Cikkek: Így készülünk fel az észak-amerikai körutazásra!
Néhány hét múlva nagy útra indulunk az Egyesült Államokba, olyan helyekre, ahol még sosem voltam; San Francisco, Las Vegas és a Grand Canyon szerepel az útitervben. Az ország több pontján is jártam már korábban – például Alaszkában, Hawaii-on, Chicagoban, de hivatalosan még Puerto Rico-t is az USA-hoz sorolhatjuk –, viszont ez a rész eddig kimaradt. Ezúttal még fontosabb alaposan felkészülni, mert 5-en megyünk, és az egyik utas mindössze hároméves, ami sok mindent megnehezít a szervezés során.
Egy Egyesült Államokbeli utazás szervezésénél az első lépés az ESTA (Electronic System for Travel Authorization), előtte nem is érdemes repjegyet venni, mert ha valamilyen okból kifolyólag nem kapjuk meg ezt az online vízumot, akkor elutazni sem tudunk (csak ha „hagyományos” vízumot kérvényezünk, de az hónapokba is telhet). Az ESTA-t csak a hivatalos oldalon intézzük, ennek ára 21 amerikai dollár, és 72 órán belül megérkezik a döntés.
A repjegykeresés már combosabb feladat, de az egyértelműen kirajzolódott, hogy ugyanonnan kell hazarepülni, ahova érkezünk. Ez olyannyira igaz, hogy egy egyirányú Budapest-San Francisco többe került, mint a retúrjegy ugyanoda! Érdemes a repjegyeket már hónapokkal előre megvenni, mert az utolsó hetekben meredeken emelkedhetnek az árak, és akár a kinézett időpontok is betelhetnek.
A másik nagyon fontos tényező, ahol sokat lehet spórolni, és ami alapjában határozza meg az ott töltött idő minőségét, az a szállás. Mivel nagyon különböző típusú helyekre megyünk (a két nagyváros és a Grand Canyon is teljesen mást kínál szállás szempontjából), ráadásul csapatban és kisgyerekkel, így sok extra szempont merült fel a foglalás során, ami jelentősen megnehezítette a keresést.
Egyesével rettenetesen sok idő végignézni a szálláskereső oldalakat, még úgyis, ha csak a jelentősebb felületeken – booking.com, Airbnb, agoda – keresünk. Itt jön képbe a Cozycozy, amely egyszerre futtat kereséseket a megadott paraméterek alapján az összes jelentős szálláskereső oldalon, köztük az előbb említett platformokkal, mindezt magyar nyelven.
Ugyanúgy tudunk keresési paramétereket és szűrőket beállítani, mint máshol, csak lényegesen nagyobb merítésből érkeznek a találatok. Kevésbé ismert szállások is lehetnek a javaslatok között, hiszen a Cozycozy kisebb oldalakon is keresgél. Akár teljes házat, lakást vagy hotelszobát keresünk, itt egy helyre kigyűjtve kapunk meg mindent.
A gördülékeny utazás érdekében érdemes más dolgoknak is utánanézni, például, hogy milyen jogsi kell kint (spoilerezek: nemzetközi jogsi, az okmányirodában azonnal megcsinálják, 2 igazolványképet kell vinni, 2300 Ft és 1 évig érvényes). Az autóbérlést sem tanácsos az utolsó pillanatra hagyni, ahogy a népszerű helyekre is jó előre intézni kell a belépőket. A helyi látványosságokat mindig összegyűjtöm még utazás előtt, hogy ne ott menjen az idő azzal, hogy vajon mit is kéne megnézni, így a maxiumot tudjuk kihozni a rendelkezésre álló értékes percekből.
Az amerikai útról is jönnek majd a videók a YouTube-csatornámra, addig is nézegessétek a tavaly nyári, kéthónapos ázsiai utunkról szóló epizódokat!
Cikkek: Ezért a vizeletszagú ételért őrülnek meg Izlandon
Izland egyre népszerűbb úti cél lett az elmúlt években, a hírhedt 2020-at megelőző évben több, mint kétmillió turista látogatott oda. Nem mintha előtte kevésbé lett volna szép az északi ország, de mostanra került be a köztudatba, köszönhetően többek között annak, hogy a Trónok harca bizonyos jeleneteit ott forgatták.
Aki járt már Izlandon annak nem lesz meglepő, hogy ez a világ egyik legszebb helye tele vízesésekkel, hegyekkel, és egyéb geológiai csodákkal. Viszont azt már kevesebben tudják, hogy van egy különleges ételük is, ami a nemzeti ünnepeken mindig előkerül, annak ellenére, hogy szörnyű íze van: ez nem más, mint a hákarl, azaz a rothasztott cápahús.
Mellette szól, hogy nem árul zsákbamacskát, már messziről megérzi az ember, annyira jellegzetesen erős szaga van. A hákarl a grönlandi cápa feldolgozásából készül, és ez a cápafajta akár hétméteresre is megnőhet, miközben a veséje nagyon apró. Ennek következtében máshogy történik a kiválasztás a testében, és az erős ammóniaszag még akkor is megcsapja a gyanútlan áldozatot, ha tőle kétszáz méterre nyitnak ki egy csomag cápahusit. Leginkább olyan érzése van az embernek, mintha beszagolna egy több tízezres stadion mellékhelyiségébe egy olyan meccs után, ahol ingyen osztogatták a sört. A naiv gourmet ezen a ponton még gondolhatná azt, hogy az íze kárpótol majd a szagért cserébe, de keserű lesz a csalódás; enni is ugyanolyan szörnyű, mint szagolni, nem csoda, hogy Gordon Ramsay is egyből kiköpte, ahogy megkóstolta.
És ha ez nem lenne elég, még bele is lehet halni, ha nem jól készítik el, és itt megint csak a magas ammóniatartalom a hunyó. Csak úgy ehető a grönlandi cápa húsa, ha felszeletelés után először hónapokra elássák, majd ezt követően további hetekre fellógatják. Ekkor lesz ehető, azaz nem hal bele az ember a kóstolásba – de ez távolról sem jelenti azt, hogy ez lesz az új kedvencünk a karácsonyi menüsorban.
Meghoztam a kedvedet hozzá? Az izlandos Hogyan (ne) haljunk éhen videómban a bárányhere és a bálnaháj mellett a rothasztott cápát is megkóstolom – hát, egyik sem lett a kedvencem.
Cikkek: 5+1 tipp, ha olcsón és gyorsan szerveznél utazást
El se kezdd olvasni ezt a cikket, ha a magángéped ott áll a garázsban, amivel akkor és oda mész, amikor és ahova te akarod. Viszont ha te is szeretsz egy utazást úgy tető alá hozni, hogy minél kevesebb pénzből és szervezési időből megúszd, miközben cserébe semmiről sem kell lemondanod, akkor ez az 5+1 tanács hasznos lesz neked!
Egy utazás megtervezése nagyon sok komponensből áll össze, ezért sok részén tudnak elszállni a költségek is – de ezt úgy is nézhetjük, hogy sok területen lehet megfogni őket. És a pénz nem minden, a szervezéssel töltött idődön is spórolhatsz, ha megfogadod az alább összegyűjtött ötleteket.
1. Tippek repjegy vásárlásakor
A fapados repülőjegyek fénykorában akár párezer forintból is átszelhetjük a világot, de még ezen az összegen is tudunk faragni, ha bevetünk pár trükköt. Mindenképpen kell az a poggyász az útra? Ha igen, és többen utaztok, akkor érdemes két embernek egy bőröndbe pakolni, ezzel is megspórolva a feladott poggyász költségét – duplán, hiszen azt mindkét irányba ki kell fizetni.
Célszerű annak is utánajárni, hogy biztos Budapestről a legolcsóbb-e a repülés. Lehet egy bécsi indulással olyan sokat lehet megtakarítani, hogy bőven megéri az a plusz 3 óra autó- vagy buszút a Bécs–Schwechati nemzetközi repülőtérig.
A kedvenc repülős tippem: nem mindig a „legegyenesebb” út a legjobb. Persze, találni repjegyet Melbourne-ig akár egy átszállással is, de akkor miért ne mi választanánk ki, hogy hol szállunk át? Inkább repülj valamelyik nagy ázsiai bázisra (Kuala Lumpur, Bangkok vagy Szingapúr), és onnan már rendkívül kedvező árakon tudsz továbbutazni Ausztráliába vagy a környező országokba, arról nem is beszélve, hogy a közbeiktatott városban is szét tudsz nézni.
2. Főszezonon kívül
Aranyszabály, hogy főszezonban a legdrágább utazni, persze nem véletlenül, általában olyankor a legideálisabbak a körülmények, többek között az időjárás szempontjából. Azonban ha pár héttel előtte vagy utána utazunk akkor sem kell attól tartanunk, hogy például október végén hóvihar fogad minket Cipruson, cserébe rengeteget tudunk spórolni. Főszezonon kívül olcsóbbak a repjegyek, a szállás, és ami még nagyon sokat tud dobni az utazáson: jelentősen kevesebb turista van.
Persze ebben van egy minimális rizikófaktor is, például amikor legutóbb szeptember végén Korfu nyugati és északi részén, valamint Albániában nyaraltunk, akkor igencsak megszívtuk az időjárással, de szerencsére ez a ritkább eset.
3. Szállás összehasonlítás a cozycozy.hu-n
A megfelelő szállás kiválasztása számomra nagyon fontos, mert szeretek közel lenni a központhoz, szeretem, ha csendes a környék este, odafigyelek az értékelésekre és így tovább. A tökéletes hely megtalálásához mindig végigböngésztem a booking.com kínálatát, azt követte az Airbnb és a többi, de szerencsére találtam egy oldalt, ahol mindezt egy helyen megtehetem. A cozycozy szálláskereső oldal az összes nagyobb szálláskereső felület ajánlatait kilistázza egy helyen (ráadásul mindezt magyar nyelven), így nem kell külön végignéznünk a különböző oldalakat. Nem specializálódik egyik szállástípusra sem, a találatok között gyakorlatilag mindent megkapunk, ami szállásnak minősül, legyen az teljes lakás, vendégház vagy hostel.
Szűrni ugyanúgy tudunk, mint bármelyik másik felületen, akár árról, értékelésről, parkolási lehetőségekről vagy felszereltségről van szó. A cozycozy segítségével olyan szállások is szembejöhetnek, amiket egyébként nem találtunk volna meg, mert esetleg egy olyan, kevésbé ismert felület hirdeti, ahol amúgy nem szoktunk keresgélni. Ezzel a szállás összehasonlító oldallal rengeteg időt tudsz megspórolni a keresés során, és sokkal nagyobb eséllyel jön szembe az álomkvártély.
4. Keresd az ingyenes programokat!
Szinte minden ország ajánl ingyenes programokat, amiket egy kis előzetes utánajárással mi is megtalálunk. Ez lehet egy díjtalan városnéző idegenvezetés, múzeumlátogatás vagy egy szabadtéri koncert, az már tényleg csak rajtunk múlik, hogy melyiket választjuk.
Nem csak a programok lehetnek ingyenesek, hanem bizonyos tömegközlekedési eszközök is; például Melbourne belvárosában egy villamos körbevisz a legfontosabb látványosságoknál, míg Brisbane-ben az úgynevezett CityHopper hajójárattal szelhetjük a hullámokat egy forint nélkül.
5. Appok és fórumok
Ha nem szeretnél utólag a homlokodra csapni, hogy kihagytál valami szuper helyet az utazás alatt, akkor érdemes előre összeállítani a látnivalók listáját. Természetesen a leghíresebb nevezetességeket megtaláljuk bármelyik útikönyvben, de mi a helyzet az izgalmas, eldugott helyekkel?
Ilyenkor jönnek képbe a különböző online fórumok, legfőképpen a Facebook-csoportok, ahol helyieket lehet kérdezni a város rejtett kincseiről. Így olyan dolgokat is felfedezhetsz, amit az átlagturista nem, erre egy kiváló példa a saját utazásaimból a teledisco Berlinből, ami egy telefonfülkéből átalakított egyszemélyes minidiszkó, és amiről sosem hallottam volna, ha egy ott élő nem ajánlja nekem.
Ugyancsak hasznos, ha letöltöd a fontosabb appokat, amik segítségedre lehetnek városnézés alatt. Offline térkép, helyi tömegközlekedés, szótár – bármi, aminek hasznát tudod venni akkor is, ha éppen nincs interneted.
5+1 Készülj fel a váratlan helyzetekre!
Sokszor hiába a gondos szervezés, bármikor beüthet valami váratlan esemény. Amit előzetesen tehetsz, hogy megpróbálsz ezekre is felkészülni, például úgy, hogy biztosítást kötsz. Lehet úgy jössz haza nyaralás után, hogy úgy érzed, ablakon kidobott pénz volt, mert nem kellett használnod, de hidd el, ez a jobbik eset. Rosszabb esetben megsérülsz, és igénybe kell venned, még rosszabb esetben pedig úgy szorulsz külföldön segítségre, hogy nincs biztosításod.
Az sem árt, ha egy kis készpénzt elrejtesz valahol a szálláson, így ha esetleg kirabolnak még mindig van tartalékod. Ilyen esetekre hasznos lementeni a helyi konzulátus elérhetőségeit is.
Remélem tudtam nektek újat mondani, ha megvolt a motiváció-löket az utazáshoz és úti cél ötleteket kerestek, akkor a YouTube-csatornámon 5 kontinens számos országa közül tudtok válogatni, de megtaláltok Instagramon és Facebookon is.
Cikkek: 10 híres építmény a nagyvilágból
Szereted a kreatív, szemkápráztató építményeket? Azokra gondolok, amiket ha meglátsz egyből hozzá tudod kapcsolni melyik országhoz tartozik. Ezek a szimbólumok nem véletlenül ismertek világszerte, és most a teljesség igénye nélkül megmutatok 10 olyan építményt, amit egyszer az életben látni kell!
Eiffel-torony (Franciaország)
Szerencsére Franciaország fővárosa, Párizs nincs olyan messze tőlünk, így két és fél óra repülés után már saját szemünkkel csodálhatjuk meg az Eiffel-tornyot. Az 1889-es Világkiállításra készült építményt a franciák az elején utálták, de végül annyira beleszerettek, hogy nem bontották le, pedig az eredeti tervek szerint csak 20 évig állt volna. Hitler ugyanakkor darabjaira szedte volna, hogy a részeit felhasználja katonai célokra, de nem hallgatták rá, sőt, francia ellenállók elvágták a felvonó köteleit, hogy a náciknak gyalog kelljen felmenniük, amikor kitűzték a zászlójukat a tetejére. Elutaznál Párizsba, de nem tudod hogyan fogj hozzá? Ebben a videóban lépésről lépésre mindent megtervezünk!
Megváltó Krisztus szobra (Brazília)
Ahhoz azért már kicsit messzebb kell utazni, hogy lássuk Brazília jelképét, az 1000 tonnás és 30 méteres Jézus szobrot. Pedig már csak a panoráma miatt is érdemes megnézni, hiszen a 700 méter magas Corcovado-hegyen, azaz a „Púpon” áll, ahonnan hihetetlen kilátás nyílik Rio de Janeiro-ra. Maga a szobor közvetlen környezete is csodálatos, egy nemzeti parkban van, így bármikor szembejöhetnek kis majmok. Kevesen tudják, de a szobor aljában van egy kis kápolna, amit ide kattintva te is meg tudsz nézni.
Angkor Wat (Kambodzsa)
Angkor nem csak Kambodzsa, de egész Ázsia egyik leghíresebb nevezetessége, és abszolút jogosan érdemelte ki ezt a címet. A dzsungel az elmúlt évszázadokban elnyelte a gigantikus méretű templomegyüttest, és csak a XIX. században találtak rá újra. Angkor legnevesebb része Angkor Wat, mely annyira a helyi kultúra része, hogy a nemzeti zászlón is ez van, nagyon fontos szenthely a hinduizmus és a buddhizmus hívői számára. A 30 év alatt elkészült építmény a többi templommal ellentétben nyugati tájolású, így elképesztő hangulata van a napfelkeltének.
Colosseum (Olaszország)
Európában annyi híres építmény van, hogy száz ilyen cikk sem lenne elég összefoglalni – gondoljunk például az athéni Parthenonra vagy a Big Ben-re Londonban –, de én most az egyik kedvencemet, a római Colosseumot emelném ki. A világhírű ókori amfiteátrumot időszámításunk után 80-ben nyitották meg, és ma is gyönyörű állapotban látogatható. 188 méter hosszú, 156 méter széles és 48,5 méter magas, falai között pedig gladiátorok vívtak élet-halál harcot egymással, vagy oroszlánok és egyéb vadállatok ellen. Még arra is kifejlesztettek technikát, hogy el lehessen árasztani, és belülről ugyanolyan impozáns, mint kívülről.
(Ha már Rómában vagy nincs messze a pisai ferde torony sem, 3-4 óra alatt odaérsz tömegközlekedve vagy autóval.)
Guanyin of Nanshan (Hainan, Kína)
Kevésbe ismert, pedig méreteiből adódóan igazán különleges a kínai Hainan szigetén, Sanya-n található buddhista szobor. Az építmény 108 méter magas (viszonyításképpen: a Szabadság-szobor 93 méteres), és három arca van; egy a szárazföld felé fordul, kettő a Dél-kínai-tenger irányába. Már csak azért is érdemes ellátogatni ide, mert gyönyörű tengerparti környezetben van, és a szigeten amúgy is rengeteg mindent lehet csinálni, persze csak ha tudsz alkalmazkodni a kínaiak furcsaságaihoz.
Sydney-i Operaház (Ausztrália)
Ha valaki meglátja a Sydney-i Operaházat, akkor azonnal összeköti Ausztráliával. Az eredetileg 7 millió dolláros büdzsét enyhén szólva is sikerült túllépni, mert végül 102 millió dollárnál állt meg az összeg, aminek nagy részét az állami lottó fizette. A tervezett 4 év helyett 14 év lett az építkezés, de valószínűleg minden ausztrál úgy gondolja, hogy megérte. Az Operaház sok nevezetes eseménynek adott otthont átadása óta, például itt nyerte meg Arnold Schwarzenegger 1980-ban a Mr Olympia címet. Többször is volt szerencsém megnézni belülről, egyszer egy koncerten vettem részt a Concert Hall-ban, egyszer pedig egy idegenvezetés keretein belül mutatták meg, utóbbiról videót is készítettem a csatornára.
Siratófal (Izrael)
A Siratófal, vagy más néven Nyugati Fal már évezredek óta áll, és a zsidóság számára a legszentebb vallási hely. Egykor a Heródes által újjáépített második templom nyugati fala volt, amit – ahogy Jeruzsálem többi részét is – leromboltak a rómaiak időszámításunk után 70-ben. Napjainkban a hívők egy kis cetlire ráírják kívánságukat, és ezt a papírdarabot beteszik a téglák közé a falba, hogy ezáltal valóra váljon. Jeruzsálem egyébként hihetetlenül érdekes város, ahol keveredik a három legnagyobb világvallás, és minden második sarkon olyan helyekbe fut bele az ember, amikről a történelemórán tanult.
Stonehenge (Anglia)
Az angliai Stonehenge a történelem egyik legrejtélyesebb építménye, melyet a jelenlegi ismereteink szerint már időszámításunk előtt 2500-ban elkezdtek építeni. Teljesen biztos válasz az eredetére és a céljára nincs, ellenben rengeteg teória van, és akad fergetegesen vicces zenés videó is. Legnagyobb kövei 25 tonnások és 32 kilométerről vitték oda, de akadnak olyan kövek is, amik 250 kilométert tettek meg. Elég nagy teljesítmény volt ez több ezer évvel ezelőtt, a mai technika nélkül. 1977-ben megnyitották a Stonehenge-t a nagyközönség előtt, és akkor még fel is lehetett mászni a kövekre. Ma már közel menni sem szabad, de távolról is lenyűgöző.
Szingapúri Szuperfák (Szingapúr)
Szingapúr nagyon különleges városállam; a kaotikus, olcsó, hangos délkelet-ázsiai országok között egy olyan ékszerdoboz, ahol enni lehetne az utcán a földről, és a buszok másodpercre pontosan járnak. Amilyen vasszigorral érték ezt el olyan következetesek a környezetvédelem terén is, és ennek hatására jött létre a Supertree Grove, azaz a Szuperfa Liget. A 18 darab, egyenként 25-50 méter magas Szuperfából 11 napkollektorral van felszerelve, némelyik az esővizet gyűjti össze, néhány pedig az üvegházak szellőztető csatornájaként funkcionál. A Szuperfákat közvetlen közelről is meg lehet nézni, sőt némelyikhez fel is lehet sétálni, esténként pedig hangulatos fényshowt rendeznek, mindent megmutatok ebben a videóban.
Kínai nagy fal (Kína)
A kínai nagy falat a világ minden pontján ismerik, de azt talán kevesebben tudják, hogy már 2300 éve elkezdték építeni, hogy ezzel védjék meg magukat az északról betörő nomád törzsek ellen. Több mint 21 ezer (!) kilométeres hosszával ez a leghosszabb ember által készített építmény, bár a mítosz ellenére nem látszik az űrből. Egyre többen szoktak jelentkezni a Nagy Fal Maratonra is, de ha mezei látogatóként szeretnénk megnézni annak sincs akadálya, a legnépszerűbb része a Pekingtől nem messze található Badaling falszakasz.
Te hányat látogattál már meg ezek közül? Esetleg van olyan hely, ami szerinted egy következő cikkből nem maradhat ki? Ha igen, akkor írj üzenetet Instagramon vagy Facebookon!
Cikkek: A híres izlandi Golden Circle
Az északi ország egyik legkedveltebb látnivalója a Golden Circle, azaz nyersfordításban az Arany Körút, ami több nevezetességeket is magába foglal. Népszerűségét többek között annak is köszönheti, hogy állomásai nincsenek messze egymástól, így autóval pár óra alatt végig lehet járni, valamint közel van a fővároshoz, ezáltal pedig a reptérhez. De milyen részei vannak a Golden Circle-nek?
Þingvellir Nemzeti Park
A Þingvellir (vagy Thingvellir) Nemzeti Park tökéletes kezdőállomása a körnek, és geológiai szempontból is az egyik legjelentősebb. Izland két tektonikus lemez, az Eurázsiai és az Észak-amerikai törésvonalán helyezkedik el, és ez a két hatalmas lemez folyamatosan távolodik egymástól, még napjainkban is 2 centiméterrel nő köztük a különbség minden évben. Ez a mozgás vulkanikus tevékenységeket vonz maga után, a feltörő bazalt megszilárdulásából jött létre maga Izland is. A parkban erre gyönyörű bizonyítékot láthatunk, a törésvonalban gyakorlatilag két kontinens között sétálhatunk, és a helyet még különlegesebbé teszik a kis vízesések. Aki még egyedibb élményt szeretne, annak ajánlom a Silfa-hasadékot, ahova a víz egy közeli gleccserből érkezik. Azonban hiába nem tesz meg nagy utat, mégis olyan sűrű részeken és köveken kell utat törnie a víznek, hogy a hasadékba már kristálytiszta állapotába jut, ezért a világon itt lehet a legmesszebbre ellátni búvárkodás közben.
Gullfoss vízesés
A gull izlandiul aranyat jelent, a foss vízesést – így talán már nem is olyan nagy kihívás lefordítani ezt a szót. A Gullfoss az ország egyik legnagyobb vízesése, ahol évszaktól függően 80-140 köbméter a vízhozam másodpercenként, ez azonban áradások esetén a 2000 köbméter/másodpercet is elérheti. A fényképezőgép mellé érdemes esőkabáttal is készülni, mert ha lesétálunk mellé, akkor biztosan nem ússzuk meg szárazon.
Geysir
Az Arany Körút része a Gejzír, ami annyira az első dokumentált gejzírek között volt, hogy maga a gejzír főnév is innen ered. A kilövései 70 méter magasra is törhetnek, azonban ezek ritkák, és akár évekig is szünetelhetnek. Azonban ezenkívül találunk ott más kisebb, ugyanakkor nagyon látványos gejzírt, ami ráadásul pár percenként kitör. A sok másik kis szökőforrás is szemkápráztató, főleg ha belegondolunk milyen régóta vannak ott.
Kerid-krátertó
A fenti három megálló a klasszikus értelemben vett Golden Circle, azonban érdemes útba ejteni a Kerid-krétertavat is. A közel 3000 éves vulkáni krátertó nagyon szép állapotban van, és vízének színe is rendkívül különleges. Nem csak felülről lehet megcsodálni, egy kis lépcsőn le is tudunk sétálni közvetlenül a vízig.
Híd a kontinensek között
A Reykjanes-félszigeten találjuk azt a hidat, ami jelképesen összeköti az Eurázsiai-lemezt és az Észak-amerikai-lemezt. A táj úgy néz ki a fekete homok miatt, mintha egy másik bolygón lennénk, miközben egyik kontinensről megyünk át a másikra, és a híd alatti repedésben sétálni is tudunk. A híd mellett van egy parkoló, és annak ellenére, hogy június végén, a legnagyobb szezon idején látogattam ide, rajtam kívül senki nem volt itt, ezáltal még meghittebb volt az élmény.
