, ezt a pénzt az elefántok gondozására fordítják.

Már maga a helyszín is gyönyörű volt, menetközben majmok rohangáltak az út mentén, végül a Kwai folyó partján egy őserdő közepén álltunk meg, és ahogy kiszálltunk a kisbuszból már jöttek is az elefántok. Szerintem a csoportunkból még sosem látott senki ilyen hatalmas állatokat ilyen közelről, így az elején mindenki megszeppenve bámulta őket, de hamar rájöttünk milyen barátságosak. És milyen éhesek! Levágott pálmafaleveleket adtunk nekik, és ők nagy élvezettel csámcsogtak rajta, a kemény részeket pedig az ormányuk segítségével szétverték a fa oszlopokon.

Ezt követően előkészültünk az etetésre, mert ezek az állatok nem véletlenül ilyen nagyok: fejenként napi 200 kilónyi ételt esznek! Inni is sokat isznak, az elefántgondozók vezetője szerint napi 50 gallont (egy gallon kb. 3,8 liter), melegebb időben 80-100 gallont is. Elsőként felvágtunk több száz kilónyi dinnyét, és a darabokat kosarakba pakoltuk.

Ezután gombócokat készítettünk rizsből, banánból, korpából és sóból. Előbb ezeket adtuk oda, majd ezután a dinnyéket, a gondozók biztattak hogy etessük őket bátran, hadd legyenek boldogok.

Az elefántokat nem kellett bátorítani, akkor is nyújtogatták az ormányukat ha még benne volt az előző dinnye, és ha rajtuk múlik megállás nélkül esznek egész nap. Nagyon fura érzés volt, ahogy egy nagy elefánt az ormányával tapogatózik rajtad, hogy nincs-e még nálad dugigyümölcs.

Ezt követően közös sétára indultunk, evés közben nem lehetett őket megzavarni simogatással, séta közben azonban szabad volt a vásár. Tapogattuk az oldalukat, átöleltük az ormányukat, még nekik is dőlhetett az, aki esetleg az elefánt szívverését próbálta megtalálni. Készültek a fotók, de még mindig totál hihetetlennek tűnt, hogy egy esőerdőben vonulok hatalmas elefántok között.

Útközben megálltunk a folyóparton, ahol alaposan besározták magukat, mert ez fontos a bőrük védelmében. Ha megunták a sarazást akkor elmerültek a folyóban és élvezettel prüszköltek, volt amelyikük az oldalára feküdt a vízben. Tökéletesen nyugodt élmény volt, senki sem sietett sehova, csak ültünk és néztük a boldog állatokat. Mikor tovább indultunk nem mindegyikük akart kijönni a parancsszó ellenére, de aztán felfejlődött a libasor (elefántsor?).

Megálltunk egy kis fa tákolmánynál is, a távolban elefántok legelésztek, a közelben pedig ugyancsak elefántok voltak, akik a zsebünkben turkáltak egy kis kaja után.

A másik idegenvezetőnk is jól beszélt angolul, de főleg az „oke oke oke”, és a „no danger” mondatokat ismételgette. Szerinte bármit csináltunk az tök oké volt, velem prezentálta is hogy az se veszélyes ha beguggolunk két elefánt közé. Ha épp valami dohányszerűséget rágott a többi gondozóval és az egyik elefánt odament érdeklődni hogy neki is jut-e belőle, akkor mindig volt nála valami amivel kárpótolhatta az éhes ormányosokat.

Svédasztalos ebédet kaptunk, amit pár méterre az elefántoktól elhelyezett kényelmes, árnyékos asztaloknál ettünk meg, majd egy kis pihenés után indultunk a folyóhoz. Útközben újabb sárfürdő volt, mert abból sosem elég. Mármint az elefántoknak nem elég, mert én nem örültem amikor fényképezőgépestül-fehér pólóstul összesaraztak.

Mire a folyóhoz értünk egy trópusi zivatar is rákezdett, és az elefántokkal együtt mi is belemerültünk a történelmi Kwai folyóba. Segítettük kitisztítani az állatok bőrét, öntöztük őket vödörből és kézzel is sikáltuk. Alig egyszer-kétszer fürödtem eddig folyóban úgyhogy élveztem a víz sodrását, a legjobb mégis az volt amikor odaúsztam az egyik távoli elefánthoz és csak mi ketten voltunk. Hamarabb megunták a pancsizást mint mi, ők kimásztak hogy egy perc múlva újra tök koszosak legyenek, mi pedig még kicsit áztattuk magunkat az enyhe sodrású vízben.

A fürdés után visszasétáltunk és szomorúan vettem tudomásul, hogy véget ért a nap, már ami az elefántos részét illeti. Készült még pár fotó, utoljára megsimogattam az elefántokat, és fájó szívvel ültem vissza a kisbuszba Kanchanaburi felé. Ott jegyet vettem az egyik Bangkokba induló kisbuszra, és estére már vissza is értem a szállásra. Ha újra eljutok Thaiföldre akkor biztos hogy megint meglátogatom az elefántokat, és akkor majd az ottalvós opciót választom, hogy minél több időt töltsek az új, több tonnás barátaimmal.

Ha esetleg te vagy egyik ismerősöd Thaiföldre utazik és kedvet kapott az elefántrezervátumhoz, akkor erre a linkre kattintva minden részletet megtaláltok ahhoz, hogy megszervezzétek a látogatást, itt pedig találsz róla egy videót a Youtube csatornámról!