Kedvet kaptál a Golden Circle-höz? Nézd meg a róla készített videómat ide kattintva, ha pedig még többet szeretnél látni Izlandról, akkor egy egész sorozatot forgattam az ott eltöltött fél évem alatt, amit itt találsz meg.
Instagram
Facebook
Cikkek: Ausztrália 5 legizgalmasabb városa
Óceánia legnagyobb országáról elsősorban a veszélyes állatok, a gyönyörű természeti képződmények és a hosszú kilométereken át húzódó tengerpart jut eszébe az embernek, pedig vannak lenyűgöző városai is. Ebben a cikkben összegyűjtöttem nektek 5-öt, ami ne maradjon ki, ha egyszer Ausztráliában találjátok magatokat! Úgy döntöttem, hogy belecsempészem a személyes véleményemet is, és olyan sorrendben mutatom be ezt az öt várost, hogy a legkevésbé kedvencemtől megyünk a legjobb felé.
Melbourne
Melbourne-ben többször is voltam, és nagyon tetszett a modern belváros látképe, ahonnan kiemelkedik az Eureka Tower, melynek 88. emeletén egy kilátó található. Ha kiszakadnánk a nagyvárosi nyüzsgésből, akkor csak ajánlani tudom a Queen Victoria piacot, ahol a ruháktól kezdve a szuveníreken át a gyümölcsökig mindent megtalálunk, és ebédelni is tudunk valamelyik étteremben. Érdemes felkeresni a Flinders Street Railway Station-t és a Fed Square-t, valamint utazni egyet az ingyenes retro villamoson, ami bemutatja a város legismertebb nevezetességeit.
Sydney
Sydney minden bizonnyal Ausztrália legismertebb városa (de nem a fővárosa, ahogy Melbourne sem), és az ország jelképe is itt található. A kikötőben lévő Sydney-i Operaházat 1973-ban adták át, miután a tervezett költségeket jóval túllépve elkészült. Azóta ez az építmény egy megkerülhetetlen szimbólum, ami nem csak szép, de koncertermeiben izgalmas műsorokat is lehet látni. Melbourne-höz hasonlóan Sydney-ben is szét tudunk nézni a magasból, a Sydney Tower Eye tetején – ami folyamatosan körbe-körbe forog – bárt is találunk. Aki szereti az állatkerteket, az nem fog csalódni a városban, a Taronga Zoo-t és a Symbio Wildlife Parkot nagyon szerettem, ahogy az Australian Reptile Park is különleges, ahol megsimogathatod a koalákat (mivel ez nem állami fenntartású állatkert, így más szabályok vonatkoznak rá). További izgalmas látnivaló a szintén a kikötőben látható Harbour Bridge, a halpiac, aki pedig a természetben veszne el annak érdemes sétálni a Bondi Beach utáni tengerparti ösvényeken, valamint kirándulni a Blue Mountains-ben.
Alice Springs
Ez az a város, ahova a listán szereplő helyek közül a legkevesebben jutnak el, és nem véletlenül; a 25 ezer fős település a sivatag közepén van. Azonban pont ez az, ami miatt különleges, és ami miatt olyan hangulata van, amivel egyik tengerparti város sem tud versenyezni. Fél óra séta, és máris igazi sivatagi környezetben sétálunk, ahol bármikor szembejöhetnek kenguruk, wallabyk vagy dingók. Ráadásul Ausztrália másik jelképéhez, az Uluru-hoz is ez a város van a legközelebb, nem beszélve számos másik gyönyörű kanyonról.
Brisbane
Brisbane-t mindig is a legélhetőbb ausztrál városnak tartottam, egyrészt családias légköre, másrészt országos szinten nézve barátságos árai miatt. Alapvetően azzal lopta be magát a szívembe, hogy az itt található Lone Pine Koala Sanctuary a legjobb hely arra Ausztráliában, hogy koalákat ölelgess, ugyanis itt van belőlük a legtöbb, de kengurukkal teli mezőn is sétálhatsz. A város ezenkívül is sokat nyújt, ott van például az ingyenesen használható medence a város közepén, ahonnan elképesztő kilátás nyílik a felhőkarcolókra. Múzeumok, botanikus kertek, lélegzetelállító épületek – Brisbane ezt mind tudja. Gold Coast is csak egy szűk órára van innen, ha valaki a tökéletes helyet keresi szörfözéshez.
Cairns
Az én kedvencem, és ezáltal a listám első helyezettje a Nagy-korallzátony szomszédságában lévő Cairns, mely nem egy nagy város, de nem is emiatt jönnek ide az emberek. Bár a tengerpart gyönyörű, a fürdést mégsem javasolják a cápák, kockamedúzák és sósvízi krokodilok miatt. Ugyanakkor itt is van ingyenesen használható medence, ahol hűsölni lehet meleg napokon, és csak egy ugrásra van a már említett korallzátony, Port Douglas és a Daintree esőerdő, mely a kontinens legnagyobb esőerdője. Esténként hangulatos a városban sétálni, miközben a fák között hatalmas denevérek repkednek, és az év leghidegebb időszakában sem lesz szükség kabátra.
+1 Perth
Plusz egynek nem is egy várost, hanem a közvetlen közelében lévő szigetet említenék meg. Perth-től nem messze van a Rottnest Island, ahol szinte a világon egyedülálló módon természetes környezetben figyelhetjük meg a quokkákat, ezeket a kis erszényes állatokat, akik minden fényképen mosolyognak. És miért ne tennék, hiszen Ausztráliában élnek!
Cikkek: Kínai szépségideál - fájdalmas és drága nyugatinak tűnni
Ahány ország annyi szépségideál, de a kínai nőknek elég határozott elképzeléseik vannak arról hogyan szeretnének kinézni. Te szolizni jársz, mert túl fehér a bőröd, esetleg kisebb orrot szeretnél? Nos, a bolygó másik felén teljesen másképp gondolkodnak erről, és ezért fordulhat elő, hogy Pekingben sétálva folyamatosan hajolgatnod kell a napernyők elől, ha szeretnéd mindkét szemedet megtartani a nap végére.
Míg mi az első napsugaraknál kivetődünk napozni, addig a világ keleti oldalán pont az ellentéte történik: Ázsiában a nők minél fehérebb bőrt szeretnének, ennek eléréséért napernyőkkel, egész arcos maszkkal és különböző, sokszor nem túl egészséges fehérítő krémekkel küzdenek. E törekvés eredete nagyon régre nyúlik vissza: a középkorban a földeken dolgozó parasztasszonyok barnultak a napon munka közben, míg az értelmiségiek otthon ültek, és nem érte őket a nap. Ez a státuszszimbólum azóta is benne maradt a köztudatban, és Kínában még 40 fokban is hosszú ujjú felsőben mennek ki a nők az utcára, csak hogy fehérek maradjanak. Ez is közrejátszik abban, hogy az ázsiai nők nagyon fiatalnak tűnnek 40-50 évesen is, mert rengeteg időt és pénzt fordítanak a bőrápolásra.
Az arcélben is minél inkább a nyugati példát szeretnék követni, így a szív alakú, egész pontosan a libatojás formájú arcot tartják ideálisnak. Ezért meglepően sokan feküdnek kés alá is, hogy az ott jellemző tipikusan kerek arcukat másmilyenre csiszoltassák. Az arcszűkítéssel néha túlzásba esnek, és kicsit olyan lesz a fejük, mint egy háromszög alakú jelzőtábla.
A legnagyobb különbség a nyugati és ázsiai emberek között, ami első ránézésre feltűnik, az a szem. Míg nálunk a kerek szem jellemző, addig náluk a szűkebb szemrés. Elégedettek vele az ottani nők? Kitaláltátok, dehogyis azok! Minél nagyobb szemeket szeretnének, és erre több módszer is van. Matricával tudnak redőzött szemhéjat csinálni, amivel rögtön látványos változást érnek el, de ez nem lesz tartós. A kontaktlencse is hatalmas divat Ázsiában, ami nem csak a szemszín megváltoztatását szolgálja, de olyan hatást kelt, mintha nagyobb lenne a szem, valamint extrém esetekben a pupilláknak is egyedi formákat ad. És persze lehet műtéti úton is, ami fájdalmas, drága, de maradandó. A különleges kontaktlencsére egyébként sok példát láttam Bangkokban, és többször is kisebb sokkot kaptam, mire megfejtettem a jelenség okát.
Lehet, hogy a nyugati nők ölni tudnának az ő pisze orraikért, de ők hosszabb és nagyobb orrot szeretnének. Na de hogyan érik el? Kitaláltátok, műtéttel.
Azért van olyan is, amit mi vettünk át tőlük! Tudtátok, hogy a géllakk és minden körömlakk őse a kínaiaktól származik? A feljegyzések szerint már időszámításunk előtt 3000-ben is használták az ország lakói; orchidea, rózsa és alga keverésével alkották meg, és több óra kellett hozzá, hogy megkössenek a körmön. Gondolj bele, nem volt elég 30 másodperc szárítás, mint a modern géllakkoknál, hanem akár egy éjszakán keresztül is száradnia kellett! 2600 évvel ezelőtt, a Chou-dinasztiánál már az arany és az ezüst volt a divat, pár évszázaddal később pedig a vörös és a fekete. A középkorban, a Ming-dinasztia alatt a lakkok tojásfehérje, zselatin, méhviasz és arab mézgyanta keverékéből álltak.
Ha már a géllakkoknál tartunk; Ázsiában szokás megnöveszteni a kisujjon a körmöt, ami régen szintén azt szimbolizálta, hogy viselője nem végez nehéz munkát. Ezenkívül szerencsét is hozott, ha a kisujj tovább ért, mint a gyűrűsujj. Manapság a kisujjon lévő hosszú körömnek sokkal kiábrándítóbb funkciója van: az orrukat vagy a fülüket tisztítják vele, jobb esetben gyümölcspucolásra vagy borítékok kinyitására használják.
És a végére egy olyan dolog, amiben az ázsiai nők nem az európai átlagot követik: ők minél vékonyabbak, annál vonzóbbnak látják magukat. Sokan a fűző rendszeres használatától sem riadnak vissza, és ha egy A4-es papír kitakarja a derekukat, akkor azt büszkén mutogatják ismerőseiknek.
Számodra melyik volt a legmeglepőbb a fentiek közül? Van olyan, amiben te is inkább az ázsiai divatot követnéd a nyugati helyett? Kíváncsi vagyok a véleményedtekre, írd meg Instagramon vagy Facebookon!
Ha jobban is megismernéd Ázsiát, akkor rengeteg videót találsz a Youtube csatornámon, és van külön Kínás lejátszási lista is rengeteg érdekességgel!
Cikkek: KRÉTA LEGSZEBB TENGERPARTJAI - Görögországi látogatás covidos óvintézkedésekkel
Augusztus elején – életemben először – Görögországba látogattam, aminek első felvonásaként a fővárost fedeztem fel. Bár a nyári időjárás nem éppen városnézésre volt kitalálva, de ettől függetlenül hihetetlenül élveztem Athént, és egy korábbi írásomban összefoglaltam nektek a legérdekesebb és legizgalmasabb látnivalókat, ahogy Youtube-on is fent van már az erről szóló epizód. De ha már forróság akkor inkább tengerpart, így a görög nyaralás második felében következett Kréta!
Athénból repültem át Heraklionba, Kréta fővárosába. Ez az ország legnagyobb szigete, és ha igazán szeretnéd megismerni akkor érdemes autót bérelni, így tettem én is. Nagyjából napi 13 ezer forintért ideiglenesen büszke tulajdonosa lehettem egy ütött-kopott kis Fiatnak, ami maradjunk annyiban, hogy nem lett a kedvenc autóm. Napi pár extra euróért teljes körű biztosítás volt az autón, így nem csak attól nem kellett félni, hogy valakivel összekoccanok, de még a bankkártyámon sem zároltak depozitot. És bizony a koccanás lehetősége benne van a levegőben, bár a görögök nem olyan veszélyesen figyelmetlenek, mint a törökök vagy a kínaiak, de azért egy Nyugat-Európában edződött osztrák sofőr sokszor felvonná a szemöldökét. A legtöbb helyen egysávos utak vannak, és ha előzni akarsz akkor az előtted lévő lehúzódik a leállósávba, amit kvázi normális sávnak használnak. Úgyhogy hamar bele lehet jönni, csak a visszapillantó tükör ne nőjön a szívedhez túlságosan.
Már az elején leszögezném, hogy bár Heraklion Kréta fővárosa, én nem töltenék ott sok időt. Nekem öt napom volt, így a reptérről a bérelt autóval egyből nyugat felé vettem az irányt, és Chania (vagy magyarosan Hania) városáig meg sem álltam. Azért választottam ezt a részt, mert nyugaton vannak a legszebb strandok, és mert erről a városról is csupa jót olvastam előzőleg. Nem is okozott csalódást, gazdag történelme és bájos kis utcái vannak, a nap bármely szakában is járunk hangulatos lesz ott bóklászni. És ha a nagy sétálás közben megéheznénk, akkor rengeteg lehetőségünk van, ugyanis a város tömve van jobbnál jobb éttermekkel. Ezt minden túlzás nélkül állíthatom, többet is kipróbáltam, és Kréta nem okozott csalódást; meghitt atmoszféra, kedves pincérek, és isteni kaja. A kedvencem a kétszemélyes tenger gyümölcsei tál volt, amin a legkülönfélébb halak mellett volt polip, tintahal, kagyló és garnéla is. Nagyon sokat tudok enni, de itt nem maradtam éhes, már csak azért sem, mert Görögországban szokás, hogy az evés végeztével hoznak egy kis gyümölcsöt (főleg dinnyét, néha szőlőt), vagy egy kis sütit, emellé pedig pár deci szőlőpálinkát is, biztos, ami biztos. Szerintem nincs krétai élmény egy tengerparti éttermes vacsora nélkül, mindenképpen próbáljátok ki.
A városnézésen és az evésen kívül természetesen a legnagyobb vonzerő a szigeten a sok gyönyörű tengerpart. Kréta felfedezéséhez hetek, ha nem hónapok kellenének, de nekem csak pár napom volt, így arra kellett törekednem, hogy mindenképp maradandó helyeket fedezzek fel. Nos, azt hiszem sikerrel is jártam, de a képek megnézése után mondjátok meg ti!
A sziget minden részén van olyan tengerpart, amitől az ember a földhöz veri a popsiját. Mivel a nehéz megközelíthetőség miatt egy tengerpart felfedezésére legalább egy napot kell szánni, én a két leghíresebb részt céloztam meg. Az első amit meglátogattam az a strand volt, amit az összes cikk a legszebbnek ír, ez pedig a Balos Beach. Chania-tól 70-80 percet írt a GPS, én pedig a Fiat bal egyén optimistán nekiindultam az útnak. Minden jó is volt, amíg oda nem értem az ellenőrzőkapuhoz, ahol kifizettem az 1 eurós belépőt (ami lássuk be semmiség), majd mondta a pénzszedő hölgy, hogy még 8 km-t tudok autózni, és ott a parkolóban letéve az autót további 2 km-t kell sétálnom. Nos ez a 8 km lehet, hogy semmiség lett volna egy terepjárónak, de a kis Fiat velem együtt az életéért küzdött a kavicsos szerpentinen, ahol úgy rázkódtunk, hogy néhány belső szervem biztosan helyen cserélt egymással. Na de túléltük, és ott volt a parkoló – legalábbis valahol a közelben, mert ott már nem volt hely, úgyhogy a sziklafalhoz simulva álltunk meg egymás után libasorban. Mi még viszonylag jól jártunk, mert délelőtt mentünk, és a parkolóig csak pár percet kell sétálni, de aki később jött annak akár kilométereket kellett pluszban megtennie. És csak utána jött maga a hegymászás: két kilométer lefelé, csúszós köveken, elég nagy szintkülönbséggel, iszonyatos hőségben. Mi bőven ebéd előtt értünk oda, de nyugágyakat már esélytelen volt találni, én úgy szereztem végül napernyőt, hogy egy 5 euróssal megkentem a büfést, hogy adja kölcsön a sajátját. Ha már büfé: abból egyetlenegy volt az egész parton, és a kínálat kimerült az üdítő – chips – szendvics felhozatalban. WC-ből kettő volt összesen, de azokat sem használta igaziból senki, kivéve én. Amíg Kínában éltem megedződtem az ottani pottyantós klotyókon, de ezek a WC-k az én ingerküszöbömet is megviselték. Úgyhogy dióhéjban: nehéz megközelíthetőség, megterhelő séta és a tengerparti infrastruktúra teljes hiánya. És még így is azt mondom, hogy nagyon örülök, hogy eljöttem ide. Rengeteg tengerpartot láttam életem során, de ez abszolút a top5-ben volt. Már akkor elállt a szavam, amikor először feltárult előttem a látkép, és ahogy közeledtünk egyre inkább elképesztő lett. A lagúnák, a színek váltakozása, és a teljesen áttetsző víz. Köves partnál még csak-csak, de homokos tengerparton ilyen szép átlátszó vizet még nem láttam, teljesen eldobtam az agyam, hasonlót a Karib-tenger szigetei között találni. Itt egy kicsit „vissza a természethez” érzésem volt a tengerben feküdve körülöttem a hegyekkel, nyugodt volt és hangulatos, de fel is reptettem a drónt, úgyhogy beszéljenek helyettem a képek.
Bár rengetegen voltunk a parton olyan nagy volt a terület, hogy egyáltalán nem éreztem azt, hogy zsúfoltan lennénk. Gyönyörű színű és meleg volt a víz, és bár a nap végeztével a 2 km-es séta – ezúttal felfelé! – nem volt túl kellemes ebben a hőségben, de Európa egyik legszebb strandját láthattam.
Másnap egy másik, Chania-hoz közeli tengerpart következett, mely nagyjából másfél órára volt a várostól. Itt sem a távolság volt nagy, hanem a szerpentinen volt lassú a haladás, az út nagy részét kanyarogva tettük meg. Miután megérkeztünk Elafonisi-hez kellemes csalódás ért az előző nap tapasztalatai után: közvetlenül a vízpartnál lehetett parkolni, volt elég parkolóhely, és a strandra érve bőven találtunk szabad nyugágyat és napernyőt annak ellenére, hogy tele volt a strand. Kulturált WC-k, számos büfé és egyéb bolt várta a látogatókat, így kapásból kijelenthetjük, hogy gyerekes családoknak, idősebbeknek, meg úgy alapvetően bárkinek, aki nem akar a hegymászástól kihordani lábon egy infarktust ez a tengerpart kényelmesebb a Balos Beach-hez képest.
A sok kis öbölben ugyanúgy várt a kellemesen meleg víz, miközben a saját lábujjaid is láthattad a tengerben sétálva, annyira áttetsző volt a víz. Bár itt nem volt olyan szép rálátás, mint a Balos Beach-nél, de a tengerpart ugyanolyan elképesztő volt, és hála a drónnak, mi Elafonisi-t is meg tudjuk nézni madártávlatból.
Mindkettő tengerpart elképesztő volt, de én technikai okokból Elafonisi-t javaslom, mert ha az ember pihenni megy, akkor az a hely célszerűbb. Nekem ez a két strand fért bele, de felsorolás szinten adnák még néhány tippet nektek, ha több időtök van Krétán: Vai, Falassarna, Seitan Limania, Preveli, Rodakino, Sougia, Matala, Tymbaki, Marathi, Loutraki, Plakias, Istro, Glyka Nara, Agios Pavlos.
3 nap Chania után visszaautóztunk Heraklionba, hogy ott töltsük el a görög nyaralásunk utolsó két napját. Útközben megálltunk Rethymno-ban, ami Kréta egyik leglátogatottabb városkája, és ha csak pár órára és egy finom ebédre, de mindenképp érdemes volt útba ejteni.
Ahogy az elején írtam Heraklion nem volt túl izgalmas számomra, főleg Athén és Chania után, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet jól elütni az időt. Egy tengerparti séta mindig klassz opció, a belvárosban is beindul az élet sötétedés után, és az éttermekben is jókat lehet enni. A városnak azonban leginkább történelmi szempontból van jelentősége, ugyanis itt található Knossos, melyet az első európai városként tartanak számon.
A városban fénykorában 50 ezren éltek, és hála egy brit régésznek, Sir Arthur John Evans-nak, nagyon sok része lett visszaállítva ahhoz hasonlóan, ahogy régen kinézett. Már 8000 évvel ezelőtt létrehozták itt az első települést, és később ez lett a bronzkori minoszi civilizáció központja. Kréta tehát nemcsak tengerpartjaival tud lenyűgözni, de történelmi emlékek terén is olyat mutat, amire kevés más hely képes.
És ha már történelem: Athén után a krétai archeológiai múzeumot is meglátogattam, és ez valahogy még a fővárosi kiállításnál is jobban tetszett. Ezzel véget is ért a görög nyaralás, visszavittük az autót, ettünk egy búcsú tengeri herkentyűs vacsorát, majd másnap azzal a tudattal szálltunk repülőre, hogy Görögországba mindenképp vissza fogunk még jönni.
A görög videós beszámolókat meg tudjátok nézni a Youtube csatornámon, kezdve a turistáktól mentes Athénos résszel, valamint fent van a Krétás epizód is, ahol szuper drónos felvételeken mutatom meg a gyönyörű tengerpartokat. Ha szeretnéd látni ezeket a részeket akkor iratkozz fel a csatornára, majd nyomj rá a kis harangra, hogy nem maradj le az új részekről. Keress meg Instagramon és Facebook-on is, ha szívesen nézegetnél lélegzetelállító képeket a világ minden tájáról, ha pedig e-mailt írnál, azt a szia@beferekaborondbe.hu címre tudod küldeni.
Cikkek: Fedezd fel Magyarországot! – SZOLNOK
Az elmúlt hónapok nem arról szóltak, hogy ráböktünk a térképre, és már vettük is a repjegyet. A koronavírus okozta lezárások miatt a legtöbbünknek a külföldi utazás elérhetetlenné vált, így ideje lett, hogy felfedezzük kis hazánk rejtett, vagy eddig figyelmen kívül hagyott részeit. Ha őszinte akarok lenni azt sem tudtam merre induljak el, így duplán örültem, amikor a Szolnoki Önkormányzat meghívott magukhoz, és így el is dőlt hol kezdjem a belföldi felfedezést. Az ott töltött két napra nagyon változatos programot állítottak össze nekem, és én most összegyűjtöttem a legjobb részeket, ha arrafelé sodorna titeket az élet!
Kezdjük egy kis „városnézéssel” és bemutatkozással! Szolnok Jász-Nagykun-Szolnok megye székhelye, a Tisza egyik legfontosabb átkelőhelye, és 70 ezres lakosságával éppen csak hogy kicsúszik a top 10 legnépesebb magyar város ranglistájáról. A Tisza és a Zagyva torkolatánál fekszik, vára is itt helyezkedett el, és bár abból szinte már semmi sem maradt, de interaktív kiállításokon láthatjuk hogyan is nézhetett ki. De legyen elég ennyi a földrajz órából, lássuk mit érdemes felkeresni ha Szolnokra látogatunk!
Sétahajózás a Tiszán
Ha már előbb szóba került a folyó, akkor hadd ajánljam figyelmetekbe a sétahajózást! Az utóbbi időben kaptam rá arra, hogy a vízről csodáljak meg egy várost, mert azontúl, hogy rengeteg látványosságot lehet így látni még hangulatos is. Úgyhogy ha Szolnok – vagy bármi más hely vízpart mentén – akkor hajókázós városnézés!
Művésztelep
Ha valaki a művészet iránt érdeklődik, akkor biztosan tetszeni fog neki a Művésztelep, ami az egykori vár területén található. Sőt, úgyis mondhatnánk, hogy az egykor váron, ugyanis folyamatosan találnak több száz éves történelmi emlékeket, miközben bővítik az 1902 óta létező Művésztelepet. Ez a hely azért különleges, mert az Európai Uniós támogatásoknak köszönhetően a művészek itt tudnak lakni és alkotni, nekem pedig lehetőségem volt megnézni a lakásokat és a műtermeket is. Az itt élő (jelenleg kilenc) művész jelképes 1000 Ft-ért bérelhet akár 15 éven keresztül is, cserébe Szolnok városát támogatják elkészült műveik egy részével.
RepTár Szolnoki Repülőgépmúzeum
Ha szereted a repülőket akkor a RepTárban egyenesen a mennyországba pottyansz, ugyanis 60 ezer négyzetméteren bizony sok minden elfér. És itt nem csak arról van szó, hogy rengeteg gépet meg lehet tekinteni; interaktív résszel, szimulátorokkal, 4D-s mozival, tematikus játszótérrel és 3D-s karikával várják a látogatókat. Ez utóbbi a súlytalansághoz hasonló állapotot hivatott előidézni, és baráti tanácsként mondom, hogy ha kipróbálnád, akkor ne egyél előtte.
Bagolyvár Vadaspark
Ha valaki ismer engem akkor biztos nem lepődik meg, hogy nekem ez volt a kedvenc helyem Szolnokon. A 2007 szeptemberében nyílt állatkertben 3 hektáron csodálhatjuk meg a különböző állatokat a lámától kezdve az ormányos medvén át a kis kengurukig, nem beszélve a háziasított állatokról és a vadfajokról. A gyerekek nem csak az állatok etetését élvezhetik, de a szomszédban lévő hatalmas játszótér is tökéletes nekik. A közelben sétáló-, bicikli- és lovas utak is vannak, így minden korcsoport talál magának megfelelő szabadidős programot. Persze felőlem aquapark is lehetne ott, én akkor is a lámát etetném.
Szabadstrand
A Tisza-ligetben 2019-ben építették meg a szabadstrandot, amit idén tovább bővítettek. Nem egyszerű ilyet létrehozni egy folyónál, de itt elég hangulatosan megoldották, hogy egyrészt a vízparton lehessen ejtőzni az árnyékban, másrészt, hogy senkit se sodorjon el a víz (amennyiben nem úszik túl a bójákon). Kicsit odébb kutyás strand is van, valamint épülnek medencés létesítmények is. Én pedig azzal, hogy besétáltam a Tiszába teljessé tettem erre a nyárra a „kört”, mert volt idén velencei-tavi, balatoni és Dunás fürdésem is.
Séta a városban
Egy helyet úgy lehet a legjobban felfedezni, ha elveszünk benne, és így tettem én is. A Tiszaparti Sétányon bóklászva nagyon megtetszett a Tiszavirág híd, különösen este, kivilágítva. Ez Szolnok tíz hídjának egyike, és ez kizárólag a gyalogosoknak és kerékpárosoknak van fenntartva.
Nincs messze onnan a Szigligeti színház és a Rózsakert, és bár a város nagyon elázott a ’99-es és a 2000-es árvizekben (utóbbiban több, mint 10 méteres vízállás volt!), ezek a vízmenti parkok nagyon szép állapotban vannak. Ha már szerencsétlenségek: Szolnok az egyik legtöbbet bombázott magyar város, és nagyjából 10-12-szer rombolták le hosszú történelme során, de most köszöni szépen jól van.
A város főtere a Kossuth tér, itt áll a Damjanich János Múzeum és a Pénzügyigazgatóság épülete, valamint itt található a Városháza is, melyet belülről is volt szerencsém megnézni.
Hol érdemes enni?
Nagyon sok jó étterem van Szolnokon, és a közelmúlt egyik legjobb vacsorájához volt szerencsém a Söráriumban, ahol olyan hústálat kaptunk, hogy még most is örömkönnyek buggyannak elő a szemem sarkából amikor eszembe jut. Itt egyébként nem csak enni lehet; az étterem közvetlenül a Városháza mellett van, és az alatta húzódó pincehelységben interaktív sörmúzeumot és látványsörfőzdét találunk, úgyhogy amit itt még mindenképpen ajánlok (annak is, aki inkább borpárti) az a kézműves barnasör.
Ha igazi tiszai halászlevet és haltöpörtyűt ennénk akkor a Halászcsárda étterembe menjünk, ha pedig egy picit félretennénk a fogyókúrát mert épp tepsis csülökhöz van kedvünk, akkor a Bajnok étterem a mi helyünk.
Ha megvolt a leves és a főétel, akkor jöhet a levezetés! Szolnoknak van egy különleges édessége, ami világuralomra tör, ez pedig nem más, mint a habos isler. A megszokott islertől eltérően itt tojáskrém van belül, és ez igencsak különleges desszertet eredményez. Ezt a Marcipán Cukrászdában tudjuk megkóstolni, melynek tulajdonosa annak a Hegedűs Lászlónak a tanítványa, aki ezt az édességet megálmodta.
Ahol álomra hajthatod fejed
Hogy teljes legyen a kör úgy szállást is ajánlanék; ami nekem nagyon tetszett az a Sóház Panzió és Apartmanház, valamint a Tulipán panzió, ahol nemcsak az ott dolgozók voltak végtelenül segítőkészek és kedvesek, de olyan penthouse-ban laktam, hogy még Hugh Hefner is elsápadt volna az irigységtől.
+1 tipp: Éden Madárpark
Adnék még egy ötletet, mely szigorúan nézve nem Szolnok, hiszen Rákóczifalva onnan bő 10 km-re van, de ha hozzám hasonlóan te is szereted a madarakat, akkor ez a hely maga a paradicsom. Vannak papagájok, sokféle fácán (himalájai fényfácán, piros aranyfácán, burmai fácán és így tovább), turákók, de még olyan madarak is, amiket Ausztráliában láttam. Mindenképp megér egy kitérőt, ha szeretnétek megnézi ezen a Facebook oldalon jelezzétek előzetesen.
Ezek voltak az én kedvenceim Szolnokon, remélem meghoztam hozzá a kedvetek! Ha szeretnétek más városról is ilyen összefoglalót látni akkor adjatok tippeket hova menjek, várom az izgalmas hazai helyszíneket! Ha hiányzik az utazás és messzebbi tájakon szeretnéd érezni magad, akkor ajánlom figyelmedbe a Youtube csatornám, melyen öt kontinens országairól láthatsz videókat, valamint megtalálsz Facebook-on és Instagramon is, ha pedig e-mailt írnál, akkor a szia@beferekaborondbe.hu címre küldd.
Cikkek: Hogyan spórolj a repjegyen?
Szerintem egyetérthetünk abban, hogy a 21. században a repjegyvásárlás az utazástervezés egyik legnagyobb szelete. Sokszor nem is úgy választunk célpontot, hogy hova mennénk legszívesebben, hanem hogy hova találunk legolcsóbban jegyet. Megmutatok néhány tippet, hogy még többet spóroljunk ezen a kritikus részen!
Én legtöbbször a skyscanner vagy a momondo honlapját használom keresésre, és az évek alatt lett pár ötletem, amik remélem nektek is segítséget nyújtanak!
Mindegy mi az úti cél!
Hogyha nem számít hova mennél, akkor nem kell konkrét kereséssel keretek közé szorítanod magad: írd be honnan indulnál és mikor, de a kiindulási hely legyen üres. Ilyenkor keresésnél kapunk egy sorrendet, ami megmutatja melyek a legolcsóbb városok, ahova repülhetünk. Meglepődnétek mennyire filléres jegyeket kapunk néha, és lehet egyébként eszünkbe sem jutott volna odamenni. Még nagyobb szabadságunk van, ha az időpont sem kötött – akkor bőven van mozgásterünk variálni.
Használd ki a kiskapukat
Nem mondhatni, hogy minden légitársaság fair play volt a koronavírus okán törölt jegyekkel, de a legtöbben igyekeznek visszatérítést adni utalás vagy voucher formájában. Itt jön életbe a Wizzair egyik kiskapuja (amit személy szerint nagyon szimpatikusnak találok): már pár perces módosításnál is lehetőség van arra, hogy ne fogadd el, és visszakérd a jegy teljes árát, vagy voucher formájában a jegy árának 120%-át. Nekem a görög járatomnál módosítottak 1-2 órát, és hosszas matekozás után úgy döntöttem, hogy nem fogadom el az új jegyet. Igen ám, de akkor ott voltam repjegy nélkül az indulás előtt két héttel. Miért döntöttem így? Megnéztem mennyiért vettem a jegyet, megnéztem mennyiért tudnám megvenni akkor, és arra jutottam, hogy visszakérem a jegyáram voucher formájában (már nyertem plusz 20%-ot), majd azon nyomban megvettem ugyanazt a repjegyet megint – olcsóbban, mint amikor eredetileg vettem. Tehát ez a pici módosítás lehetőséget nyújtott nekem arra, hogy ugyanazt a repjegyet megvegyem kedvezőbb áron, valamint kapjak 20% extrát, amit a következő két évben ráérek levásárolni.
Ne csak budapesti indulással gondolkodjunk
Sokszor előfordul, hogy a hőn áhított vakációs célpontunkhoz annyira drága a repjegy, hogy nem tudjuk rászánni magunkat a vásárlásra. Igen ám, de mi van, ha nem Magyarországról indulunk? Bölcs dolog lehet, ha nem budapesti, hanem bécsi indulással nézünk jegyeket, hiszen Bécs forgalmas repteréről néha sokkal olcsóbban juthatunk el a mi fővárosunkhoz képest. Autóval sincs messze, kevesebb, mint három óra alatt ki lehet érni, és nyugodtan ott tudjuk hagyni a négykerekűt, például a Parktiger kedvező áron biztosít parkolást, a honlapjukon magyar nyelven is megtalálunk minden fontos információt. Én újabban Budapesten is azt az opciót választom, hogy a reptéri parkolóban hagyom az autót, és Bécsben is ugyanígy tennék.
Nem kellenek az extrák!
Az egy dolog, hogy amíg végigmegyünk az online vásárlás folyamatán, addig kismillió exta szolgáltatást ajánl fel a honlap, de tegye a szívére a kezét, aki még nem nyomott rá valamelyikre véletlenül, hogy aztán fizetésnél vegye észre, hogy gyanúsan megugrott az összeg. Ezeken a kis extrákon sokat lehet spórolni, például ha a haveroddal mész egy kétórás útra szerintem mindketten túlélitek, ha nem egymás mellett ültök, és ha nem választotok ülőhelyet máris spóroltatok pár ezer forintot. Ugyancsak rövid utakra elég egy feladott bőrönd két embernek, és akkor máris tízezrekben mérhető a megtakarított összeg egy retúr út esetében. Ugyanakkor a koronavírus alatt érdemes pluszban kifizetni a flexibilis felárat, amivel utólag tudod módosítani a járatod, mert ki tudja mi történik akár csak egy hét múlva a világban.
Ha tetszettek az ötletek akkor iratkozz fel Youtube-on, mert a nemsokára induló egyik új sorozatomban a fentiekhez hasonló utazós spórolós tippeket fogok megosztani. Van egy témába vágó kurzusom is, az abban elhangzottak segítségével én több százezer forintot spóroltam utazásaim alatt, ezt a tréninget ide kattintva találod meg, ahogy egy másikat is, ha saját Youtube csatornát szeretnél indítani.
Keressetek meg Instagramon és Facebook-on, e-mailt pedig a szia@beferekaborondbe.hu-ra tudtok küldeni.
Cikkek: Görögországi látogatás covidos óvintézkedésekkel - ATHÉN
Ha van olyan hely, ami mindig ott motoszkált az agyam hátsó zugában, hogy csak el kéne már oda jutni egyszer, az minden bizonnyal Görögország. Nincs messze, gyönyörű részei vannak, kellemes az idő, és isteni a kaja. Mire vártam eddig? Magam sem tudom, de végre eljutottam a demokrácia bölcsőjébe, és jelentem minden egyes percét imádtam, még így a covidos szigorításokkal együtt is. Pár nap történelem a fővárosban, majd pár nap semmittevés a tengerparton az ország legnagyobb szigetén – kezdjük Athénnal!
Athén Görögország fővárosa, az ország lakosságának harmada itt él, az ókori civilizáció egyik legfontosabb helye, és így tovább satöbbi satöbbi, ugorjunk inkább oda, hogy mit érdemes megnézni, ha már egyszer ott az ember!
Mindenekelőtt ki kell térni arra, hogy most a koronavírus az élet minden részét beárnyékolja, és az utazás, valamint a repülés az egyik legkritikusabb pont. Európán kívülre nem igazán lehet utazni, és a kontinensen belül sem mindenhova, de Görögország szerencsére a lehetséges úti célok között szerepelhet idén nyáron. Ezt kihasználva vettem oda repjegyet, abban reménykedve, hogy időközben nem mondja le a légitársaság. Szükségem is volt egy pozitív repülős élményre, mert legutóbb Los Angeles-ből repültem haza, miután kiszabadultam a hajós karanténból, és az a 20 órás út minden volt, csak kellemes nem.
Görögország esetében a berepülés jelenleg egy előzetesen beadott dokumentumhoz van kötve, amit ide kattintva lehet kitölteni az indulás előtt legfeljebb 72, de legalább 24 órával. Ez nagyon fontos hogy meglegyen, enélkül már itthon sem engednek felszállni a repülőre. Itt kapunk egy QR kódot, ami alapján a görög reptérre érkezve eldöntik, hogy letesztelnek-e a helyszínen, vagy sem. Athénban gyorsan haladt a sor, ránéztek a QR kódra és intettek valamelyik irányba. Ha nincs teszt, akkor mehetsz utadra, ha pedig van teszt, azt az ott kihelyezett paravánok mögött végzik el. Nagyjából 5-6 ilyen tesztlevételi helyet láttam, ráadásul akkor is csak 1-2 ember ült ott, úgyhogy elmondható, hogy ezen a véletlenszerű tesztelésen elég kevés ember akad fent. Ha te mégis köztük vagy, akkor hivatalosan egy napig a szállásodon kell ülnöd, amíg megjön az eredmény – nem hivatalosan ezt senki sem nézi. Ha negatív vagy akkor nem is szólnak, ha pozitív vagy akkor pedig kicsit rejtély mi történik, erről csak anekdoták keringenek. Egy szó, mint száz, ez a reptéri tesztelés senkit se ijesszen el a görög úttól.
A reptérről a városba van egy 20-30 percenként közlekedő metró, ami a Syntagma téren tesz le, ez mondhatni a városközpont, az Akropolisz onnan pár perc sétára van. Ez a nagyjából 40 perces út 9 euróba kerül, és már itt is megfigyelhetők a koronavírus miatti óvintézkedések, például minden második székre rá van téve egy papír, hogy oda nem szabad ülni, és mindenki maszkot visel a járművön.
Én Athénban Airbnb-n keresztül foglaltam, 3 éjszakára 34 ezer forintért, az Akropolisztól 10 perc sétára, úgyhogy abszolút szuper helyen volt. Ez már csak azért is kézenfekvő, mert a legérdekesebb dolgok 90%-a azon a környéken van, így nem kell tömegközlekedni és máris ott vagy a központban. És ha már egyszer ott vagyunk…
Kétségkívül a város leglátogatottabb része az Akropolisz, és a környékén elhelyezkedő épületek romjai. Ha csak az Akropoliszt néznénk meg (ide tartozik többek között a Parthenon és a 2400 éves Dionysos színház), akkor 20 euróért tudunk belépőt venni. Ennél jobban megéri a 30 eurós kombinált jegy, amivel ezen felül meglátogathatunk hat másik helyet; az ősi agorát, a római agorát, a Hadrianus könyvtárat, a Kerameikost, Arisztotelész iskoláját (másnéven a Lükeiont), valamint Zeusz templomának maradványait. Amennyiben ezekre a helyekre egyesével vennénk belépőt sokkal magasabb összeg jönne ki, így ha csak ebből a hat helyből kettőt néznénk meg már megéri a kombinált jegy, ami ráadásul 5 napig felhasználható, így nem kell egy nap alatt végig rohanni mindenen (de egy helyszínre csak egyszer lehet belépni vele).
A Parthenonnál nagyon sok mindenért rászólnak az emberre, volt akinek azt mondták nem pózolhat a Parthenonnal a háttérben, nekem nem engedték használni a telefonra rögzíthető mini mikrofonom, merthogy az már profi felszerelésnek számít, és a táblás fotóm is kitöröltették velem (ahogy látszik nem voltak eléggé alaposak).
Még az olyan történelemfanatikusok mint én is besokkalnak egy ponton, amikor a sokadik történelmi romot járják végig a 37 fokban, de tény, hogy ennél jobb alkalom nem igazán volt (és lesz) mostanában. A kevés turista miatt Athén néhol szinte kiürült, és a legnépszerűbb látványossága, a Parthenon is olyan szellős volt, amilyen már nagyon régóta nem. Ez nyilván hatalmas érvágás a helyi vendéglátósoknak, azt mondták ilyen rossz évük még megközelítőleg sem volt, de turistaként én imádtam.
Úgyhogy az Akropolisz és környéke természetesen kötelező látványosság, és hadd ajánljak még egy fakultatív programot, amit én nagyon imádtam: az Akropolisz területén lévő Herodes Atticus színházba rendszeresen szerveznek előadásokat, és én is megnéztem ott Monteverdi Odüsszeusz hazatéréséről szóló operáját. Hazudnék ha azt állítanám, hogy az opera a kedvenc időtöltéseim között szerepel, de ott ülni egy közel 1900 éves színházban, miközben ott áll melletted a kivilágított Parthenon… ez egy olyan élmény volt, aminek a hatására egy kicsit én is úgy éreztem magam, mintha az ókori Görögországban lennék.
Ugyancsak fent az Akropolisznál található az Areioszpagosz, mely történelmi szempontból azért érdekes, mert régen ott ülésezett a bíróság. Ma pedig azért népszerű látványosság, mert a kis szikladombra felmászva csodás kilátás nyílik a városra és az Akropoliszra (valamint a Lycabettus-hegyre, ahonnan fentről szintén nagyon jól belátni Athént).
De ezzel még nincs vége az érdekességeknek, ott van például a Panathinaiko stadion, a világ egyetlen márványstadionja, melyet már több, mint kétezer éve is használtak. Ugyancsak érdemes megnézni a minden órába esedékes őrségváltást a Syntagma téren, ahol a parlament is található. A különleges ruhába bújt katonák egy még különlegesebb „táncos” ceremóniával váltják egymást, ilyet sem sokat látni.
A közelben van a Nemzeti Kert, ahova a sok szabadon repkedő papagáj mellett azért is megéri betérni, mert nyáron jólesik kicsit elmenekülni a tűző napsütés elől. Ugyancsak árnyék és ugyancsak történelem a Nemzeti Archeológiai Múzeum, amit talán részleteznem sem kell mennyire érdekes lehet az ókor egyik legfontosabb városában. Maszkot egyébként az utcán vagy a tengerpartokon nem kell viselni, de a járműveken és múzeumokban igen, utóbbinál arra is odafigyelnek hányan lehetnek egyszerre egy teremben.
Ha valaki belecsöppenne az athéni esti életbe, akkor a Plaka negyed – mely nem meglepő módon szintén az Akropolisz lábánál van – kitűnő választás. Hangulatos éttermek váltják egymást, ahol helyi zenészek biztosítják a görög hangulatot. És hát az ételek… bár később Krétán még jobbakat ettünk, de itt sem lehetett nagyon mellé lőni. A Plaka éttermei egytől egyig magával ragadóak, a felszolgálók kedvesek, és mindegy hogy gyrost vagy souvlakit kérsz, biztosan finom vacsorád lesz.
Amúgy a város egyik leghíresebb gyrososa az O Kostas, mely már évtizedek óta működik. Nagyjából 20 perc várakozás után meg is kaptam a várva várt ebédet, de őszintén mondva ennél jobb gyrosokat is ettem a városban, így lényegében mindegy hol kéritek, biztosan jó lesz. Az itthonihoz képest az a legnagyobb különbség, hogy vastagabb és finomabb a pitája, viszont nincs annyira teletömve – kevesebb benne a „cucc”, de legalább nem esik a kezedben atomjaira. Egy gyros átlag 2,5-3 euró, nagyjából ugyanannyi, mint Budapesten, úgyhogy ezen a téren sem okozott csalódást Athén. Sőt, sokszor meglepően olcsó volt, egy hűtőmágnes például a legturistásabb helyen is egy euró, pedig azért általában elkérnek 4-5 eurót/dollárt más országokban.
És ha már szuvenírek: rengeteg piac van, ahol elveszhetünk az olcsó, de minőségi termékek között, hogy aztán a reptéren ide-oda pakoljuk a cuccunkat, hogy a rengeteg új szerzemény ellenére a bőrönd súlylimitjén belül maradjunk. Athén bolhapiaca a Hadrianus Könyvtártól egy perc sétára van, és hosszú időre le tud kötni.
Én ezeket néztem meg Athénban, és igencsak mozgalmasra sikerült ez a három nap, úgyhogy ezután jöhetett a pihenés, amit aztán Krétán meg is kaptam, ráadásul gyönyörű helyeken. A következő cikkben megmutatom Görögország legnagyobb szigetének két legszebb strandját, valamint a legősibb európai várost is.
Ha majd szeretnéd videókon is látni ezeket a helyeket (és még rengeteg másikat a világ minden tájáról), akkor iratkozz fel a Youtube csatornámra, ahol folyamatosan jönnek az utazós videók! Ezenfelül találsz sok-sok szép görögországi fotót az Instagram és a Facebook oldalamon is, ha pedig utazási tanácsadást szeretnél, akkor a szia@beferekaborondbe.hu címre tudsz írni. Remélem tetszett Athén, a következő megállónk Kréta!
Cikkek: Hogyan tervezz utazást? – Gyorstalpaló 2. rész
A legutóbbi cikkben az utazásszervezés kezdő lépéseit vettük át, úgymint időpont- és helyszínválasztás, valamint repjegyvásárlás, most pedig folytassuk ott, ahol abbahagytuk! Hogyan ne költsünk ötször annyit egy útra, mint kéne, második rész.
Hol aludjunk?
A szálláskeresés mindig is a „szívem csücske” volt valami perverz módon, egyrészt mert izgalmas szobákat nézni és az utazást tervezni, másfelől egy csomó időt el szoktam pepecselni ezzel. Szűrésnél mindig szempont nálam az ár, hogy közel legyen a központ, valamint hogy a látogatói értékelések jók legyenek. Ha ez a három stimmel, akkor már nem nagyon lehet mellélőni. Az árat nem kell magyaráznom, a központi elhelyezkedéssel időt és pénzt (tömegközlekedés) lehet spórolni, a látogatói értékelések pedig kendőzetlenül elmondanak jót-rosszat. Meglepő, de sokszor a hotelszobáknál olcsóbban kapunk egy egész lakást – érdemes hát az airbnb-n is nézelődni.
Mi van, ha beüt a baj?
A számodra (és az úti célhoz, utazáshoz) megfelelő utasbiztosítás kiválasztásának ugyanolyan elengedhetetlennek kéne lennie, mint a repjegy- és szállásfoglalás. Belegondoltál már, mennyibe kerülhet egy többnapos orvosi kezelés egy olyan drága országban, mint például Svájc? Inkább ne is törd rajta a fejed, mert ha véletlenül baleset történik veled vagy megbetegszel, és fizetned kell az ottani kórházi számlákat, akkor jó ideig nem fogja futni nyaralásra. Inkább köss utasbiztosítást pár ezer forintért, és akkor nem kell aggódnod. Ha egy megbízható és elismert biztosítót keresel, akkor én erre az Allianzot ajánlom, egy korábbi írásomban be is mutattam lépésről lépésre, milyen egyszerű megkötni az utasbiztosítást, és nem tudom eléggé hangsúlyozni, mekkora felelőtlenség enélkül elindulni. Sőt, ha a tengeren túlra utazol, mindig a magasabb biztosítási összegeket és több szolgáltatást tartalmazó legnagyobb biztosítási csomagot érdemes választani. Sosem volt még ilyen nehéz eldönteni, hogy elinduljunk-e vagy sem, a járvány teljesen elbizonytalanította a rutinos utazókat is. Ha mégis utazol, akkor azt olyan térségbe tedd, amely a beutazás napján nem szerepel a Külgazdasági és Külügyminisztérium Konzuli Szolgálata által meghatározott utazásra nem javasolt térségek között, mivel az utasbiztosítás nem érvényes a megnevezett területeken. Amennyiben az úti célod nem szerepel a listán, akkor az Allianz utasbiztosítása arra is kiterjed, ha a koronavírus kapcsán szorulnál orvosi kezelésre, az alábbi linken erről részletes leírást is találsz.
Fontos, hogy ha már külföldön vagy és úgy kötsz utasbiztosítást, akkor az úgy NEM lesz érvényes, ezért még az utazás előtt kell erről gondoskodnod! Az Allianz utasbiztosítását még az utazás napján is megkötheted.
Mennyi költőpénzt vigyek?
Ez az abszolút kedvenc kérdésem (és most lehet, hogy egy csöppet szarkasztikus voltam). Nem vagyunk ugyanolyanok, mindenki másra szeret költeni, és nyilván vannak drágább és olcsóbb országok, de akkor sem lehet előre kimatekozni mennyi pénz kell. Amit ki tudsz számolni a szálláson felül, hogy megnézed a látogatni kívánt helyekhez mennyibe fog kerülni a belépő, mennyibe fog kerülni az ott töltött időszakra a tömegközlekedés, mennyi megy el autóbérlésre ha arra is szükséged van, rászámolsz valamennyit kajára napi szinten, és az így kapott összegre még nyugodtan tegyél rá, mert úgyis mindig drágább lesz az út, mint ahogy előre terveztük. Szeretnék okos lenni, de ebben a pontban nehéz, itt sok múlik az egyén önuralmán és költekezési szokásain, nem beszélve arról mennyire drága a hely ahova utazunk.
Mire figyeljünk még?
Húha, ez egy kövér bekezdés lehetne, de próbáljunk a lényegre fókuszálni. Legyen érvényes útlevél, érvényes vízum – ami sokszor akkor is szükséges, ha csak átszállunk valahol! –, nézzük meg, kellenek-e kötelező oltások, helyi valuta, bár én bankkártya párti vagyok. Szerintem az is nagyon fontos, hogy készüljünk fel előzetesen a meglátogatni kívánt helyekből, mert ezzel időt spórolunk, és nem ott fogjuk forgatni a térképet meg a fejünket, hogy merre kéne menni és mit kéne megnézni. Másrészt így felfedezhetünk rengeteg lehetőséget, helyi koncerteket, kiállításokat, ingyenes múzeumi napokat, ingyenes tömegközlekedési eszközöket és így tovább. Személy szerint meglehetősen spontán vagyok, de egy kis tervezéssel sokkal több mindent ki tudunk hozni az időnkből! A koronavírus idején pedig legyen nálunk mindig maszk, kézfertőtlenítő, és szerintem felesleges olyan országba utazni, ami a betegség szempontjából nem veszélyes, de a helyi szabályok elveszik a nyaralás örömét (lásd maszkviselet a spanyol tengerparton).
Ha utazásra készülsz, és ennél több segítségre lenne szükséged, akkor írj nekem e-mailt a szia@beferekaborondbe.hu-ra, hogy megbeszéljünk egy időpontot a tanácsadáshoz. Ha szeretnéd látni milyen álomszép helyekre juthatsz el a segítségemmel, akkor nézz körül a Youtube csatornámon, de megtalálsz Instagramon és Facebookon is.
Cikkek: Hogyan tervezz utazást? - Gyorstalpaló 1. rész
Hova mennél? Mikor mennél? Kivel mennél? Nos, ezeket neked kell kitalálnod. Dehogy mindez egyáltalán megvalósuljon, hogy valahol elkezd, és hogy mindezt minél olcsóbban hozd ki – ezekben talán tudok segíteni. Gyorstalpaló utazástervezéshez!
Mikor menjünk?
Sokan az út tervezésénél csak a szabadságuk időpontját veszik figyelembe, ami teljesen érthető, hiszen van, aki csak évi 1-2 hétre tud elszabadulni a munkától. Viszont könnyen meglehet, hogy az az 1-2 hét nem megfelelő a kinézett célponthoz, mert előfordulhat, hogy ott épp hurikánszezon van, politikai zavargások vagy egy nemzeti ünnep, amikor az egész ország lebénul. Sok minden kiszámíthatatlan, de vannak olyan dolgok, amikkel azért lehet előre számolni, és az egyik ilyen az időjárás. Mindenképp nézzünk utána indulás előtt, hogy a szimpatikus időpontban milyen időre számíthatunk.
Így nézett ki a tengerpart egy tájfun másnapján Kínában - nem a legjobb idő a kirándulásra:
Hova menjünk?
Itt legtöbbször a pénztárca szab határt az álmodozásnak, mert ez a Föld nevű bolygó olyan hatalmas, és olyan sok szép hely van amit látni kéne… na de válasszunk. Döntsük el, hogy tengerpartra mennénk vagy síelni (meglepődnél ez milyen jól leszűkíti a dolgokat, legalábbis én még sosem próbáltam síelni Barbadoson), várost néznénk vagy a természetben vesznénk el, csak egy hétvégi kiruccanás vagy van időnk jobban is körülnézni, és így tovább. Azt is vegyük figyelembe a választásnál, hogy bár lehet hogy fillérekért kapunk repjegyet, de cserébe nagyon drága lesz a célállomáson a szállás és az étkezés. Alapvetően érdemes a fenti szempontok alapján leszűkíteni a lehetőségeket, utána megnézni melyik helyek maradhatnak bent időjárás és egyéb szempontok alapján akkor, amikor szabadok vagyunk utazni, ezt követően pedig online fórumokon tudunk érdeklődni melyik a legjobb opció. És sajnos a mai viszonyok mellett még az is szempont, hogy az egyes országokban milyen mértékű a koronavírus fertőzés, ami megint csak nagyon leszűkíti a lehetőséget…
Kivel menjünk?
Természetesen velem. De csak ha mindent fizettek. Na jó, kicsit komolyabbra fordítva: nem az a lényeg hogy kivel, hanem hogy hányan, és ez a szempont többször is visszaköszön. Először is repjegyvásárlásnál, amikor beállítod a paramétereket, és amikor kidob egy fantasztikus árat, te pedig örömödben máris vennél kettőt, hogy a párodnak is jusson, és akkor derül ki, hogy abból a kedvezményes jegyárból már csak egy volt… ugye milyen ciki. Egyből annyi főre állítsd be a keresést ahány jegyet vennél, és akkor nem ér meglepetés.
Szállásnál is fontos hányan mentek. Sokszor előfordulhat – főleg Ázsiában –, hogy az egyágyas szoba drágább, mint a kétágyas, ergo ha többen mentek olcsóbb lehet a szállás. Nem arra célzok, hogy emiatt feltétlen szedj össze egy randipartnert két nappal a thaiföldi utazás előtt, csak megemlítem, hogy ez is egy opció.
Hogyan vegyek repjegyet?
Repjegy vásárlásnál sok szempontot figyelembe kell venni, de van pár örökérvényű szabály. Az indulás előtti pár hétben több, mint valószínű, hogy emelkedni fognak a jegyárak, ha messzire utazunk érdemes 3-6 hónappal indulás előtt megvenni a jegyeket. Ugyancsak érdemes trükközni a poggyásszal, ami a legtöbb esetben nincs benne az alapárban. Nálam bevált szokás ha ketten megyünk, hogy ha nem feltétlen kell túl sok cucc, akkor közösen viszünk egy feladandó bőröndöt, és máris tízezreket spóroltunk. Ugyancsak érdemes figyelembe venni, hogy ha messzire repülünk, akkor ne feltétlen közvetlen repjegyekbe gondolkozzunk. Iktassunk közbe egy másik várost, mert egy Budapest – Melbourne jegynél biztosan olcsóbb lesz egy Budapest – Bangkok – Melbourbe jegy… arról nem is beszélve, hogy még Bangkokban is szétnézhetünk.
Arra is külön oda kell figyelni, hogy a repjegyvásárlás alatt millió extra szolgáltatást akarnak ránk sózni, és ha véletlenül rányomunk valamelyikre sokszor fel sem tűnik, úgyhogy mielőtt véglegesítenéd a vásárlást érdemes átfutni mire is vettél jegyet, és hogy jól szerepel-e minden adat. A mostani bizonytalan időkben pedig érdemes kifizetni azt az plusz pár ezer forint díjat, amivel később tudod módosítani a repülőjegyed.
A cikk második felében kitérek majd a szálláskeresésre, biztosításra, költőpénzre és egyéb fontos dolgokra, amiket utazás előtt érdemes átgondolni. Ha utazást tervezel, de nem tudod hogyan kezdj neki, mire kell odafigyelni és hogyan jöhetsz ki belőle a legjobban, akkor szívesen segítek egy konzultáció keretein belül, csak írj egy e-mailt a szia@beferekaborondbe.hu-ra. Ha pedig ötleteket gyűjtenél hova menj akkor csemegézz a Youtube videóim közül, valamint megtalálsz Instagramon és Facebook-on is.
Cikkek: Velencei-tavi strandok – ha leugranál egy napra pancsolni (frissítve 2022-re!)
A Balaton nem csak idehaza, de Európában is az egyik legnépszerűbb nyaralási célpont, kellemes strandjai igencsak jól jönnek a füllesztő nyári napokon. Most mégis a „kistestvért”, azaz a Velencei-tavat szeretném a figyelmetekbe ajánlani, mert én ott töltöttem az összes nyaramat és végtelenül szeretem, ráadásul a fővárosból nagyon hamar oda lehet jutni. De hol csobbanj, ha már ott vagy?
Budapestről nagyon gyorsan a Velencei-tónál találod magad, ha nincs csúcsidő akkor 40 perc alatt lent vagy autóval, de ha nem fizetsz autópályamatricát akkor is csak 10 perccel lesz hosszabb a menetidő. A Déli-pályaudvarból is lejutsz háromnegyed óra alatt a tóhoz, így ha felkelsz egy forró reggelen és pancsolni támad kedved, akkor egynapos leruccanásra is tökéletes választás. Viszont ha nem vagy arrafelé ismerős, akkor rengeteg idő megy el amíg megtalálod a megfelelő strandot, úgyhogy adnék pár ötletet.
Velencei Korzó és Szabadstrand
Velence vasútállomásnál leszállva pár perc séta után a Korzónál találod magad, ami pár évvel ezelőtti felújítása óta az egyik legnépszerűbb strand a tó körül, Velence vasútállomástól három perc sétára. Tengerparti feeling a homokos parttal, lassan mélyülő víz, ami ideális a gyerekeknek, valamint rengeteg étterem, sporteszköz bérlés és egyéb vásárlási lehetőség. Belépődíj nincs, cserébe nyáron nagyon zsúfolt a strand. Ha ránk jön a mehetnénk a mellette lévő épületben az üzletek mellett van mosdó is. Velence augusztus 19-én ünnepli várossá válásának évfordulóját, így ilyenkor hangulatos buli szokott itt lenni, de évközben is sok más program van, itt találjuk a honlapjukat. 370 férőhelyes ingyenes parkoló is vár minket, de csúcsidőben esélytelen helyet találni, érdemes kicsit messzebb megállni. Ez a strand 2019-ben azzal lett híres, hogy átadták a tóparton a székeket – melyek a tónak és így a kilátásnak is háttal vannak, ezek azóta szerencsére (sajnos?) leszerelték.
Cserje utcai szabadstrand (Plázs44)
Ha egy megállóval később, Velencefürdő vasútállomásnál szállunk le, akkor a tó felé lesétálva 2 perc alatt megtaláljuk a Cserje utcai szabadstrandot, ami most Plázs44 néven fut. Ez ingyenesen látogatható, most lett felújítva és bár nem nagy, de igényes, a WC fizetős. Ez kicsit el van rejtve, így kevesebben ismerik, aznap amikor a Korzón mozdulni sem lehetett itt akkor is kellemesen le tudtam teríteni a törölközőm. Ha mégis nagynak ítélnénk a tömeget, akkor mellette van egy fizetős strand is, ahol több lehetőség van, például parkolhatunk lakóautóval és van röpi pálya is. A Plázs44-nek is van honlapja, de szintén nem viszik túlzásba a frissítést, a Facebook szerencsére naprakészebb.
TóParty Strand és Kemping
Az előbb említett fizetős strand lenne ez, ahova idén védettségi igazolvány nélkül is bemehetünk, de ha a kempingben szállnánk meg, ott már kell a kártya. A gyerekekre homokos játéköböl és játszótér vár, a felnőttek pedig bérelhetnek SUP-ot (2500 Ft/óta), vizibiciklit (4000 Ft/óra), vagy épp kajakot (egyszemélyes: 1500 Ft/óra, kétszemélyes 2500 Ft/óra). A részletes belépőárakat itt találjuk, de annyit elárulok spoilerként, hogy felnőtteknek hétfőtől csütörtökig 1200, péntektől vasárnapig és ünnepnapokon 1400 Ft a belépő, míg a diák és nyugdíjas jegy hétfőtől csütörtökig 1000, péntektől vasárnapig 1200 Ft - ez egyébként nagyjából 20-25%-os emelkedés a tavalyi árakhoz képest. Vannak egyéb kategóriák is, böngésszétek át a honlapot, ahol azt is megnézhetitek, hogy mit tudtok enni-inni.
Északi Strand Velence
Az Északi Strand (vagy ahogy még hivatkoznak rá Velencei Vízi Vár) a Korzótól nem messze található, és számos sportolási lehetőséget nyújt. Kézilabdapálya, kosárpálya, focipálya, röplabdapálya - bármelyiket is szereted, itt lesz lehetőséged játszani. Homokos strand, fokozatosan mélyülő víz, 3 óriáscsúszda, valamint koncertek és egyéb programok is várnak. A kényelemről öltöző, értékmegőrző, Wi-Fi, és bérelhető napozóágyak gondoskodnak. A honlapon megtaláljuk a legfrissebb árakat is, itt is hasonló emelkedés volt, és a teljes árú jegy hétköznap itt is 1000 Ft, hétvégén 1200 Ft.
Sirály Strand és Kemping
Gárdonyban az évekig működő és egyébként világszerte elismert Sport Beach-et váltotta 2020-ban a Sirály Strand és Kemping. Online is tudsz belépőt venni ide kattintva, a felnőtt jegy hétköznap 1100 Ft, hétvégén 1300 Ft, diákként vagy nyugdíjasként hétköznap 900, hétvégén 1100 Ft. Vannak családos, nagycsaládos, helyi lakos stb. jegyek, valamint bérletek is, úgyhogy érdemes körülnézni. Itt rengeteg mindent kapunk a pénzünkért: homoks vízpart, homokos strandfoci és strandröplabda pálya, vízi sportpályák, SUP, vízibicikli és kenu kölcsönző, valamint éttermek is várnak. A strand pár perc sétára van Gárdony vasútállomástól, és a lassan mélyülő víz miatt kifejezetten alkalmas gyerekes családoknak. Aki huzamosabb ideig maradna, az a strand mellett tud kempingezni, és lakóautóval is lehet parkolni.
Napsugár Strand
Agárd vasútállomásától három perc sétára van a Napsugár strand, mely homokos parkkal rendelkezik, és 250 autó számára is elegendő parkolóhellyel. Június 1-től augusztus 31-ig minden nap nyitva van, reggel 8-tól este 8-ig. A gyerekek itt is nagyobb biztonságban tudnak pancsolni, mert a víz lassan mélyül, és sok az árnyékos felület. Vannak sportpályák, sporteszközöket is lehet bérelni, vagy kipróbálhajtuk a vízi ugrálóvárat. Ugyanolyan árak vannak, mint a gárdonyi Sirály strandnál, itt tud csemegézni aki szeretne, és online is vehetünk belépőt. Játszóterek, büfék hamisítatlan vízparti ételekkel, valamint értékmegőrzők is találhatóak a strand területén.
Park Kemping
Ugyancsak Agárdon található a Park Strand Kemping, ami árakban - nem meglepő módon - az előző két stranddal azonos, online jegyvásárlás itt is elérhető. 500 méteres partszakasza van, külön kialakítva egy 90 cm mély rész a gyerekeknek, valamint 2020 óta a legkisebbeknek egy külön lassan mélyülő homokos partszakasz is rendelkezésre áll. Területén van kemping, ahol lakóautóval vagy sátorral is meg lehet szállni, de választhatunk hostelt vagy faházat is.
Az utoljára említett három strandra közös bérletet is vehetsz online ide kattintva.
+1 Agárdi Gyógy- és Termálfürdő
Ez kakukktojás mert nem egy strandról beszélünk, de gyerekként sokat jártam ide és nagyon szerettem, úgyhogy ha beborulna az idő de mégis szeretnénk pancsolni, akkor jó alternatíva az Agárdi Gyógy- és Termálfürdő. Vannak kinti és benti medencék, szaunák, és a gyerekek is találnak olyan részt, ahol biztosan jól érzik magukat, az árakat pedig itt találjátok - a felnőtt egész napos belépőjegy jelenleg 5000 Ft, a gyermek és a nyugdíjas jegy 3600 Ft.
Az ebben a bejegyzésben szereplő árak már elavultak, de rengeteg programötletet találtok, ha a Velencei-tó körül jártok, és a fürdésen kívül mást is szeretnétek csinálni.
Én csak ajánlani tudom a Velencei-tavat és a környékét, nekem nagyon a szívemhez nőtt, és szuper opció a meleg nyári időszakban, több napra is! Remélem hasznos volt a cikk, ha szeretnél hasonlókat olvasni akkor keress meg Instagramon és Facebook-on, ahol a szép utazós képek mellett hasznos tanácsokat is megosztok. Ha pedig szeretnél látni távoli egzotikus helyeket, legyen szó Ázsiáról vagy Ausztráliáról, akkor iratkozz fel a Youtube csatornámra!
*Kiegészítés 2022-re
A korábbi években a Drótszamát Park és Kemping is a listán volt, de mivel egyre több neonáci rendezvénynek és találkozónak adnak otthont, így már senkinek sem ajánlom jó szívvel, hogy ott szálljon meg.
Cikkek: Hova utazhatunk – és hova nem?
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem nagyon hiányzik az utazás, és kifejezetten frusztráló, hogy rajtam kívülálló okok miatt nincs erre lehetőségem. Viszont ahogy telnek a napok egyre több ország enyhít a szigorításokon, és Európa kezd egy kicsit kinyílni. Most összegyűjtöttem a jelenlegi szabályozásokat, hogy ma, június 4-én milyen feltételekkel utazhatunk külföldre, és mit kell tennünk, ha hazajöttünk.
Először is fontos megemlíteni, hogy az utazásnak két oldala van. Egyrészt, hogy milyen feltételekkel léphetünk be az adott országba, másrészt, hogy mi vár ránk, ha onnan hazajöttünk. Az egyszerűség kedvéért kezdjük hátulról.
A legtöbb esetben ha hazajövünk külföldről kötelező 14 napos karanténba kell vonulnunk. Ez alól az adhat felmentést, ha bebizonyítjuk, hogy már átestünk a fertőzésen (amire jelenleg hivatalosan csak az ország 0,0002%-a jogosult), vagy arról van papírunk, hogy érkezés előtt legalább 14 napot hatósági karanténban töltöttünk külföldön, és ez a papír nem régebbi 4 napnál. Aki nem fertőzésgyanús, de nem is tudja igazolni, hogy nem beteg annak karanténba kell vonulnia, de kérhet méltányossági kérelmet az alábbi honlapon. Fontos, hogy ezt az országba való belépéskor, vagy előtte kell kérvényezni.
Vannak még egyéb rendelkezések, enyhébb szabályok vonatkoznak például azokra, akik üzleti úton vannak vagy agrárágazatban dolgoznak, illetve néhány országból hazatérve lazábbak a karanténszabályok. A „rendes” karantén egyébként 14 napos, amibe az első, azaz a nulladik nap nem számít bele, tehát 14 teljes nap kell, ezalatt a rendőrség jön ki ellenőrizni (bár hozzám csak egyszer jöttek ki két hét alatt).
Tehát ez vár ránk a legtöbb esetben ha hazatérünk, na de hova mehetünk egyáltalán? Lássuk a lenépszerűbb úti célokat!
FRISSÍTÉS:
Június 6-tól korlátozás nélkül utazhatunk Ausztriába, Szlovákiába és Csehországba, azaz sem oda-, sem visszafelé nem kell a negatív teszt, ahogy kötelező karantén sincs.
Horvátország
Horvátországba szabadon utazhatunk, DE onnan hazatérve továbbra is kötelező itthon a két hét karantén. Ez valószínűleg azért van, mert a horvátok Olaszország felé is megnyitották a határaikat, és ez a magyar kormány szerint kockázatos.
Ausztria
Ausztriába Magyarországról magyar állampolgárként szabadon utazhatunk be június 4-től, nem kell sem teszt, sem karantén, nincs határellenőrzés sem. Visszatérve nem kell itthon karanténba vonulnunk, ha van 4 napnál nem régebbi negatív tesztünk angol vagy magyar nyelven.
Olaszország
A déli ország megnyitotta belső és külső határait is, június 15-ig az EU tagoknak és Nagy-Britanniának, utána pedig mindenkinek, kötelező karantén nélkül utazhatunk oda. Ugyanakkor hazatérve a már sokszor említett kéthetes házi őrizet vár ránk.
Franciaország
Sajnos az Eiffel-tornyot és társait nem láthatjuk még egy ideig, ebbe az országba tilos a belépés legalább június 15-ig. Ha átutazni szeretnénk akkor ki kell töltenünk egy nyilatkozatot, aminek itt érhető el a linkje.
Németország
Németország is zárva van a turisták előtt legalább június 15-ig. Jelenleg mindenkinek aki beutazik kötelező a kéthetes karantén, de fokozatosan szeretnék enyhíteni a szabályokat az EU-tagállamok számára.
Ciprus
Ide jelenleg csak negatív teszttel utazhatunk, aminek 3 napnál frissebb PCR tesztnek kell lennie, de ha várunk június 20-ig utána már arra sem lesz szükség. Annyira próbálják visszacsalogatni a turistákat, hogy azt ígérték aki náluk fertőződik meg a koronavírussal annak a személynek és családjának állják a kezelés és a nyaralás teljes költségét. De ahogy a legtöbb országnál úgy itt is fennáll a kötelező kéthetes karantén hazatérés után, akkor is, ha június 20-a után utazunk.
Spanyolország
A járvánnyal az egyik legjobban sújtott ország Spanyolország, ahova július 1-től utazhatunk be úgy, hogy nem kell ott kéthetes karanténba mennünk. Reméljük addigra itthon is eltörlik ezt a szabályt.
Portugália
Portugália szárazföldi részére már kötelező karantén nélkül beutazhatunk, míg az Azori-szigetekre és Madeirára kicsit más szabályok vonatkoznak. Az Azori-szigetekre 72 óránál frissebb teszttel lehet beutazni, míg Madeirán kéthetes karantén vár ránk, ha nincs 72 óránál frissebb tesztünk.
Málta
A kis szigetország elég szigorú, jelen állás szerint július 1-ig nem fogad turistákat.
Görögország
Itt több szakaszban nyitják meg a határokat, június 15-ig mindenkit letesztelnek, az eredmény megérkezéséig egy hotelben szállásolnak el (ez kb. egy nap és az állam fizeti), negatív tesztnél 7 napos otthoni karantén van, pozitív tesztnél 14 napos államilag ellenőrzött karantén. Egy szó, mint száz, június 15-ig nem érdemes Görögországba menni. Utána már csak azokat ellenőrzik a fenti módon, akik a járvány szempontjából kritikus reptérről érkeznek, ezeknek a reptereknek itt a listája. Magyarország reptere nincs rajta így jók vagyunk, szúrópróbaszerűen ellenőrizhetnek csak, de ha a fenti repterek egyikéről érkezünk akkor ugyanaz a szívás vár ránk, mint június 15-e előtt. Július 1-től még jobb a helyzet, akkor már csak a szúrópróbaszerű ellenőrzés marad.
Nagy-Britannia
Ez egy kicsit fura számomra, mert június 8-ig gond nélkül be lehet utazni, de aznaptól már kötelező lesz érkezés után a kéthetes karantén, azaz amíg a többi ország enyhít ezen a téren, ők pont most szigorítanak.
A legtöbb információt a konzuli szolgálat honlapján találtam, ezek a szabályok napról napra változnak, ne felejtsetek el tájékozódni közvetlenül indulás előtt a legfrissebb hírekről!
Így állnak a dolgok most június 4-én, remélem egyre több lehetőségünk lesz utazni. Kimaradt valamelyik ország ami érdekelne? Írd meg, és egy másik cikkben azokat is összegyűjtöm! Tudsz üzenetet küldeni Instagramon és Facebook-on keresztül, valamint lehet hogy utazni nem tudunk most, de a Youtube videóimmal nagyon sok helyre el tudnak vinni!
Cikkek: Fogságban a tengeren - egy óceánjáró hajón ragadtam
A tervezett hazamenetelem előtt pár nappal – azaz egy bő hete – pont azon gondolkodtam, hogy mi lehet a legrosszabb forgatókönyv. Álmomban nem jutott eszembe, hogy amin most megyek keresztül az megtörténhet, és még ki tudja hol a vége. De kezdjük a tényekkel és azzal amit tudunk.
A Celebrity Eclipse nevű hajóra jöttem dolgozni február közepén egy hónapra, a gyerekekkel foglalkozom a fedélzeten, és pozíciómból adódóan lehetőségem van ilyen kevés időre szóló szerződésekre is. Nem ma kezdtem, ez az ötödik rövid szerződésem, és emellett volt egy hosszú, héthónapos is még tavaly. Ebben az egy hónapban Dél-Amerikában, azon belül Brazíliában, Uruguayban, Argentínában és Chilében hajóztunk. Alapvetően jó hónap volt, sok izgalmas élmény ért a riói karneváltól kezdve az uruguayi oroszlánfókák etetéséig, de aztán nyakon öntött a kaki, és most itt ragadtam a hajón.
Március 15-én járt le a szerződésem, ahogy mindig a hajótársaság most is intézett nekem repjegyet, így aznap mentem volna haza a Santiago (Chile) – Amszterdam – Budapest vonalon. Csakhogy amikor megérkeztünk reggel a kikötőbe a chilei hatóság megtagadta a kikötést, és több napnyi alkudozás után sem engedtek minket kiszállni. Így velem és a másik 50-60 másik itt dolgozó személyzettel együtt, akik szintén most mentek volna haza, itt ragadt 2500 vendég is, és jelenleg mi vagyunk az egyetlen hajó a cég flottájában, ahol vendégek is vannak. És ez így is marad még egy ideig, mert a legfrissebb hírek szerint San Diego-ban fogunk tudni kikötni, de ott is csak a vendégek hagyhatják el a hajót, és oda is legalább 10 nap az út – és még el sem indultunk.
Hiába járt le a szerződésem, hiába jogos a kérelmem arra hogy haza szeretnék menni, jelen állás szerint április 11-ig a fedélzeten kell maradnom – és valahol mindenki tudja, hogy ezt a dátumot tovább fogják tolni. Egyik pillanatról a másikra, március 15-én este jelentették be, hogy éjféltől, azonnali hatállyal leáll a hajózás április 11-ig, de senki sem gondolhatja reálisan, hogy addigra megoldódik ez a vírushelyzet. Így én most az összes többi itt dolgozó emberrel nem tudom elhagyni a hajót, és az egész helyzet teljesen bizonytalan. Hol tudunk kikötni? Én mikor hagyhatom el a hajót? Ha el is hagyom a hajót, hogyan jutok haza? Hiszen folyamatosan áll le a légiközlekedés, óráról órára változnak a dolgok.
Egyrészt nem is tudom szavakba önteni azt az érzést, amikor hátizsákkal a kezedben készen állsz arra, hogy elhagyd a hajót és elindulj haza, majd bejelentik, hogy legalább egy hónapot még maradni kell. Az ember egy kisebb sokkot kap, és nem is tudja hirtelen felfogni, sőt ha őszinte akarok lenni még most, napokkal később is nehezen hiszem el. Itt vagyok a világ végén, semmit nem tudok tenni azért, hogy a családommal legyek, és az egész helyzet teljesen bizonytalan, senki nem tud semmit. Kívülről gondtalannak tűnhet egy luxushajón ragadni, de számomra nem ez a prioritás, hanem hogy azok mellett legyek, akik igazán számítanak nekem.
Másfelől itt biztonságban vagyok, van mit enni, egyelőre semmiben sincs hiány. Fényévekkel messze van az ideálistól, de most a jó dolgokra kell koncentrálnom, nekem itt ez a feladatom. Ahogy nektek akik ezt olvassátok szintén megvan a ti feladatotok, mégpedig az, hogy egy nagy csapatként gondolkodva együtt lelassítsátok, sőt megállítsátok a vírus terjedését. Itt már nem elég a folyamatos kézmosás, az kell, hogy egész egyszerűen egy kis időre megálljon az emberek közötti fizikális érintkezés. Ha ezt mindenki be tudná tartani két hétig, akkor elképesztő gyorsan elejét vehetnénk a járvány kitörésének. Igen, tök szar, hogy napokig nem mozdulhatsz ki és össze vagy zárva a családoddal – de gondolj arra én mit meg nem adnék azért, ha most otthon lehetnék velük. Mindenki tegye oda a magáét, és habár e sorok írásakor ez még hatóságilag nem kötelező, de mindenki maradjon otthon. A fiatalok és erősek azért hogy ne fertőzzenek meg másokat, az idősebbek pedig azért, hogy ne kapják el, de ehhez tényleg az kell, hogy egy nagy egészként gondoljunk magunkra. Ezt az üzenetet jutassátok el másoknak is, mert csak együtt tudunk ezen túllenni.
Ez a helyzet mégiscsak elég rendkívüli és valahol izgalmas, úgyhogy úgy döntöttem elkezdek egy videós hajónaplót, amit a Youtube csatornámra fogok feltölteni (ha a hajón lévő kritikán aluli gyorsaságú internet is azt akarja). Beszélek majd arról épp mi történik és merre megyünk, hogy viselik a vendégek és a személyzet, milyen változások vannak, és hogy én hogyan élem meg ezt az egészet. Nem tudom mikor sikerül feltöltenem, ha szeretnéd majd látni a hajónaplót akkor iratkozz fel a Youtube csatornára, nyomd meg utána a kis harangot, és így kapsz majd róla értesítést. Instagram sztorikat gyakrabban is meg tudok és meg is fogok osztani, ahogy képeket is, ez utóbbiakat Facebook-on is. Ha e-mailt írnátok akkor a szia@beferekaborondbe.hu címre írjatok, és figyeljétek a Youtube csatornám, mert nemsokára érkezik a videó.
Cikkek: Hogyan kössünk utasbiztosítást?
Egy utazás megszervezése rengeteg költséggel jár, akkor is könnyen hatszámjegyű lesz a büdzsé, ha egy közelebbi országba utazunk. Nyilván mindenki ott próbál takarékoskodni ahol lehet, és sokszor az utasbiztosítás is a spórolás áldozatául jut – pedig éppen lehet, hogy emiatt fogunk a végén brutális összegeket kifizetni. Ugyanis ha külföldön üt be a baj, akkor valószínűleg az eredeti biztosítási díjnak a többszörösét fogjuk ráfordítani egy nem tervezett orvosi kezelésre. De más esetekben is hasznos lehet ez az elővigyázatosság, hiszen az utasbiztosítás többek között a poggyászra és a felelősségbiztosításra is kitérhet.
Most megmutatom nektek a biztosításkötés folyamatát az Allianz honlapján keresztül, és látni fogjátok, hogy azon túl, hogy ez elengedhetetlen része az utazástervezésnek, végtelenül egyszerű is.
Menjünk fel az Allianz honlapjára, és kicsit legörgetve válasszuk ki az Utasbiztosítást.
A következő oldalon utazásunk típusát tudjuk kiválasztani. Ez lehet téli sport, extrém sport, úgynevezett bérlet, ha sokat utazunk, 90 napot meghaladó utazásra szóló biztosítás, valamint az általános utazás.
Lejjebb meg tudjuk adni utazásunk konkrét részleteit, úgymint időpont, helyszín, úti cél és a biztosítandó személy vagy személyek kora, merthogy egyszerre több emberre is köthetünk utasbiztosítást, ha esetleg a párunkkal vagy a barátainkkal utazunk. Az úti célnál nem kell konkrét hely, a legördülő menüből látni fogjuk, hogy melyik kategóriába esünk bele.
Ha minden adatot megadtunk, akkor rákattinthatunk a díjkínálatra az alján, és máris kapunk pár lehetőséget, amik közül választhatunk. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy a bal oldali megnevezések mit is jelenthetnek, akkor a megnevezések melletti i betűre kattintva részletesebb információkat kapunk. Középen azt látjuk bizonyos esetekben mennyi kedvezményt kapunk (pl. ha direktben az Allianz oldalán kötjük, akkor 10% kedvezmény automatikusan levonódik), lejjebb pedig azt, hogy az egyes esetekben mekkora a támogatás összege. Ha kiválasztottuk a megfelelő csomagot, akkor a Tovább gombra kattintva tudunk továbblépni.
A következő oldalon az adatainkat kell megadni, kicsit lejjebb pedig az elérhetőséget.
A következő oldalakon az ajánlat véglegesítése során el kell fogadnunk néhány nyilatkozatot (például, hogy letöltöttük-e a szolgáltatásokat részletesen tartalmazó biztosítási termékismertetőt és a biztosítási feltételeket, ügyféltájékoztatót), majd ha leellenőriztük az adatainkat is jöhet a fizetés, ami további egy percet vesz igénybe. Ahogy láthatjuk az egész egy pár perces folyamat, és az is lehet, hogy nem fogjuk igénybe venni ezt a biztosítást az utazás alatt – de még mindig inkább fizessünk ki pár ezer forintot a biztonságért mint hogy aztán történjen velünk valami külföldön, és akár többmilliós összeget varrjanak a nyakunkba.
Ha utazást tervezel és szakértő segítségre vágysz akkor nyugodtan keress meg, és egy konzultáció keretein belül mindent átbeszélhetünk, a szia@beferekaborondbe.hu-ra tudsz üzenetet küldeni. Megtalálsz Youtube-on, Instagramon és Facebookon, nemsokára pedig jelentkezem egy kétrészes cikksorozattal, ahol lépésről lépésre megmutatom hogyan érdemes nekifogni egy utazás megszervezésének!
Cikkek: Quokka, az örökké mosolygós állat
Amikor a következő úti célomon gondolkodom, akkor az egyik legnagyobb motivációs mozgatórugó mindig a helyi állatvilág szokott lenni számomra. Nem csoda, hogy így Ausztrália lett a kedvenc országom, hiszen itt van szinte minden; többek között koala, kenguru, krokodil, papagájok, kacsacsőrű emlős, tazmán ördög – és quokka. Ha esetleg ez utóbbiról még nem hallottál volna ne ess kétségbe, korábban én sem tudtam a nevét, csak azt, hogy ez az apró állat, amelyik minden fényképen mosolyog.
Ausztráliát a legtöbb ember úgy képzeli el, hogy ahogy leszáll a repülőről egyből a nyakába esik három óriáspók, megmarja két kígyó, és legalább az egyik lábát leharapja egy krokodil, mindezt az első öt percben. Biztosan állíthatom, hogy ezek a veszélyes állatok nem leselkednek rád minden bokor alól, viszont a quokka-kal pont ez a helyzet: ahogy megérkezel a Rottnest Island-re úton-útfélen látni fogod őket, még csak keresni sem kell, mert mindenhol ott vannak. Igen, ha egyszer ott az ember akkor nagyon sokat látni belőle, viszont a rossz hír, hogy máshol a világon nem igazán lehet velük találkozni. De akkor hol is van ez a Rottnest Island?
A sziget Nyugat-Ausztráliában van, Perth-höz tartozik, a kikötőből nagyjából 25-30 percnyi hajókázás után jutunk ide. A nevét is a quokka-król kapta, ugyanis a felfedezők a patkányokhoz hasonlították őket, így lett a hely neve „patkány fészek”. Pedig nekik nem sok közük van a patkányokhoz.
A quokka magyarul kurtafarkú kenguru, és bár talán elsőre nem tűnik nagyon „kengurusnak”, ahogy elkezd ugrálni egyből látszik a rokonság. Inkább a vallabikhoz áll közelebb, ami szintén úgy néz ki, mint egy kisebb kenguru. Tehát a quokka is erszényes, ahogy – és ezt sokan nem tudják – a koala is. Sajnálom ha le most lerombolok néhány gyerekkori emléket, de bizony a koalamaci nem helyes kifejezés, hiszen a koala is egy erszényes állat.
Tehát nem egyszerű velük találkozni, mert nagyjából csak a Rottnest Island-en lehet őket látni, és Perth nem éppen a világ közepe; a legközelebbi város Adelaide, és az is 2100 km-re van onnan. De ha egyszer mégis erre sodor valakit az élet akkor mindenképp látogasson el erre az apró szigetre, mert ezek a kis állatok végtelenül aranyosak, egyáltalán nem félősek, szívesen mosolyognak a kamerába, és a szigeten rajtuk kívül is rengeteg szép látnivaló van.
Ha hozzám hasonlóan te is szereted az izgalmas helyeket és az érdekes állatokat, akkor iratkozz fel a Youtube csatornámra, ahol kismillió utazós videót láthatsz, nézd meg milyen képeket töltök fel a világ minden részéről az Instagram oldalamra, valamint megtalálsz Facebook-on is!
Cikkek: Így tanultam angolul Máltán!
Nem számít, hogy egy hideg izlandi városban, egy forró ázsiai országban vagy a világ másik végén voltam éppen, egy dolog mindig igaz volt: mindenhol angolul értettem meg magam. Ez mára egy olyan világnyelv, hogy mindenki számára alapvető fontosságú elsajátítani legalább középszinten. És hát ismeritek a mondást: jó youtuber holtig tanul, így természetesen igen mondtam a Maltalingua nyelviskola megkeresésére, amikor meghívtak egy hétre Máltára, hogy vegyek részt az egyik tanfolyamukon. És milyen szuper hét volt!
Szombaton érkeztem meg Máltára Ciprusról, és egészen a következő szombatig maradtam. Mivel a nyelvtanfolyam hétfőn kezdődött így első este a környéket jártam be, vasárnap pedig a Kék Lagúnához látogattam, de ezekről lesz külön videó, úgyhogy mindent a maga idejében!
Ha a nyelviskola képzésén veszel részt, akkor többféle szállásopció közül is választhatsz, lakhatsz hotelben, befogadó családnál, vagy az iskola valamelyik apartmanjában. Én az utóbbit próbáltam ki, egy négyszobás, mindennel felszerelt lakásban voltunk, és hála a jó fej lakótársaimnak nagyon kellemesen telt az idő.
Hétfőn a tanfolyam egy szintfelmérővel indult, ahol az eredmények kiértékelése után mindenkit beosztottak a tudásának megfelelő csoportba. Itt mindenféle nemzetiségű emberrel össze lehet kerülni, ami mindenképp izgalmas, és az egyik legjobb része ezeknek a nemzetközi tanfolyamoknak. Vannak akik egy hétre érkeznek, vannak akik egy hónapra, és van, aki három hónapra, lényegében bármennyi időt lehet maradni.
Sokféle kurzus közül lehet választani; vannak csak délelőttös órák, van intenzív tanfolyam, ami délután is tart, van üzleti angol, és lehet jelentkezni magánórákra is. Én a csak délelőttit választottam, így délutánonként lehetőségem nyílt felfedezni az országot. A tanáraim angol anyanyelvűek voltak így sok új kifejezést tanultam meg, és már egy-két nap alatt teljesen átáll az ember agya az angolra.
A nyelviskola épületének tetején van egy kis menza, medence, csocsó, kiváló hely arra, hogy bandázz az iskola többi tanulójával. Ráadásul hétfőnként van ismerkedős este, ahol azokkal is találkozhatsz, akik másik csoportban tanulnak.
Ha esetleg nem tudnád agyonütni a szabadidőd, akkor minden délutánra és estére különböző programokra lehet jelentkezni, amik minden héten mások és mások. Mehettek együtt Vallettába, kajakozni, vagy esetleg közösen barbecue-zni a tetőn. Érdemes ezekre az eseményekre feliratkozni, mert így nem csak hogy szorosabb lesz a kapcsolat a többiekkel, de mindeközben hangulatos programokon vehetsz részt.
Jó társaságban gyorsan repül az idő, így sajnos ez az egyhetes tanfolyam is hamar véget ért. Pénteken volt egy teszt, amiben felmértük mennyit haladtunk a héten, majd egy ünnepélyes oklevélátadó azok számára, akiknek az volt az utolsó hetük.
Nagyon örülök hogy belevágtam ebbe az útba, egyrészt mert már egy hét után is éreztem hogy javult az angolom, másrészt mert rengeteg nagyszerű emberrel ismerkedtem meg, akiket remélem még látni fogok. Mindenkinek ajánlani tudom az angoltanulásnak ezt a módját, és én személy szerint teljes elégedettséggel zártam a hetet. Ha kedvet kaptok hogy ti is kilátogassatok a Maltalingua-hoz akkor nézzétek meg a honlapjukat és próbáljátok ki, hamarosan pedig érkezik a Youtube csatornára a Máltát bemutató videó, ha nem szeretnétek lemaradni iratkozzatok fel!
FONTOS! Ha a nyelviskolánál foglalsz, és a kommentbe beírod hogy 'Maltalinguabőrönd', akkor kapsz 10% kedvezményt!
Cikkek: A LEGEXTRÉMEBB ételek a világ körül
Minden országnak megvannak a maga nevezetes ételei, amiket a turisták elsőként akarnak megkóstolni mihelyt leszálltak a repülőről. És minden országnak vannak olyan ételei, amiket csak a bevállalósabbak kóstolnak meg… hadd mutassak meg néhány ilyet, amikkel a világjárásom alatt találkoztam!
Ausztrália
Kedvenc kontinensem egyik legnépszerűbb étele – számomra érthetetlen módon – a vegemite. Legtöbbször kenyérre kenik, néha avokádóval mixelik, és elméletileg nagyon egészséges. Az íze keserű, ami nem meglepő, mert az élesztő az alapja. Tipikusan olyan étel amit szinte csak az ausztrálok szeretnek, nekik viszont a nemzeti identitás része, gyerekkoruktól kezdve ezt kenik a szendvicsükre. Hát, én nem fogom elenni előlük, az tuti.
Egy másik tipikus étel, amivel szintén ezen a kontinensen lehet találkozni, az a kenguruhús. Ez már sokkal finomabb, ízben és állagban is a marhára emlékeztetett leginkább. A boltokban ugyanúgy lehet kapni, mint nálunk a csirkét: van előre csomagolt mellhús, lábrész, saslik stb. Ausztrália nagyon drága ország, a kenguruhúst pedig meglepően olcsónak találtam, így nem csoda, hogy nagy népszerűségnek örvend. A kempingek és a tengerpartok tele vannak olyan barbecue sütőkkel, amiket bárki ingyen használhat, így ha megvetted a boltban az előre pácolt kenguruhusidat nincs más dolgot, mint megállni az óceán mellett és pár perc alatt megsütni. A Youtube csatornán sok videó van Ausztráliától, itt találod azt, ahol a kenguruhusit mutatom be!
+1: Ilyen különleges nevű jégkrémet is lehet Ausztráliában szopogatni, ha valaki erre vágyik. Inkább nem fordítanám le a nevét.
Kína
Ugorva egy kontinenst egy másik hatalmas országban találjuk magunkat, elképesztően sokszínű ételekkel. A fővárosba tévedve mindenki megkóstolja a pekingi kacsát (érdemes is, mert nagyon finom), de kicsit elveszve a piacok között felfedezhetünk mást is. A Wangfujing sétálóutcában sok más érdekesség mellett kóstolhatunk bogarakat, tengeri csillagot, csikóhalat és skorpiót is. Én itt ez utóbbit próbáltam ki de nem váltotta meg a világom, olyan íze volt, mint a túlságosan megsütött csirkének.
Kína délkeleti részén találunk egy gyönyörű trópusi szigetet is, ez pedig nem más mint Hainan, az ország legkisebb tartománya. Itt éltem közel másfél évig, és sok minden megkóstolhattam, amit itthon nem tudtam: itt a boltban olyan könnyen lehetett vásárolni garnélát, kagylót vagy tintahalat, mint nálunk a zsemlét. Ha pedig egy nagyobb piacra tévedtünk, akkor végeláthatatlan sorban álltak az akváriumok, benne angolnákkal, rákokkal vagy épp teknősökkel. A munkahelyi csapatépítő ebéd sem úgy nézett ki, mint amihez Magyarországon hozzászoktam, legalábbis nem emlékszem, hogy itthon valaha is ettem volna bogarakat ilyen alkalmakkor.
Ha nem rajongtok annyira a tengeri herkentyűkért akkor is van számotokra érdekesség Kínában, ez pedig a fekete csirke. Az ayam cameni nevű szárnyas drágább, mint a hagyományos csirke, de az ázsiaiak szerint szerencsét hoz, szerintem pedig finomabb – ez utóbbi valószínűleg azért lehet, mert ritkasága miatt jobb körülmények között tartják őket.
Ami egyébként igazán lenyűgöző az a gyümölcsök sokasága, amire az európai ember igencsak kapkodja a fejét. Szalakka, sárkánygyümölcs, karambola, mangosztán… mind egzotikus és nagyon finom. Nos íz tekintetében ezeknek az ellentéte a durián, aminek a szaga a gázszivárgásra emlékeztet, olyan szúrós, hogy kesztyű nélkül nem lehet megfogni, nehéz úgy enni hogy ne akard rögtön elhányni magad az ízétől, és cserébe még drága is. Ha szeretnél többet megtudni ezekről a különleges gyümölcsökről és a duriánról, mely valamilyen okból kifolyólag a kínaiak kedvence, akkor ugorj erre a cikkre.
Indonézia
Ebben az esetben nem az étel a különleges, hanem az elkészítési módja, de ettől lesz izgalmas. Fogj néhány banánt és tojást, tedd forró gőzbe és kész – mi ebben a nagy szám? Az, hogy ezt Balin megteheted a Batur vulkán tetején is, ahol a hegy belsejéből áramló hőt használják fel az étel elkészítéséhez. Az apró lyukakból folyamatosan tör fel a forró gőz, egy ilyen mélyedésbe teszik bele a banánt, tojást, vagy ami épp tetszik, lefedik, és pár perc múlva már lehet is enni. Ha marad nálad egy kevés amit nem tudsz megenni akkor hívd oda a majmokat, biztos segítenek. A Balis vulkános kalandról itt találsz videót!
Kambodzsa
A délkelet-ázsiai országokban nagyjából hasonló egzotikus választékkal találkozunk az utcai piacokon, így senki se kapjon a szívéhez aki kígyót szeretne kapni, de nem jár Kambodzsában. Én mégis ebben a gyönyörű országban kóstoltam meg, és ugyanarra a következtetésre jutottam, amire a skorpiónál: odaégetett csirke íze van, és még rágni is baromi nehéz.
Thaiföld
Hogy ne csak a húsokról beszéljünk ugorjunk át Thaiföldre, ahol a pad thai-on túl is van élet. Az egyik legnépszerűbb desszert a mango sticky rice (magyarul talán a mangós ragacsos rizs elnevezés áll hozzá a legközelebb), nekem azonban a kókuszfagyi a kedvencem, nem is igazán az íze miatt, hanem ahogy tálalják: egy félbevágott kókusz a kehely, és abba kerülnek a gombócok. Persze ha valaki inkább itt is skorpiókat keresne talál akkorákat, mint egy kisebb madár.
Ha már Bangkok: itt ettem először fekete színű hamburgert egy gyorsétteremben. Kínában erre rátettek még egy lapáttal; a fekete zsemle tetejére reszelt tököt tesznek. De hát egy tengerparti KFC-ben amúgy is más a felhozatal, legalábbis nálunk nem sűrűn adnak a menühöz polipgolyókat.
Izland
Hogy visszaugorjunk Európába, de azért annak is csak a szélére, az északi szigetországban is sok érdekességet kóstoltam meg féléves ottani pályafutásom alatt. Ezek közül a leghíresebb talán a rothaszott cápa: ez a grönlandi cápafaj akár hétméteresre is megnőhet, a veséje azonban parányi, ezért a vizelet jelen van az egész testében. Ennek következtében olyan erős ammóniaszagot áraszt, mintha egy óvodányi gyerek egyszerre pisilt volna be, és az íze is erősen összhangban van ezzel. Hónapokig készül, először elássák majd fellógatják, végül büszkén felszolgálják. Már annak aki meg tudja enni, Gordon Ramsey például azonnal kihányta. Hasonlóan a duriánhoz már nagyon messziről meg lehet érezni, hogy itt valami nagyon rossz dolog közeleg.
A cápán kívül is vannak érdekességek ott északon, ez az egyik olyan ország, ahol legálisan lehet bálnára vadászni, bár erre szerencsére egyre kevésbé van példa. De ha mégis bálna kerül az asztalra ne csak a steak-re gondoljunk – melynek íze szintén a marhához van legközelebb –, mert megeszik a zsírját is, és abban nincs köszönet.
Izlandon a legtöbbet fogyasztott hús a bárány, ami annyira nem lenne nagy szám, de ők tényleg minden részét megeszik: a boltban egyben lehet vásárolni a fagyasztott bárányfejet, valamint kóstoltam bárányherét és bárányszemhéjat is. Hát, ettem már jobbat.
Ha szeretnél többet is látni ezekből az egzotikus ételekből akkor kattints ide, ahol egyenesen Kínából mutatom be a legérdekesebb dolgokat, itt pedig izlandi kintlétem alatt készítettem egy hasonló videót.
Cikkek: Hobbitfalva, a Gyűrűk Ura fanok alfa és omegája
Miután közel másfél évig dolgoztam Kína egy apró trópusi szigetén úgy döntöttem, hogy mielőtt hazajönnék még két hónapot utazással fogok tölteni. Az elsődleges célpont Ausztrália volt, de úgy éreztem ha már a „közelben” vagyok akkor muszáj meglátogatnom kedvenc filmem/könyvem egyik ikonikus színhelyét, Hobbitfalvát, és így lett ez a két hetes új-zélandi tartózkodásom egyik legnagyobb élménye.
Minden valamirevaló Gyűrűk Ura rajongó tudja, hogy a filmet Új-Zélandon forgatták, az ott látható hegyek, vizek, dombok, erdők mind megtalálhatóak az országban. Persze a legtöbb esetben ha el is jutunk a filmes helyszínekre szükségünk lesz a képzelőerőnkre, hiszen a Végzet Hegye mellett a valóságban nem nyüzsög tízezer ork, és az egymás mellett lévő három teljesen hasonló hegyből nehezen mondod meg hova is kéne dobni a Gyűrűt. Azonban van egy helyszín az északi szigeten Matamata-nál (mely Auckland repterétől két óra autókázásra található), ahol úgy érzed magad, mintha belecsöppennél a történetbe. A Megye színhelyéül szolgáló Hobbitont a Gyűrűk Ura alatt építették meg, majd a forgatás után lebontották. A Hobbit trilógia miatt aztán ugyanolyan formájában újra felhúzták, és ezúttal nem tüntették el, hanem meghagyták turistaattrakciónak. Álmomban sem reméltem hogy eljutok ide, de végül sikerült megvalósítanom, és a honlapomon valamint a vlogon található spórolási tippek segítségével nektek is sikerülhet.
Rögtön ledöntenék néhány illúziót: sajnos ez nem úgy működik, hogy odamész, nézelődsz négy-öt órát, majd amikor megunod hazamész. Nagyon szigorú és precíz szervezés mellett irányítják a helyet, a csoportok percre pontosan váltják egymást, idegenvezető visz körbe, és a túra másfél óra. Mindez 79 dollárba kerül, ami magába foglal az idegenvezetés zárásaként egy sört a Zöld Sárkányban (ezt már leírni is fantasztikus!). A másik gyakori kérdés az szokott lenni, hogy a házakba be lehet-e menni. Sajnálatos módon nem, ugyanis nincs bent semmi: a belső jeleneteket Wellingtonban vették fel stúdióban. Egyedül Bilbo háza olyan, hogy a bejárat első egy-két métere ki van építve, hogy amikor az ajtóban beszélgetős jeleneteket felvették úgy tűnjön, mintha tényleg lakna bent valaki.
Bilbóék otthona
Ha ezeken túllendülünk akkor tényleg úgy érezhetjük magunkat, mintha a Megyében lennénk, és az apró hobbitok épp bent aludnának a házakban. Az illúzió kedvéért a kerteket minden nap gondozzák, igazi növényeket termesztenek, a házak mögött kicsi ruhák száradnak, és minden pillanatban azt várod, hogy Frodó jöjjön veled szemben, nem pedig tizenkétezer ázsiai turista. Nem mindegyik hobbitlakás ugyanakkora: vannak 60 és 90%-os ajtók, attól függően, hogy épp milyen magas színésszel dolgoztak, és hozzá képest mekkorának kellett látszódnia a bejáratnak. Az idegenvezetés során sok érdekességet megtudtunk az idegenvezetőtől, például hogy mi alapján szeretett bele Peter Jackson ebbe a helybe, és hogy a Bilbo háza feletti fa az egyetlen fa, ami nem igazi: 200 ezer levelét néhány évente egyesével kell átfesteni, hogy valódinak hasson. A túra nagy részében a házak között sétáltunk, miközben próbáltam felidézni melyik hobbitlyuk mikor tűnik fel a filmben. A legnagyobb szenzáció kétségkívül Bilbo és Frodo zöld ajtós otthona, mely a domb legtetején állt: ez a tény, és az, hogy nekik volt a legtöbb ablakuk bizonyítja, hogy ők a legtehetősebbek a Megyében. Persze a remek kilátás nem jár ingyen: minél több ablakod van, annál több adót fizetsz. A padon ott a pipa, a kapun pedig a felirat: Tilos bemenni, kivéve a partival kapcsolatos ügyekben.
A másfél óra utolsó része a Zöld Sárkányban telt, ahol miután megkapod a söröd felfedezheted hol mérte Csűrös Rozi az italt, és hol kapcsolódtak ki Trufáék a nap végén. Ez a hely természetesen belülről is teljesen ki van építve, leülhetsz a kandalló elé vagy végigsétálhatsz a Zöld Sárkány körül, ahol még fent vannak Bilbo szülinapi bulijának kellékei. Ezek után persze még fájóbb szívvel búcsúzol el a helytől, és az ajándékboltban töltött egy órával próbálod kompenzálni azt, hogy te még bizony a Gyűrűk Ura világában szeretnél maradni egy kicsit.
A Zöld Sárkány belülről
A szülinapi zsúr maradványai
Így néz ki egy WC Hobbitfalván
Tény hogy nem volt olcsó – mondjuk mi olcsó Új-Zélandon? – és hogy tovább is maradtam volna, de az is biztos, hogy életem egyik legjobb élménye volt. Úgy éreztem ott magam mintha egy álomban lennék, és ennél jobban sehol sem tudsz belecsöppeni a Gyűrűk Ura világába. Ha szeretnétek még jobban megismerni Hobbitfalvát, akkor ide kattintva a Youtube csatornán láthattok egy rövid kisfilmet róla, ahol körbevezetlek titeket a hobbitlyukak között és amiből még több érdekességet megismerhettek.
Cikkek: A világ legolcsóbb Michelin-csillagos étterme
Ha nekem azt mondják, hogy este menjünk vacsorázni egy Michelin-csillagos étterembe, akkor biztosan kalapáccsal esek a malacperselyemnek. Ha valaki azt mondja, hogy mindezt csináljuk Szingapúrban, a világ legdrágább országában, akkor már a jelzálogon is el kell gondolkodnom. Érthető mennyire meglepődtem amikor megtudtam, hogy a világ legolcsóbb Michelin-csillagos étterme a világ legdrágább országában található.
Igazából az étterem szó is erős túlzás, hiszen inkább street food jellegű a dolog. A szóban forgó hely Szingapúr kínai negyedében van, és nem olyan könnyű megtalálni. A food street végén található épület második emeletén lelünk rá, ahogy csöndesen beolvad a többi hasonló küllemű árus közé. Egy nagyjából két méter széles ablakban ínycsiklandó sült kacsák és mindenféle más húsok lógnak, a kirakat sarkában pedig szerény oklevél hirdeti, hogy ez bizony Michelin-csillagos étkezde. Nincsenek csili-vili székek és porcelántányérok, ha rendeltél akkor leülsz az egyik asztalhoz, ami pont úgy néz ki, mint az emeleten lévő több tucat másik étterem asztala.
Persze a Michelin-csillag feldobja a forgalmat, így nemrég nyitottak egy második helyszínt is az elsőtől kb. egy percre, ami már inkább hasonlít étteremre. Hihetetlen profizmussal dolgoznak, folyamatosan özönlenek a vendégek, megállás nélkül veszik fel a rendelést, hozzák ki az ételt és takarítják az asztalokat, senki sem áll le egy percre sem.
Mikor sorra kerültem megkérdeztem a pénztárost mit ajánl, és természetesen a leghíresebb fogásukat, a szójás csirkét javasolta. Így kértem egy olyat tésztával, és ha már végre sikerült ide eljutnom (előző szingapúri látogatásomnál nem volt időm/türelmem kiállni a sort) kértem disznót is rizzsel. Nagyjából negyed órát kellett várnom a rendelésem után, és már neki is eshettem a dupla ebédemnek.
A csirkével kezdtem, ami számomra nem hozta el azt a megváltást, amit reméltem. Ettől függetlenül nagyon ízletes és omlós volt, ami engem különösen kellemesen érintett, mert eddigi lakhelyemen, Hainan-on félig nyersre készítik a húst. Nem kétséges, nagyon finom volt, de nem olyan hogy az ember a földhöz veri tőle a hátsóját. A hozzá tartozó tészta olyasmi volt, mint amiből a pad thai-t készítik, szerencsére nem túlfőzve, a paradicsomos szósszal elkeverve nagyon finom volt.
És akkor jött a disznó… ami aztán tényleg megrengette a világom. A rizs semmi extra (16 hónap Kína után már az ember a háta közepére kívánja), de az a hús! Ahol kellett omlós volt, ahol kellett ropogós, majdnem lefolytam a székről gyönyörömben. Kis szeletekre volt vágva, az egyik fele jobban megsütve, és már a puszta emlékétől megkordul a gyomrom.
A legszebb az egészben az, ahogy a cikket is kezdtem: az árak. A csirke és a tészta 4,8 szingapúri dollár volt, a disznó és a rizs pedig 4 dollár, azaz két adag étel egy Michelin-csillagos étteremben 8,8 SGD, ez nagyjából 1700 Ft-nak felel meg. Ár-érték arányban ez hihetetlenül jó. Ja, és természetesen mindent megettem!
Ha megkeresnétek az éttermet, akkor itt van egy részletes útmutató hogyan lehet megtalálni (valamint további hasznos infók az országról). Ha pedig szeretnétek felfedezni Szingapúrt és az evésen kívül más is érdekel, akkor itt egy rövid videó az ország legérdekesebb részeiről.
Cikkek: Utazás egy stewardess szemével
Repülőútjaim alatt mindig eszembe jut egy csomó kérdés, és mostanra olyan sok összegyűlt, hogy ideje volt válaszokat találni rá. Kifaggattam hát egy kedves stewardess ismerősömet, és biztos vagyok benne hogy ti is sok új dolgot tudtok meg a repülőkről és a légiutaskísérők életéről!
Mióta dolgozol stewardess-ként?
2012 májusban kezdődött a kiképzés, júliusban már repkedtem.
Mennyivel az utasok előtt kell felmennetek és milyen feladataitok vannak, mielőtt mindenki felszállna?
Mivel én a rövid utakat viszem (a leghosszabb utunk kb. 5 órás), ezért napi 2-4 járatom van. Az első felszállás előtt 1 órával kell a reptéren lennünk. Ezt az időpontot úgy hívják, hogy „check in”. Ilyenkor összeül a crew és megbeszéli az aznapi teendőket: hova megyünk, hány utassal, vannak-e speciális esetek (pl. vak, süket, mozgássérült, kutyás, cicás, gyerekes stb.). A munkanap ezen részét „briefing”-nek hívják. Ezután felszállunk a gépre és mindent előkészítünk az utasok érkezése előtt. Az egyik legfontosabb feladatunk a vészhelyzet esetén használatos eszközök ellenőrzése, ilyen például a tűzoltó készülék, a mentőmellények vagy a fontos gyógyszerekkel teli „First Aid Kit”. A személyzet minden egyes tagjának megvan a saját feladata. Miután megbizonyosodtunk arról hogy minden rendben van, semmi sem hiányzik és minden ott van ahol lennie kell (ez azért fontos, hogy vészhelyzet esetén ne kelljen keresni semmit), és a Catering Service is meghozta a szükséges mennyiségű kaját és innivalót, érkezhetnek az utasok. Ez ideális esetben 20 perccel az indulás előtt történik.
Leszállás után kell még valamit csinálnotok?
Mint már említettem, napi több járatunk is van. Leszállás után tehát a következő felszállás előtti feladatokat kell elintéznünk. Amint kiszálltak az utasok átnézzük a gépet, hátha valaki ott felejtett valamit. Megnézzük, hogy minden a helyén van-e, nem vitt-e el egy utas „véletlenül” egy mentőmellényt stb. Ez után pedig rendet teszünk a repülőn. Bizonyám, az én kis low cost légitársaságomnál ez a légi kísérők dolga. Rendbe tesszük az üléseket, keresztezzük az öveket, összeszedjük a szemetet, ha nagyon kell, akkor összeporszívózunk. Egy dolgot nem csinálunk, az pedig a WC vagy a hányás takarítása (mivel mi osztjuk ki a kaját és az eléggé undorító lenne). Olyankor lehetőségünk van a takarító brigádot hívni, akik amúgy csak minden negyedik út után jönnek nekünk segíteni.
A nap utolsó leszállása után nincsen olyan sok dolgunk. Mint minden út után átnézzük a gépet, összepakolunk, aztán mi is elmegyünk haza. A landolás után 30 perccel ér hivatalosan véget a munkaidő. Ezt úgy hívják, hogy „check out”.
Mi volt a legfélelmetesebb élményed?
Amikor akkorát dobott egy légörvény a gépen, hogy minden a repülőn fél métert felemelkedett és láttam, ahogy egy utas üvegéből felfelé kirepül az almalé. Ilyenkor a lehetséges sérülésektől félek.
Voltak olyan férfi utasok, akik túlzott érdeklődést mutattak irántad? Hogyan lehet ezt kezelni?
Voltak, vannak és lesznek. Amennyi embert mi egy nap alatt látunk, ez elkerülhetetlen. Repülőgép típustól függően van napi 550-600 utasunk. Vannak olyanok, akik visszafogják magukat és esetleg az út alatt vagy végén a kezembe nyomják a telefonszámukat aztán csendben kiszállnak, esetleg megkeresnek Facebookon. De vannak olyanok is, akik le sem veszik rólam a szemüket és állandóan a telefonszámom után érdeklődnek. Ez nagyon irritáló tud lenni. Szerintem ez nem feltétlenül a kedves mosolyomnak köszönhető. A stewardess köztudottan a 10 legszexibb női munkák egyike. A pasik ezáltal szerintem csak egy álmukat szeretnék megvalósítani.
Szép kis gyűjtemény jött össze a hódolók üzeneteiből
Szövődtek esetleg barátságok közted és utasok között?
Igen, de ezek általában flörtölésnek indulnak. Az utasnak megtetszem, megadja a számát vagy ír Facebookon. Ha kölcsönös a szimpátia, akkor még válaszolni is szoktam. Általában hamar kiderül ezeknek a kapcsolatoknak a sorsa. Lehet ebből barátság (ami ritka), szerelem (ami még ritkább) vagy egy jó nagy semmi (ez a leggyakoribb eset).
Legutálatosabb utas?
Ki nem állhatom a beképzelt, udvariatlan és pofátlan utasokat, akik azt hiszik, hogy azért születtem erre a világra, hogy kinyaljam a hátsójukat. Akik még nagyon ki tudnak hozni a sodromból azok a rendetlen utasok… Amilyen állapotokban hagyják a helyüket, arra nincsenek szavak…
Egy friss fotó az egyik járat landolása után
Sok utas – például én – kérne repetát az ebédből/vacsorából de úgy tűnik mindig nagyon ki van számolva. Mennyire „legális” kunyizni még egy adagot?
Ha a stewardess nem ad neked repetát, annak több oka is lehet:
- Tényleg ki van számolva és nincs több.
- Nem ad többet, mert nem szabad és fél, hogy kikap a fő-stewardesstől.
- Ha neked ad még egyet, akkor mindenki másnak is adnia kell…
- Nem voltál hozzá elég kedves J
Menü valamelyik ázsiai járaton
Vannak „extra” szolgáltatások, amik járnak minden utasnak, de a többség nem tud róla? Például takarót kérni, gyógyszert ha nem tudnak elaludni stb.?
Mivel mi egy low cost airline vagyunk és nincs sok hosszú utunk, ezért takaróval és párnával nem tudunk szolgálni. (De ha valakinek például fáj a feje vagy nem érzi jól magát, akkor mindig fel tudunk ajánlani egy aspirint és egy pohár vizet.) Egy 30 eurós jegyért szerintem nem is szabad többet elvárni, az ember csak csalódna. Ha valakinek több luxus kell, akkor repüljön drágább légitársaságokkal, mint pl. Lufthansa vagy Emirates.
Mennyi szabadidőd marad a munka mellett?
Szabadidőnk az van elég, főleg mivel én minden munkanap után itthon alszom (kivéve amikor nem, de az ritka). A baj csak az, hogy ezt a szabadidőt nem mindig tudjuk élvezni. Sokszor nagyon fáradtak vagyunk és leginkább csak aludni szeretnénk. Nem a jetlaggel van a baj (rövid utas stewardess lévén az nálam nem téma), hanem az állandóan változó munkaidővel. Van, hogy öt nap alatt dolgozom hajnali, napközbeni és esti műszakban is. A bioritmusunk ennek nem nagyon örül, de ez a munka (sajnos vagy nem sajnos) ezzel jár.
Hány órát repülhettek egy nap?
Ez attól függ, hogy hány órakor kezdünk (ha hajnalban kezdünk, akkor kevesebb a maximum, ha normális időben, akkor több) és hány utunk van. Körülbelül napi 14 a maximum.
Ha esetleg csúszás van és nem értek haza időben vagy bármi közbejön, akkor hol szállásolnak el titeket? A vendégeket általában sokcsillagos hotelbe teszik, veletek mi a helyzet?
Minket is sokcsillagos hotelbe tesznek :)
Mint utas hol szeretsz ülni a legjobban? Ablak, folyosó mellett, gép eleje vagy hátulja?
Természetesen az ablak mellett! Hiába vagyok évek óta stewardess, a kilátás a mai napig elvarázsol.
Érkezés a kínai Hainan szigetre
Mi kell ahhoz, ha valaki ezt a munkát szeretné elvégezni? Tegyük fel, hogy én most elhatároztam hogy ezt fogom dolgozni, hogyan álljak neki?
Fontos, hogy ne félj a repüléstől. Tudatában kell lenned annak, hogy bármikor bármi történhet: tűz a repülőn, esetleg valami meghibásodás miatti kényszerleszállás, utas, aki úgy döntött, hogy a Te járatodon hal meg és újra kell élesztened, esetleg le kell vezetned egy szülést. Ha ezek a feladatok nem rémisztenek meg, az már fél siker! Mi első sorban ugyanis az utasok biztonságáért vagyunk a repülőn és nem azért, hogy kinyaljuk a popsijukat. Ezt sajnos nagyon sokan elfelejtik!
Az én légitársaságomnál minimum 165 cm-nek kell lenned. Ez azért fontos, hogy vészhelyzetben elérj magasabban lévő dolgokat is. Előny, ha szívből jövő mosolyod van és jól tudsz konfliktust kezelni.
Minden légitársaságnak más követelményei vannak. Az egyik ázsiai légitársaság például nem vesz fel nőket, akik 30 feletti BMI-vel rendelkeznek.
De vannak követelmények, amelyek mindenhol ugyanazok. Ilyenek többek között például a nyelvtudás, vagy az, hogy tudj úszni. Az, hogy a nyelvtudásod elegendő-e, legkésőbb a felvételi vizsgán kiderül, szóval nem érdemes hazudni. Az én légitársaságomnál a kiképzés 6 hetes volt és nem került semmibe. (Azt hiszem körülbelül 3600 € a képzés ára, amit csak abban az esetben kellett kifizetni, ha 6 hónapon belül felmondtál. ) Nálunk még a szállást is állták hétfőtől péntekig. Lazának nem mondanám a képzést, ugyanis minden héten vizsgáznunk kellett az éppen adott témából. Pótvizsga nem volt, akinek nem sikerült elsőre, az mehetett haza. Az egész tanulást 3 fizetetlen „próbaút” koronázta meg, ahol még kiderülhetett, ha mégsem neked való ez a munka. Az egyik kurzuskollégám például akkor jött rá, hogy fél a repüléstől és felmondott.
Sok helyre el lehet így jutni, vagy a stewardess-ek mindig adott útvonalon közlekednek?
Mivel én mindig oda-vissza repkedek és csak rövid utakat viszek, ezért a reptereken kívül mást nem nagyon látok. De a szabadidőmben bárhova elrepülhetek. A repjegy nekem sincs ingyen, de mint stewardess van lehetőségem standby jegyet venni, ami sokkal olcsóbb. Viszont csak akkor szállhatok fel a gépre, ha marad szabad hely. Ha nem marad, akkor én maradok ott, ahol éppen vagyok. Ha több stewardessnek (vagy esetleg pilótának) is standby jegye van, akkor az szállhat fel, aki régebb óta a cégnél dolgozik. Standby jegyre jogosultak a szüleim, testvéreim és az élettársam.
Miért kell kikapcsolni az elektronikus eszközöket?
Miért van, hogy némelyik járaton elég a repülőgép üzemmód, néhol pedig teljesen ki kell kapcsolni a telefonokat?
Ma már elég, ha egy mobiltelefon repülő üzemmódba van kapcsolva. Szerintem ez 2017-re minden légitársaságnál így van. Viszont tényleg vannak olyan esetek, amikor például annyira borzalmasak a látási viszonyok, hogy a csak a műszerekben bízhatnak a pilóták, mert a szemük nem lát az orruknál tovább. Ilyenkor kifejezetten fontos, hogy minden készülék ki legyen kapcsolva a kabinban. Ilyen esetben viszont elmondjuk az utasoknak, hogy pontosan miért is kell lemondaniuk landolás közben a spotify-ról.
Az hogy lehet, hogy a telefont nekem nem engedik használni repülőgép üzemmódban sem, de a mellettem ülőre aki laptopozik nem szólnak rá?
A légitársaságnál, ahol én dolgozom, a laptopokat ki kell kapcsolni starthoz és landoláshoz, nem elég a repülő üzemmód. Én ezt be is tartatom az utasaimmal. Ha veled kikapcsoltatják a telefonodat is, a laptopot meg engedik tovább használni, akkor lehet, hogy csak nem volt kedvük vitatkozni az utassal. Értelmét a dolognak ugyanis nem látom.
A landolás utáni tapsolás tényleg csak magyar szokás?
Ma az olasz és a német utasaim tapsoltak, amikor leszálltunk Szicíliában, tehát nem! Ez inkább ilyen „hurrá nyaralunk” szokás.
Nálatok is fordult már elő olyan túlfoglalásos eset, amivel néhány hónapja tele volt minden médium a United Airlines-nál?
Szerintem ez minden légitársaságnál előfordult már. A légitársaságok több jegyet adnak el, mint amennyi hely van a gépen, ugyanis az esetek nagy százalékában nem jön el mindenki. A baj ebben az esetben csak az volt, hogy már egy a repülőn ülő utast akartak kitessékelni. Naná, hogy nem akart kiszállni, én sem akartam volna. Ha az ilyen eseteket még a beszálló kapunál intézik, akkor a többi utas észre sem veszi mi történik és nincs ekkora botrány belőle.
Van rá mód, hogy földi halandó benézzen a pilótafülkébe? Én például nagyon szeretnék!
Van! Felszállás előtt és leszállás után (amennyiben nyitva van a pilótafülke ajtaja) meg lehet kérdezni a légiutaskísérőt, hogy be szabad-e menni egy pillanatra. Én ilyenkor megkérdezem a pilótákat, hogy rá érnek-e egy percre és amennyiben igent mondanak, szabad a pálya! Nem csak gyerekeknek szabad bekukucskálni!
Mi az a mondat ami minden stewardess szeret hallani az utasoktól?
Egy őszinte „köszönöm”!
Angkor és Sziemreap: A világ 8. csodája
Ha az életem egy romantikus film lenne, akkor Kambodzsa és én lassított felvételben rohannánk egymás felé egy homokos tengerparton, annyira beleszerettem az országba. Közel egy év Kína után valószínűleg bármelyik ország megugrotta volna az ingerküszöbömet, de Kambodzsa csont nélkül rávert az összes eddigire.
Az ország leghíresebb látványossága Angkor ősi épületegyüttese, kis túlzással az összes turista emiatt érkezik Kambodzsába. Az ő kiszolgálásukra alakult át Sziemreap egy olyan várossá, ahol még az legelkényeztetettebb nyugati látogatók is a földhöz verik hátsójukat elragadtatásukban. Eleve az egész környék kiépítése zseniális: Angkor, a reptér és Sziemreap egy háromszög csúcsait képzik, és a köztük lévő távolságok nem többek néhány kilométernél. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy 25 perc alatt tuktuk-kal bent vagy a reptérről a szállásodon, és onnan további 25 perc alatt már Angkor csodás épületeit látogathatod.
Thaiföld arról híres – többek között –, hogy milyen olcsó ott az élet, nos, Kambodzsa talán ebben kenterbe veri. Konkrét példával: a sziemreapi szállásomhoz járt reggeli, meseszép medence, egy botanikus kert közepén volt a hotel, nagyon közel a főutcához, ráadásul ingyen transzferrel a reptérről. Mindez egy éjszakára 6 ezer Ft-ba került, Bangkokban egy messze nem ilyen álomhelyért 9 ezer Ft-ot fizettem éjszakánként, Hongkongban pedig egy 6 négyzetméteres szobának nevezett cipősdobozt kaptam a Nathan Road-on ennyi pénzért. A város ugyanilyen olcsó, ráadásul sokkal lelkesebben alkudoznak, mint Thaiföldön vagy Kínában. A hivatalos pénznem a riel, de az annyira értéktelen mintha Monopoly-s pénzzel akarnánk Ferrarit venni, úgyhogy mindenhol amerikai dollárt használnak. Centtel nem találkoztam, ha kevesebb mint 1 dollárt kellett visszaadniuk vásárlásnál vagy pénzváltásnál akkor rielt kaptam, 1 dollár 4000-4100 rielt ér. A boltokban nagyon olcsón lehet vásárolni, ahogy az utcán is jól tudunk lakni pár száz forintból, ha nem minden este ausztrál marhát vagy krokodilhúst szeretnénk enni (ami szintén nem drága, 7 dollárért már all you can eat lehet fogyasztani a marhát). Ha valami egzotikusabbat kóstolnál akkor vehetsz skorpiót, kígyót vagy tarantulát is, bár véleményem szerint olyan az ízük mint egy nehezen rágható csirkének, úgyhogy talán jobb helyre is mehet az a pénz.
Nadrágok, pólók 2-3 dollárért vásárolhatók, és a Pub Street bármelyik élőzenés előkelő bárjába be tudunk ülni anélkül, hogy a számla miatt aggódnánk, mert koktélt is ihatunk már 3-4 dollárért. A helyi söröket is érdemes megkóstolni, többek között az Angkor és a Cambodia is nagyon finom, és 1 dollárért bárhol kapunk egy üveggel. Őszintén szólva bennem felemás érzéseket váltott ki ez az utazókra épülő virágzó kisváros az elképesztően szegény ország közepén, ahol az ötcsillagos luxushotelek és a düledező apró házak, a zacskókkal megpakolt gazdag turisták és a kéregető kisgyerekek hatalmas kontrasztot mutatnak, valamint egy hatalmas középsőujjat a világnak, mert ennek nem így kéne lennie. Ennek ellenére – vagy pont ezért – a kambodzsaiak a legkedvesebb emberek, akikkel valaha találkoztam.
Az egyetlen dolog ami drága az az, amit úgyis mindenki megvesz: az Angkor belépő. Itt lehet napijegyet váltani, illetve három- és hétnapos bérletet venni, én az aranyközéputat választottam, mert egy nap nem elég, egy hetem pedig nem volt sajnos. Három napra a belépő 62 dollár, jegyvásárlásnál készítenek egy fotót és már kész is a bérlet, az egész nem több három percnél. Kínában azt is öt perc elmagyarázni az étteremben ha sót kérek a leveshez, úgyhogy nagyon melengette a szívemet ez a gyors ügyintézés. Fontos továbbá, hogy a romokat csak megfelelő öltözékben lehet látogatni: fedett váll és fedett térd az előírás (nyilván a kettő között is mindent ruhának kel borítania, így csupasz popóval nem igazán lehet rohangálni Angkorban).
Az épületegyüttes hatalmas területen helyezkedik el, így gyalog lehetetlen felfedezni, biciklizni meg biciklizzen az 35 fokban, akinek három tüdeje van, úgyhogy szinte mindenki tuktuk-kal közlekedik. A szállásunk is tud intézni, mi is tudunk vadászni magunknak, de a lényeg hogy napi 15-20 dollárért van egy tuktuk-unk sofőrrel, aki egész nap csak minket visz ide-oda, amíg pedig ránk várnak addig tudnak egyet szunyálni is helyben.
Kétféle fő útvonal van, az egyik a rövid túra, a másik a hosszú. A rövid Angkor Wat-tal kezdődik, mely egyértelműen a leghíresebb rész, az ország zászlójában is ez látható. Bár az épületek megkoptak az elmúlt 800 év során, még ma is hatalmasak és fenségesek, nem csak kívülről de a belső domborművek is elképesztőek, kellett is 30 év amíg elkészült.
A következő megálló az új főváros, Angkorthom, benne Bayon-nal, az Elefántterasszal és a Leprás király teraszával. Nekem személy szerint Bayon volt a kedvencem egész Angkor-ban, minden oszlopon a négy égtáj felé négy hatalmas arc néz, a lélegzete eláll az embernek ahogy köztük sétál. Ha kizárjuk a fejünkből a kínai turistákat (mindenhol kísértenek úgy tűnik), akkor teljesen áthat minket a történelem, amin sokat dob az esőerdő és a romok között futkározó majmok jelenléte.
Ezután irány Ta Keo, majd Ta Phrom, ahol a Tomb Raider-et is forgatták, ezt az épületrészt teljesen benőtte a dzsungel. A romokra 30-40 méteres indiai fügefák akaszkodtak, melyek légzőgyökerei érdekes módon fentről lefelé nőnek, behálózva a falakat és bejutva a talajba. Olyannyira összefüggnek hogy kivágni sem szabad őket, mert akkor összedől az épület.
A nap utolsó állomása Banteay Kdei és vele szemben Sras Srang, a királyi úszómedence. Ez a túra egy kényelmes reggeli 9-10 órái indulással simán belefér a délután fél 6-os zárásig, és akkor mindent alaposan megnéztünk.
A nagy túra reggel 5-kor indul egy napfelkeltével Angor Wat-ban, a templom (merthogy a Wat templomot jelent a khmer és a thai nyelvben is) szándékosan olyan tájolású, hogy mögötte bukkanjon fel a sárga korong. Olyan kora reggel kell kelni hogy az még inkább késő este, de utána minden ásítás megtérül.
Miután feljött a nap a túra ugyanúgy továbbmegy Angkorthom-ba (ahol nem kell megállnunk, ha már előző nap úgyis megnéztük), ezt követően Preah Khan, Neak Pean, Ta Som, East Mebon és Pre Rub a további megállók. Ezek kisebb templomok (bár tegyük hozzá irtózatos számú lépcsővel), de Preah Khan külön említést érdemel, mely olyan mint a Tomb Raider-es Ta Phrom, csak szerintem még meghittebb és elvarázsoltabb. Úgy éreztem magam, mintha egy időkép bedobott volna egy többszáz éves épületbe az őserdő mélyén, ahol valamilyen fura oknál fogva a biztonsági őr Justin Bieber-t hallgat hangosan a telefonján.
A hivatalos útvonalban nincs benne de útba esett úgyhogy megnéztem Phnom Bakheng-et is, ahonnan nagyon szép rálátás nyílik Angkor Wat-ra és a naplementére, ennek köszönhetően előszeretettel tapossák agyon egymást itt azok a turisták délután, akik a napfelkeltére lusták voltak felkelni. Ide egy hangulatos kis erdei út vezet fel, ez elefántháton is megtehető – de az elefántok sokkal jobban érzik magukat szabadon, ahogy ezt pár nap múlva Kanchanaburi-ban megtapasztalhattam egy fantasztikus elefántrezervátumban, amit mindenkinek ajánlok ha Thaiföldön jár.
Harmadik nap azokat néztem meg, amik a legjobban tetszettek: Bayon a hatalmas kőarcokkal, Preah Khan őserdővel benőtt romjai, valamint Angkor Wat magas tornyai és belső domborművei. Természetesen a kambodzsai látogatás nem csak abból áll, hogy addig lépcsőzünk a 35 fokban amíg Velociraptorokat nem hallucinálunk az őserdőben, esténként a város főutcáján hatalmas élet van, és a 4 dolláros masszázs kellőképpen jólesik egy sétálással töltött hosszú nap után.
Azon túl, hogy a legszebb ember alkotta építményeket lehet látni hatalmas őserdők közepén, a helyiek kedvessége és az ország légköre is olyan magával ragadó, hogy ha egy helyet kéne választanom ahol már jártam de visszatérhetek, akkor ez lenne az. Ha kedvet kaptál ahhoz hogy te is felfedezd Angkor-t és Sziemreap-et, akkor ezen a linken részletesen meg tudod tervezni az utad, ahogy sok másik országhoz is találsz útitervezőt.
Cikkek: Hogyan járjunk világot úgy, hogy több pénzünk legyen a végén?
Nagyon sok sztorit olvastam világutazóktól, akik eladták mindenüket és világgá mentek, hogy azt a szabad életet éljék, amiről mindig is álmodtak. Erről eszembe jut az a kérdés, amit már sokszor hallottam: ha lenne x millió forintod, akkor autót vennél belőle vagy elutaznád azt a pénzt? Én úgy gondolom ez nem ennyire lesarkított kérdés, mert miért ne lehetne mind a kettőt? Ezen a kérdésen pont egy reptéren gondolkodtam valamikor tavaly, és gyorsan kiszámoltam hogy abban a fél évben annyit költöttem utazásra, amiből kijött volna egy középkategóriás autó. Megérte? Abszolút! Kell nekem autó? Hogy a viharba ne kéne! Mert azon túl, hogy baromi hasznos vele eljutni dolgozni például, utazáshoz is kiválóan lehet használni. Na de nagyon elkanyarodtam.
Ha életvitelszerűen szeretnél utazni – sőt, inkább úgy mondanám, hogy külföldön élni –, akkor nem kell eladnod a lakást, az autót, és jelzálogot felvenni a kutyádra, inkább keresd meg a pénzt menetközben. Persze az alaptőke elengedhetetlen, de ehhez sem kell megválni semmitől: ha igazán szeretnénk akkor tudatosan gyűjtögetünk annyit hónapokig vagy évekig, hogy legyen miből elindulni. Az sem árt ha első állomást előre megtervezzük, utána majd improvizálunk.
Mielőtt felvázolnék néhány konkrét lehetőséget, még szeretném tisztázni: ennek az egésznek nem arról kell szólnia, hogy szar munkát csinálsz jó pénzért; persze ha az a cél, hogy egy év alatt minél több pénzt összeszedj külföldön akkor így is lehet, de legalábbis nekem nem ez lebeg a szemem előtt. Olyan munkát csinálj amit szeretsz olyan helyen amilyenre vágytál, különben mi értelme az egésznek?
Na a sok bölcselkedés után lássunk néhány konkrétabb lehetőséget. A mai fiatalok nagy hányada megy az EU-n belül külföldre dolgozni, azon belül is főleg Nagy-Britannia népszerű, hiszen kis túlzással mindenki találhat valamit, és a papírokkal sem kell sokat vacakolni. Ebbe nem is mennék bele részletesebben, biztos mindenkinek van szegről-végről egy ismerőse aki már megjárta a szigetországot, és akitől tud kérdezni.
Sok embertől hallottam, hogy szívesen önkénteskedne, de csak olyan lehetőséget talál, ahol neki kell ráfizetnie. Hát akkor íme a tökéletes megoldás: EVS. Két feltételnek kell megfelelni, 17-30 év közötti legyél, és rendelkezz magyarországi lakcímkártyával. Ha ezeket teljesíted indulhat a buli: fizetik a repjegyed 90%-át, a szállásod, ellátásod, biztosítást, nyelvoktatást, ingyenes képzést egy ötcsillagos hotelben, kapsz zsebpénzt, ráadásul rengeteg külföldi barátot szerezhetsz. Az EVS-ben főleg EU tagországok vesznek részt, de nem csak kizárólag. Még itt vagy, vagy már a jelentkezési lapot töltöd? Esküszöm nem kamu, én két felejthetetlen hónapot töltöttem így a török tengerparton.
Ha az a célod hogy megismerkedj egy országgal, és a pénzszerzés másodlagos, akkor lehetsz au pair. Biztosítanak szállást és ellátást, valamint zsebpénznek megfelelő összeget, ez pl. Kínában átlag 2000-2500 yüan, még a nyelvtanári fizetés 9-10 ezer yüannál kezdődik. Ha még nem töltötted be a 27. életéved akkor az USA-ba is jelentkezhetsz J1-es vízummal, fantasztikus feltételekkel: fizetik a repjegyed, van szállás és ellátás, sokszor saját autót is adnak, valamint havi kb. 1000 dollár zsebpénzt.
Ha kilépnél az öreg kontintensről és távolabbra vetnéd hálód, akkor neked találták ki a Working Holiday vízumot. Ezzel a vízummal 1 évet tölthetsz egy országban, miközben legálisan vállalhatsz munkát. Ezek az országok jelenleg Új-Zéland, Tajvan, Ausztrália, Dél-Korea és Japán, valamint Kanada is tervben van, sőt elméletileg Chile is, szóval majdnem az összes kontinens képviselteti magát. A feltételek eltérőek, ami egységes, hogy évente 100 ember vehet részt a programban (kivéve Ausztráliánál, ott 200 fő).
A fenti lehetőségeket egy link alatt összegyűjtöttem és részletekbe menően kifejtettem, itt megtaláljátok.
Én imádok utazni és nem büdös a munka sem, így már bő 14 hónapja dolgozok Kínában, Hainan trópusi szigetén. Amióta itt vagyok voltam Pekingben, Sanghajban, Hongkongban, ellátogattam Bangkokba (kétszer), Kambodzsába és Szingapúrba is. Szeptember közepén állok tovább, de nem megyek rögtön haza, mert előtte belevetem magam egy nagyjából két hónapos Indonézia – Új-Zéland – Ausztrália körútba. És mikor majd hazamegyek utána még több pénzem is lesz, mint amennyivel anno kijöttem. Nem azért írom ezt hogy felvágjak, hanem hogy megmutassam: így is lehet. Miért kéne egész évben egy hét tengerparti nyaralásra spórolni, ha élhetsz egy egész évet a tengerparton?
Ha a fentiek közül valamelyik lehetőség felkeltette az érdeklődésed és kérdésed lenne, akkor nyugodtan keress meg vele e-mailben vagy Facebook-on keresztül. Ha pedig érdekel milyen az élet Kínában egy ironikus – de abszolút reális – szemüvegen keresztül, akkor ajánlom figyelmedbe a Youtube csatornámat.
Párizs: Párizs, a fény(kép)ek városa
Párizsról mindenkinek hasonló dolgok jutnak az eszébe: Eiffel-torony, romantika, Eiffel-torony, kultúra, Eiffel-torony… én azonban talán kicsit máshogy asszociálok erre a városra, mint a többség.
Az okokat a családomban kell keresni, tudniillik eddigi két utamat velük tettem meg a fények városába. Először 2007-ben, amikor a három húgommal és Anyával utaztam, egy távoli rokonunk lakásában laktunk a Champs-Elysées közelében, az erkélyről a Diadalívet lehetett látni. Rokonunk nemcsak házigazdánk, hanem idegenvezetőnk is volt a kint eltöltött egy hét alatt, így a kötelező látványosságokon felül az igazi Párizst is láthattuk. 2015-ben Anyával voltunk kettesben, akkor egy másik rokonunknál, ugyancsak egy bő hetet. Mindkétszer ingyen szállást kaptunk, ingyen kaját, és bőven volt időnk felfedezni a várost. Jól hangzik, ugye? Hát, ahogy mondani szokták, az életben semmi sincs ingyen.
Aki ismeri a húgaimat azoknak nem kell részleteznem, hogy a 2007-es kirándulás miért hasonlított inkább egy Bear Grylls-féle túlélőtáborra. Nem tagadom, voltak olyan pillanatok amikor épp egyikük sem nyavalygott valami miatt, de ez csak azért történhetett meg mert mind aludtak. Költői túlzás nélkül állíthatom, hogy több dráma volt egy hét alatt, mint amennyit három argentin szappanoperában összesen lát az ember. Igazság szerint ezeket az emlékeket próbálom olyan mélyre nyomni a tudatom alá, hogy még hipnózissal se lehessen előhozni a későbbiekben, úgyhogy a beszámolómban inkább az Anyával közös, 2015-ös júniusi utazást veszem górcső alá.
Már az előkészületeknél is voltak problémák, sőt, utólag úgy mondanám, hogy figyelmeztető jelek. Anya felhívott egyik nap, hogy ő majd szeretne fényképezni, de elromlott a gépe. Először is megkérdeztem, hogy muszáj-e egyáltalán fényképeznie. Tudni kell róla, hogy az összes eddigi szülinapot, névnapot, karácsonyt, húsvétot, szilvesztert, hóesést, nagy vihart, kis vihart, nyaralást, érdekes követ, érdekes felhőt, a fotógép lencséjét amit elfelejt levenni, tehát nagyjából mindent lefotózott, ami az elmúlt pár évtizedben történt. Néha véletlenül videóra van állítva a kamera, így van kb. félmillió darab kettő-öt másodperces videó, amit eredetileg fotónak szánt. Persze néha szándékosan szeretne videózni mert valószínűleg úgy képzeli, hogy majd egyszer összeül a család, és megnézi milyen érdekesen fújta a faleveleket a szél tizenöt évvel ezelőtt egy borús októberi napon. A húgaimmal annyira nem díjazzuk a non-stop videózást, ezért az évek alatt egész cseles lett és valahova a polcon eldugja a kamerát, hogy úgy videózzon a karácsonyi vacsora alatt. A fentiekből is látszik, hogy miért tiltakoztam a fotózás ellen, de természetesen hajthatatlan volt. Tanácsot kért, hogy új fotógépet vagy tabletet vegyen, én pedig a másodikat javasoltam mert az hasznosabb, és úgysem a National Geographic-nak csinál képeket.
A reptéren rögtön fel is lett avatva a tablet, mert kellett nagyjából hetvenháromezer ”most indulunk” kép. Ezen még túltettem magam, de utána előkerült a hátizsákjából a fényképezőgép. Csodálkozva, és a körülményekhez képest még nyugodtan kérdeztem, hogy ez mégis hogy lehet. Kiderült, hogy bizonyára valami isteni csoda hatására megjavult a fényképezőkép, de azért megvette a tabletet is, mert miért ne, és elhozta mindkettőt, mert miért ne. Így indult a tortúra, mert Párizsban mindent le kellett fotózni, mindkét géppel, és minimum tizenkétszer, mert vagy belelógott valaki, vagy elmosódott, vagy Anya kövérnek látta magát a képen a 45 kilójával. És ha ez nem lett volna elég valahogy rájött hogy mi az a szelfi, de a technikának már valószínűleg nem nézett utána, mert a legtöbb ilyen képén csak a homloka látszik és minden más felette, vagy másik esetben az ujja, ahogy kitakarja a fél kamerát. Én támogatom, hogy kövesse a legfrissebb trendeket, csak engem kihagyhatott volna.
Természetesen az évek alatt azért már megedződtem, úgyhogy ennél több kellett, hogy elvegye a lelkesedésem. Ahogy lepakoltuk a cuccainkat érkezés után egyből nyakunkba vettük a várost. Anya már többször járt a városban mint Ady, így egy túllelkesült idegenvezető energiájával indult velem a sétára. Én az Eiffel-tornyot szerettem volna elsőként viszontlátni, úgyhogy azt mondta sétáljunk picit a Szajna parton és hamarosan ott vagyunk. Benne voltam a kis sétában, de javasoltam hogy később váltsunk metróra, mert gyalog túl messze vagyunk. Anya azt mondta jobban ismeri a várost, mint a tenyerét, ne aggódjak, hamar lesétáljuk. Két óra séta után már túl voltam az aggódáson és egy másik idegállapotba kezdtem kerülni, ami elég sok kiabálással tud járni. Anya továbbra is csak nyugtatott, hogy lám már látszik az Eiffel-torony teteje, de mivel egy 300 méteres toronyról beszélünk, aminek a teteje kis túlzással Lyon-ból is látszik, annyira nem lettem nyugodtabb. Közben kiderült az is, hogy Anya miért kampányolt ennyire a séta mellett: otthon bemagolt mindent a hidakról, hogy majd fel tudjon vele vágni. Az elején érdekes volt, de miután a harmadik nap ugyanazokat az érdekességeket hallottam tizenhetedszer, úgy éreztem, hogy a párizsi hidakról szóló ismereteimet sosem leszek képes kitörölni az agyamból.
A nagy séta utáni első közös programként együtt fedeztük fel a Notre Dame-ot, ahol egy másodpercre fordultam el és már el is vesztettem Anyát a több száz turista között. Kisgyerekként ilyenkor biztos kétségbe estem volna, de itt inkább igyekeztem kihasználni a nyugalom édes perceit, és bebarangoltam Quasimodo törzshelyét. A templom meghittségét csak kicsit törte meg az egymással ordibáló kínaiak hangja (azóta megtudtam hogy nem veszekedtek, ők így beszélgetnek). A Notre Dame amúgy gyönyörű, mellette a Szajna-part tele van árusokkal, valamint a közelben be lehet fizetni egy hajóútra, így a folyóról láthatjuk a város legnagyobb nevezetességeit, valamint Anyát, aki egy-egy jó kép érdekében fél lábbal már a vízben van.
A héten a párizsi látnivalók egy részét közösen, egy részét egyedül néztem meg. Ez többek között annak volt köszönhető, hogy Anya már mindent látott többször, és inkább más, alternatív programokat választott múzeumlátogatás helyett. Ha még őszintébb szeretnék lenni akkor azt is megnevezném oknak, hogy kicsit kikezdte az idegrendszerem hogy annyit fotózott, mint az összes japán turista együttvéve, mindezt ugye tablettel és fotógéppel is. Nem maradt ki az Eiffel-torony, ahova érdemes gyalog felmenni addig amíg lehet (azaz a 2. emeletig, onnan már lift visz a legtetejére), mert egyrészt így olcsóbb a jegy, másrészt szerintem sokkal feelingesebb a lépcsőzés. Ha valaki magában a toronyban szeretne gyönyörködni, akkor erre a legjobb hely a Mars-mező, ahol csak félpercenként próbálnak ránk sózni egy órát/pezsgőt/szelfibotot. Később séta a Champs-Élysées-n, ahol folyhat az ember nyála a sok drága üzlet kirakata előtt, de nem is az a lényeg, hanem hogy milyen jó érzés elindulni a Diadalívtől, elérkezve a Concorde térre és mögötte a Tuileries kertjébe.
Aki kultúrára vágyik keresve sem találhatna jobb várost, a Louvre hatalmas termei, a Musée d’Orsay és a Rodin múzeum mind-mind hónapokra elég művészet-túladagolást okoznak. Az ember addig bolyong a hatalmas termekben amíg Leonardo da Vinci-nek nem képzeli magát, és a frissen érkező látogatók furán néznek az emberre, aki már reggel óta a múzeumban van, a haját tépkedi, és miközben üveges szemekkel magában beszél a Vitruvius-tanulmányt próbálja felvésni a falra a körmeivel.
Aki meghittségre vágyik annak ott a Sacré-Cœur Basilica, ahol bár tilos fotózni, de próbáljon valaki ezügyben Anyával szembeszállni. Továbbá ha kicsit megpihennénk a múzeumok és sétálóutcák forgatagában, akkor a Luxembourg kertben nyugodtan ücsöröghetünk, amíg a helyi gyerekek a medencén tologatják kis vitorlásaikat. Ha pedig az ember éjszaka élné ki magát, akkor ott a Moulin Rouge, és a méregdrága táncos-vacsorás esték.
Párizs nem az a város ahol pár nap után az ember unalmában pasziánszozni kezd, a fentieken kívül ott van még például az Invalidusok Háza Napóleon hatalmas sírjával, az üzleti negyed, melynek főszereplője a Grande Arche, az „új Diadalív”, és persze Versaillles, aminek gyönyörű kertje és palotája mindenképp megér egy egész napost kirándulást. Valamint egy ingyen térképet a bejáratnál ha más nem akar úgy járni mint én, aki rossz irányba indultam el a hatalmas terület felfedezésekor és egy óráig bolyongtam a tökig érő gazban.
Hazafelé a reptéren még kicsit bepánikol az ember hogy mit csináljon a maradék tíz eurójával, érdemes-e beváltani otthon vagy mi legyen, de aztán megszólal a hangosbemondó hogy ideje beszállni, és akkor az egészet gyorsan elkölti túlárazott duty free sajtra. A repülőn meg lehet nézni Anya fotóit, minden második kép valami ilyesmi: „És ez itt az Eiffel-torony (Anya hüvelykujja), a Diadalív (Anya mutatóujja), óóó, és emlékszel milyen szép volt a kilátás a Sacré-Cœur-nél? (Anya két ujja és egy japán turista fél feje)”. Már értem miért hívják Párizst a fények városának: Anya sok vakus fényképe miatt.
Ha kedvet kaptál Párizs meglátogatásához, akkor ezen a linken minden hasznos infót megtalálsz, amivel egyénileg is meg tudod szervezni az utazásod!
Cikkek: Sárkányhajó Fesztivál
Kínát nem tegnap alapították, és a nagy falhoz sem a múlt héten keverték ki a betont, az ország több évezredes történelemmel büszkélkedik. Ennek megfelelően vannak olyan ünnepeik, melyekről már 2000 éve megemlékeznek, amibe hihetetlen belegondolni. Ide tartozik a Sárkányhajó Fesztivál is, ez idén május 30-ra esik. Hogy miért csak idén? Mert a kínaiak kétféle naptárt használnak, és az ünnepeik időpontjának meghatározásában sokkal ősibb módszerük van, mint a Gergely-naptár.
Ilyen szuper sárkányokat csináltunk a gyerekekkel
A holdnaptár a hold ciklusain alapszik, ennek következtében egy év 354 napból és kevesebb, mint 9 órából áll. A Sárkányhajó Fesztivál a holdnaptár 5. hónapjának 5. napja, ami idén – a nálunk használatos naptárt nézve – május 30. Emiatt az ünnepet hívják Double Fifth Festival-nak is, azaz nyersen fordítva Dupla Ötödik Fesztiválnak, valamint használatos a Duanwu Festival és a Zhongxiao Festival megnevezés is. Bár az ünnep eredete Qu Yuan költő és miniszter i.e. 278-ban bekövetkezett halálához kötődik, csak 2008 óta számít nemzeti ünnepnapnak.
Mit szeretnek csinálni a kínaiak minden ünnepen? Petárdázni és enni. Minden hasonló eseményen reggeltől estig megy a petárdázás, a kínai újév alatt még az ilyen tengerparti levegő is elromlik kicsit a töméntelen mennyiségű füst szagától. És ahogy nálunk is, itt is vannak az ünnephez kötődő tradicionális ételek, még ha szubjektív véleményem szerint ezek fel sem vehetik a versenyt a halászlével és a töltött csirkével. A Sárkányhajó Fesztivál alatt zongzi-t (ç²½å) szoktak készíteni, mely levélbe tekert rizses étel. A zongzi-t nagy, lapos levelekbe csomagolják – többnyire bambusz- vagy nádlevelet használnak –, általában kettőt, melyeket úgy tesznek egymásra, hogy az egyik kicsit átfedje a másikat.
Felgöngyölik a két levelet úgy, hogy az egyik vége tölcsért képezzen, és ebbe pakolják bele a hozzávalókat. Belülre aztán már bármi kerülhet a rizs mellé, ami csak a kínai embereknek eszébe jut: bab, tojássárgája, apróra vágott gyümölcsök, zöldségek, húsok és sok minden más, néhol édesre, néhol sósra készítik.
Ha megpakolták a levél tölcsér részét akkor a másik felével lezárják, majd madzaggal átkötik az egészet, hogy ne essen szét. Ezt főzik meg, és utána nagy élvezettel bontogatják és eszik a ragadós rizses ételt.
És hogy miért pont ezt eszik ekkor? Mert a fent említett költő, Qu Yuan a legenda szerint a tengerbe vetette magát bánatában, és az emberek annyira szerették, hogy ilyen zongzi-kat dobáltak a vízbe, hogy a halak azt egyék a költő teste helyett. Előtte sárkányhajókkal próbálták megtalálni, innen az ünnep neve, és állítólag innen erednek a sárkányhajó versenyek is.
Kína hatalmas, és egyes részein más szokások is kialakultak az évezredek alatt. Az ország északi részein például a Sárkányhajó Fesztivál alatt készítenek egy öt különböző színből álló karkötőt, melyet az ünnep utáni első eső alkalmával le kell vágni és el kell dobni, így hoz majd szerencsét.
Ahogy a többi ünnepen, ezen a napon is összegyűlik a család apraja-nagyja, a kínai újévhez hasonlóan most is volt alkalmam egy helyi családdal ünnepelni ezt a napot. Itt Hainan-on nem szokták teljesen átsütni a húst, így elég rágós, de azért finom kacsa és liba kerül az asztalra, sokféle zöldséggel.
A kínai emberek nagyon vendégszeretők, így boldogan szüretelték nekem a nagy zöld kókuszdiókat, kaptam egy csomó jávai almát és mindenből megkínáltak legalább háromszor. És bár ez nem kötődik szorosan a Sárkányhajó Fesztiválhoz, de ha már vendégségben jártam mutatok pár képet milyen szép helyen voltam, külön kiemelve a szuper légkondit!
Cikkek: Mindenki utazhat!
A honlap – amin jelenleg is ezt a cikket olvasod – azért jött létre, hogy segítse azokat az utazókat, akik önerőből szeretnének minél takarékosabb, de ugyanakkor tartalmas és szuper utazást kihozni. Nincs szükségünk utazási irodákra, nem kell méregdrága csoportos utazásra befizetnünk, tökéletesen meg tudjuk szervezni mi magunk is. Senkinek nem kell lemondania álmai utazásáról, mindenki utazhat, csak kezünkbe kell venni a dolgokat. Na de hogyan induljunk el?
Költség szempontjából egy utazás alapvetően négy főbb tételből áll össze: az oda- és hazajutás, a szállás, az étel, és költőpénz (egyéb járulékos, megkerülhetetlen költségek, mint például védőoltás vagy vízum most nem kerülnek kibeszélésre). Vegyük ezeket sorra!
Egy nyaralás egyik legnagyobb költségtétele maga az oda- és visszajutás, a repülőjegy ára alapvetően meg szokta határozni milyen országokban tudunk gondolkodni. Mert például hiába hihetetlenül olcsó Kambodzsában a szállás és minden más is, ha a retúr repjegy bőven 200 ezer Ft felett kezdődik. Ilyenkor kell kreatívnak és rugalmasnak lenni, mert lehet hogy nem olyan időpontra találnunk akciós jegyet, amit eredetileg terveztünk. Ez nem azt jelenti, hogy a tengerparti nyaralást 12 fokos vízben kell kiviteleznünk, hanem hogy néhány nap/hét változtatás beleférjen, mert már egy nap különbséggel is tízezreket spórolhatunk. Arra hogy megtaláljuk a legolcsóbb repjegyeket nagyon jó módszerek vannak, akkor meg főleg, ha nincsenek kőbe vésve a terveink. Skyscanner-en be tudjuk állítani hogy honnan hova mennénk, az időpontnál pedig a legolcsóbb hónap opcióra kattintva egyből látjuk mikor vannak a legkedvezőbb árú jegyek. Ha csak az időpont van meg és az úti cél az ártól függ, akkor állítsuk be az időpontunk, a célországot meg hagyjuk üresen, és máris kapunk egy növekvő listát a legolcsóbb jegyekről az adott időpontra. Ha pedig mindegy hova megyünk és mikor… hát akkor fantasztikusan olcsó repjegyeket tudunk találni. Persze nem mindegy a poggyász sem és sok egyéb fontos dolog: itt el tudsz olvasni egy nagyon hasznos és részletes, képes leírást arról, hogyan találj jegyet a fenti esetekben, és hogy mi egyébre kell még figyelned. További jó módszer lehet a spórolásra, ha nem egyből az úti célhoz repülsz: Kambodzsánál maradva Bangkokba kapunk retúrjegyet Magyarországról 125 ezer Ft-ért is, és onnan oda-vissza el tudunk repülni a szomszédos Kambodzsába 20-25 ezer Ft-ért. Ebben az esetben ráadásul két országot is meg tudunk nézni. Sokszor sokkal olcsóbb kicsit „megbolondítani” az utat, mert nem mindig a legegyenesebb út a legjobb, ha kicsit játszunk a repjegyekkel akkor lehet hogy hosszabb lesz az út, de az is megtörténhet hogy az eredeti ár felébe fog kerülni.
Persze nem csak repülővel lehet utazni, mehetünk vonattal is, amennyiben jobban megéri. Ha például Európát szeretnénk felfedezni, akkor vehetünk olyan vonatbérletet, amivel egy hónapig utazhatunk 30 európai országba. Vannak egyéb változatai is a bérletnek, itt találjátok az árlistát.
Busszal vagy autóval akkor érdemes menni ha közel van az úti cél, mert hiába spórolunk pár ezer forintot, ha az úttal elvesztünk két napot (mert ugye az idő is pénz).
Ha megérkeztünk akkor valahol aludnunk is kell. Érdemes olyan szállást keresni ami közel van a város központjához és a nevezetességekhez, mert akkor nem kell időt és pénzt költenünk arra hogy bejussunk a város szívébe, hiszen már eleve ott vagyunk. Szálláskeresésre tökéletes a booking.com, mert nagyon sok szűrőt be lehet állítani (én például nem szoktam 7-es értékelésnél alacsonyabb helyet keresni), valamint érdemes olvasgatni a véleményeket mielőtt választanánk. Sokszor jobban megéri a hotelnél ha lakást bérelünk, melyre az Airbnb az optimális választás, nekem nem okozott csalódást. Ez akkor is ideális ha több privát térre van szükségünk annál, mint amit egy hotel adhat, vagy ha gyerekekkel megyünk és egy nagy lakás kényelmesebb. Ha nagyon minimális a költségkeret, akkor érdemes kipróbálni a Couchsurfing-et, ahol a két szép szemünkért szállhatunk meg valakinél, de ez ugye ingyenes jellegéből fakadóan kicsit kiszámíthatatlanabb. Amit még ajánlani tudok az a munka szállásért és ellátásért opció. Ebben az esetben ahol megszállunk napi 3-4 órát dolgozni kell – na nem egy szénbányában –, úgy mint kertészkedés, házfestés, kutyafelvigyázás, ilyesmi. Cserébe kapunk szállást és legtöbb esetben ellátást is, én az őszi útjaim már így tervezem a Helpx segítségével. Ha hosszabb időt, esetleg éveket töltenél külföldön arra is van lehetőség, erről itt találsz egy összefoglalást lehetőségekkel.
Amennyiben a bőröndöd felét nem konzervek teszik ki úgy enni is kell venni valahol, és ez nem mindig olcsó. Annyi pénzből amennyiből Bangkokban kétszer megebédelsz, Párizsban kapsz két bagettet. Én személy szerint úgy vagyok vele, hogy ha nagy nehezen eljutok az áhított helyre akkor szívesen élek kenyéren és vízen, mert valamit valamiért. Ennyire persze nem szélsőséges a helyzet, ha kerüljük az éttermeket és utcai árusoknál eszünk, vagy mi dobunk össze magunknak valamit akkor ezen sokat lehet spórolni.
A költőpénz teljesen opcionális, de mindig több megy el belőle mint amennyit terveztünk. Ezen is tudunk spórolni: ha megoldható gyalogoljunk, ha mégsem akkor nézzünk utána melyik tömegközlekedési bérlet a legoptimálisabb nekünk, és a taxi csak végszükség legyen. Nézzünk utána a múzeumoknak, mert néhánynak van ingyenes nyitvatartási napja. Pénzt ne a reptéren vagy a város frekventált részein váltsunk. Vigyünk magunkkal kulacsban vizet, és akkor azt sem kell megvenni mikor ránk tör a szomjúság (sok kicsi sokra megy). És ha már fent említettem a vízumot, mint kötelező összeg: néhol a reptéren is el lehet intézni, de sokszor olcsóbb ha előre kiváltod, ennek is érdemes minden esetben utánanézni.
Remélem a fentiekből most már te is érzed, hogy önállóan is össze lehet hozni egy szuper nyaralást, ami persze az első alkalommal még nehézkes lehet, de később már ujjgyakorlat. Ha szükséged lenne egy kis segítségre akkor nyugodtan írj nekem Facebook-on vagy a szia@beferekaborondbe.hu-ra!
Cikkek: Irány a Youtube!
Bár az írás mindig a szívem csücske marad, azért vannak dolgok amiket sem a betűk, sem a képek nem tudnak visszaadni, és csak videóval lehet kifejezni. Épp ezért nemrég belefogtam a Beférek a bőröndbe? honlap Youtube-os karrierjébe, és úgy érzem jó hangulatú és vicces videókon sikerül visszaadnom azt hogy milyen itt Kínában az élet, és hogy hogyan érzem magam ezen a kis trópusi szigeten, miközben gyerekeket tanítok nap mint nap.
A két legfontosabb videó elkészítésével kezdtem, az egyikben a munkámról mesélek, azaz hogy milyen egy távol-keleti óvoda és hogy hogyan telik a nap. A hangsúly nálam aranyosabb és viccesebb szereplőkön van, úgyhogy a gyerekek bemutatkoznak nektek, majd megmutatják kik ők és mit is csinálnak, csinálunk napközben.
Ha szeretnél egy jót nevetni és megnézni az ovis videót akkor kattints ide! ;)
A másik bemutatkozó videóban Kína legkisebb tartományát; Hainan szigetét, az otthonomat mutatom be, és bizony itt sem a komolyságon van a hangsúly. Megnézhetitek milyen az itteni trópusi tengerpart, milyen egy tipikus kínai kisváros, és milyen kulturális különbségek vannak (mert bizony vannak dögivel).
Ha kíváncsi vagy Hainan varázslatos szigetére katt ide!
Előfordulhat hogy majd receptes videók is felkerülnek, egyelőre egyet tettem fel, ami a szusi készítésről szól. Ha megnézted az előző két videót akkor már sejtheted hogy itt sem egy halálkomoly főzőműsorról van szó.
A szusi készítő receptet itt tudod megtekinteni!
A Youtube csatorna még nagyon friss, épp csak bontogatom a szárnyaim, úgyhogy bármilyen visszajelzést szívesen veszek és hálásan megköszönök, ha pedig tetszik, akkor ne felejts el feliratkozni :)
Cikkek: Városok becenevei
Fények városa – Párizs
Párizs esetében nem szó szerint kell érteni a becenevet; nem azt jelenti, hogy Franciaország fővárosának lakói előszeretettel hagyják égve a villanyt egész nap, sokkal inkább szellemi világosságra utal: Párizs adott számos kiváló embert a világnak, kulturális és tudományos központtá emelve a várost, és mind a mai napig a művészet egyik kiemelkedő centruma, elég például a Louvre-ra gondolni.
Ha Párizsba látogatsz itt tudod önállóan és takarékosan megszervezni az utad!
Arany város, Száztornyú város, Városok királynője – Prága
Az „arany város” elnevezésre két lehetséges verzió is létezik, mindkettő a középkorból származik. Az egyik szerint I. Károly cseh király alatt nevezték el így a várost, mikor arannyal vonták be a prágai vár tornyait. A másik változat azt mondja, hogy a II. Rudolf német-római császár uralkodása alatt tevékenykedő alkimisták és aranycsinálók miatt kapta ezt a becenevet.
Ha Prágába látogatsz itt tudod önállóan és takarékosan megszervezni az utad!
Észak Velencéje – Amszterdam
Igazság szerint elég sok várost neveznek Észak Velencéjének, többek között Szentpétervárt is. Ez azonban cseppet sem vont le Amszterdam érdemeiből, ami tökéletesen rászolgál a becenévre: egyrészt hangulatos csatornák között lehet bóklászni a városban, másrészt Európa északi részén helyezkedik el. A várost a XIII. században halászok alapították, és csak fél óra vonatozásra van az Északi-tengertől.
Ha Amszterdamba látogatsz itt tudod önállóan és takarékosan megszervezni az utad!
A lagúnák városa, Az Adria királynője, A víz városa – Velence
Velence sem véletlenül kapta becenevét, a világ egyik legromantikusabb városának pont a sok kis lagúna, és a rajtuk közlekedő gondolások adják meg a hangulatát. Az Adriai-tengeren elterülő szigetvilág több millió turistát vonz minden évben.
Ha Velencébe látogatsz itt tudod önállóan és takarékosan megszervezni az utad!
Tiltott város – Peking
A Tiltott Város eredetileg azt a hatalmas komplexumot jelentette, mely közel 500 évig volt a kínai császárok lakhelye, a Ming-dinasztiától a Csing-dinasztiáig, egészen 1912-ig. Nevét onnan kapta, hogy a császár engedélye nélkül nem lehetett ide belépni, ma már palotamúzeumként funkcionál. A Tiltott város elnevezés végül ráragadt egész Pekingre, és ma már így is szoktak rá hivatkozni.
Ha Pekingbe látogatsz itt tudod önállóan és takarékosan megszervezni az utad!
Szent város – Jeruzsálem
Talán ezt kell a legkevésbé megmagyarázni, hiszen Jeruzsálem a három fő vallásnak is mélyen szent helye. A zsidóknak itt van a legszentebb helyük, a Siratófal, mely az i.e. 70-ben lerombolt második templom egyetlen megmaradt része, a nyugati fala. Az egymást rég nem látott zsidók között kedvelt mondás, hogy „Jövőre Jeruzsálemben!”, vagy „Hogy ha elfeledlek, Jeruzsálem, száradjon el a jobbom!”. Ha a városba utaznak azt mindig úgy mondják, hogy „fel Jeruzsálembe”, ezenkívül mindig a Szentföld felé fordulva imádkoznak. Az iszlám vallásnak Mekka és Medina után Jeruzsálem a harmadik legszentebb városa a Sziklamecset és az Al-Aksza-mecset miatt. A kereszténységnél nincs ilyen rangsor, de számos, Jézus életéhez köthető esemény történt itt.
Ha Jeruzsálembe látogatsz itt tudod önállóan és takarékosan megszervezni az utad!
Az oroszlán városa – Szingapúr
Ez több okból is kakukktojás, egyrészt mert Szingapúr városállam, így inkább ország, mint város. Másfelől az „oroszlán városa” nem csak becenév, a nevében szereplő „singa” oroszlánt jelent, a „pura” pedig várost, így nem kellett nagy brainstorming előrukkolni ezzel a becenévvel.
Szingapúrról is felkerült egy videó a Youtube csatornára, amit itt tudsz megtekinteni!
Cikkek: Kína-Kambodzsa-Thaiföld verseny!
Személy szerint sokszor olyan sokáig tervezek egy-egy utazást, hogy a végén teljesen megidealizálom a helyet, és amikor már ott vagyok a nyaraláson és valami nem úgy ment ahogy előre elgondoltam, akkor hajlamos vagyok még magamat is becsapni, hogy nincs semmi baj, minden tök jó. De lássuk be, szinte minden úton beüt a kaki, viszont nem mindegy, hogy mennyire. Épp ezért ha ázsiai túrát tervezel akkor itt van néhány támpont felkészülni, hogy minimálisra vedd a rizikófaktort, azaz íme a Kína-Kambodzsa-Thaiföld verseny! A legfontosabb szempontok alapján hasonlítom és rangsorolom ezt a három országot, aminek a végén egy reális sorrendet szeretnék mutatni. Kínában Peking, Sanghaj, és természetesen a közel egy éve az otthonom, Hainan szigete a kiindulási alap (Hongkongot nem sorolom Kínához, azt majd esetleg egy későbbi bővített listába fér bele), Thaiföldön Bangkokot jártam meg már kétszer, Kambodzsában pedig az ország első számú turistacélpontját, Sziemreap-et fedeztem fel.
1. Kommunikáció: A messzi Európából Ázsiába tévedt utazónak nem hátrány ha megérteti magát a helyiekkel, és bár nem várható el hogy a kedvünkért megtanulnak magyarul, azért az angoltudás nem hátrány.
I. Kambodzsa: A hotel dolgozóitól kezdve az árusokon át az utolsó tuktuk sofőrig mindenki beszél angolul. Hatalmas biztonságérzetet ad, hogy lehet tudni ha bármi baj van akárkit megkérdezünk érteni fog minket és tud segíteni.
II. Thaiföld: Szomszédjához hasonlóan itt is szinte mindenki beszél angolul, de sok taxisofőr vagy árus nem, így ha nem is sokkal, de Thaiföld lecsúszik az első helyről.
III. Kína: Szegény Kína még ezen a hármas listán is csak ötödik lenne ha őszinték akarunk lenni, mert igencsak elvétve találni olyan embert, aki angolul beszél. És ez nem csak ezen a Kínához mérve kis szigeten van így, Pekingben és Sanghajban is hasonló a helyzet. Ami bizakodásra ad okot, hogy a mostani gimnazista generáció már tanul angolul az iskolában, míg a szüleiknek nem igazán volt angolórájuk (nem mintha én ezzel most ki lennék segítve).
2. Árak: Az egyik legfontosabb szempont utazásnál az ár, mert nagyon nem mindegy hogy egy vacsoráért 500 vagy 3000 Ft-ot fizetünk.
I. Kambodzsa: Egy nagyon szegény országról beszélünk, ahol a lakosok nagy része rossz körülmények között él. Nem csoda hát ha az árszínvonal is alacsony, mindemellett egy olyan értéktelen nemzeti pénznemmel vannak megáldva – a riel-lel –, hogy inkább USA dollárt használnak helyette. Legyen szó szállásról, étkezésről vagy ruhavásárlásról, Kambodzsa nagyon pénztárcabarát.
II. Thaiföld: Szintén egy nagyon olcsó ország, néhány helyen meg is előzi Kambodzsát, de ott ahol igazán számít – például a szállások áránál – drágább.
III. Kína: Kína sem egy drága ország, a boltokban sok mindent a magyar áraknál alacsonyabban kapunk, ezen a listán azonban még így is csak harmadik lehet. Nem beszélve arról, hogy olcsóbb otthon főzni mint beülni valahova, mert az éttermekben és a kocsmákban meglepően magas összegekkel találkozhatunk.
3. Közlekedés: Mivel az egyik helyen kiépített metróhálózat van, míg a másiknál egyáltalán nincs is tömegközlekedés, így ez a kategória a sofőrök attitűdjét hivatott tükrözni.
I. Thaiföld: Bár messze vagyunk az európai megállok-a-zebránál-és-átengedem-a-gyalogost hozzáállástól, azért nem igyekeznek mindenáron átmenni rajtunk. Türelmesen araszolnak a dugóban, nem könyökölnek a dudán, és néha-néha még át is engednek az úton úgy, hogy nincs is közlekedési lámpa. Külön érdekesség a baloldali közlekedés!
II. Kambodzsa: Nem sokkal marad el Thaiföldtől ebben a kategóriában, annyi a különbség, hogy ők kevesebbszer engedik át a gyalogosokat, de nem figyelmetlenek. Tuktuk minden második méternél elérhető, nagyon olcsón.
III. Kína: Kína mellett egyedül az szól, hogy legalább lassan vezetnek, de ettől függetlenül nem teljesen százasok: a kínai kresz fele valószínűleg arról szól, hogy a dudát folyamatosan nyomni kell, egy nagymamát a babakocsiban lévő unokájával sem engednének át a zebrán, de még csak nem is lassítanának, mindemellett mindegyik sofőr arra kanyarodik amerre épp kedve van, és a két sáv az legalább hármat jelent. Kína abszolút utolsó ebben a kategóriában.
4. Ételek: Itt leginkább arra gondolok, hogy mennyire lehet változatosan enni egy adott országban, és mennyire finom az az étel, amit a pénzünkért kapunk.
I. Thaiföld: Elég száz méter sétálni az utcán vagy valamelyik piacon, és már láttunk tizenöt különböző árust ötven különbözőféle étellel, mindenhol pár száz forintnyi összegért. Ha nincs nagy bizalmunk az utcai ételekkel, akkor is választhatunk rengeteg nyugatias étterem vagy gyorsétterem közül.
II. Kambodzsa: Itt is nagyon sok utcai árus van, de azért Thaiföld ebből a szempontól sokkal változatosabb. Nyugati éttermeket Sziemriep-ben is találunk, nem is keveset.
III. Kína: Az utcán főleg hot pot árusokkal futunk össze, a nagyobb városokban van szélesebb kínálat. Ugyanakkor egyrészt ez messze elmarad a másik két országtól, másrészt a nyugati éttermek a gyorséttermekben merülnek ki: bár elvétve vannak hamburgerezők és pizzázók, a minőségük nem az igazi, míg az áraik az egekben van.
5. Mentalitás: Nagyban meghatározza az utazást az adott ország lakóinak a hozzáállása, kedvessége, és hogy hogyan viszonyulnak hozzánk.
I. Kambodzsa: Végtelenül kedves és segítőkész emberek, az árusok akkor is jókedvűen igazítanak útba, ha nem vettél náluk semmit. Lelkesen alkudoznak, és ha elutasítod őket akkor sem tűnik el a mosoly az arcukról.
II. Thaiföld: Hasonlóan kedves emberek, sokat mosolyognak, bár számomra a kambodzsaiakat nem überelik. Nem mindig vevők az alkudozásra, de ha eltévednél valaki biztosan segít.
III. Kína: Hiába élek lassan egy éve Kínában, még mindig nehezen szokom meg hogy sokszor tátott szájjal bámulnak rám az utcán, pedig vannak még külföldiek Kínában rajtam kívül is. És ez nem csak a szigetre jellemző! Pekingben és Sanghajban is többször megállítottak közös fotókra. Ez annyiban kapcsolódik a mentalitáshoz, hogy amíg bámulni szeretnek, addig beszélgetni nem nagyon: ha valakitől kérdezek valamit 50-ből 49-szer nem tud angolul és csak elhesseget. Emellett elég tapintatlanok, nem csak a hatalmas csulázásokra gondolok, hanem az éjjeli hangoskodásra és az állandó tolakodásra.
6. Komfortérzet: Ez nálam azt jelenti, hogy mennyire érzem kellemesen és biztonságban magam az adott országban.
I. Kambodzsa: Abszolút megvolt a komfortérzet, tudtam, hogy ha baj van bárkit meg tudok kérdezni és segít, ráadásul ott volt a tudat, hogy ha bármire szükségem lenne nagy hirtelen azt itt olcsón meg tudom venni.
II. Thaiföld: Azért csúszott a második helyre ebben a kategóriában, mert Bangkok annyira kaotikus, hogy az ember folyton attól tart hogy a következő percben elveszíti az összes utastársát. Ettől függetlenül szuper komfortos ország!
III. Kína: Itt sincs félelemérzetem, nincs baj a közbiztonsággal, viszont ha baj van akkor magamra maradtam: mire találok valakit aki rendesen beszél angolul, addigra már el is felejtem mi volt a problémám. Az is ront a komfortérzeten, hogy rengeteg mindent nem tudok itt megvenni, amit kambodzsai és thai üzletekben gond nélkül.
7. Választék: Miket tudok megvenni, milyen változatosan tudok enni stb.
I. Thaiföld: Nagyon el van kényeztetve az ember, bármit meg tud venni amit otthon is (jó, a tejfölt nem), elég bemenni egy Tesco-ba.
II. Kambodzsa: Csak néztem és ámultam milyen választék van még a kisebb boltokban is, valahol még Unicum-ot is találtam!
III. Kína: Hiába hittem hogy a frissen megnyílt, két emeletes hatalmas szupermarketben találok sajtot vagy mirelitpizzát, ezek csak hiú ábrándok maradtak. Ha nagyon nagy ritkán valahol fellelek nyugati termékeket, azok is csillagászati áron kaphatóak. Persze hogy ne csak mindig a negatívumokat mondjam, itt a szigeten szuper választék van tengeri herkentyűkből, ezt biztos hiányolni fogom.
Összességében:
I. Kambodzsa: Az első helyezett Kambodzsa! Annyira hangulatos és magával ragadó az ország, hogy valószínűleg nem csak ezen a listán, de az összes általam eddig látogatott ország listáján is első lenne.
II. Thaiföld: Szorosan mögötte jön Thaiföld, szintén egy szuper ázsiai ország, ami miatt lecsúszott az első helyről az a zsúfoltság, ettől lesz kevésbe hangulatos.
III. Kína: Szegény Kína szokás szerint alulról nyaldossa a dobogót, a fenti pontok fényében nem is véletlen miért. Természetesen ez nem azt jelenti hogy nem szeretek itt élni, mert a sziget csodás, csak hát… úgy tűnik van jobb :)
Cikkek: Én az elefántokkal vagyok!
Az egyik dolog amit legjobban szeretek az utazásban, ha olyan helyekre jutok el ahol szabadon élő állatokat láthatok. Nyilván nem a galambokra és a kóbor macskákra gondolok, hanem ennél azért egzotikusabb élőlényekre. Amióta eljöttem Kínába találkoztam óriáspapagájokkal, simogattam kistigrist, de ugráltak rajtam majmok is, most viszont egy sokkal nagyobb (szó szerint) élmény ért: eltölthettem egy napot elefántokkal mindenféle korlátok vagy rácsok nélkül, akkor simogattam meg őket amikor kedvem támadt, és még közös fürdés is volt egy folyóban. Életem eddigi talán legjobb napja! Na de ne rohanjunk ennyire előre.
Ahhoz hogy ez a nap összejöjjön nagyon korán kellett kelnem. Bangkok belvárosában szálltam meg, és onnan kellett kiérnem a Southern Bus Terminal-hoz úgy, hogy legkésőbb 5:30-kor már egy kisbuszban robogjak Kanchanaburi felé. Ezt az akadályt sikerrel is vettem, így 100 baht-ért cserébe másfél óra múlva már a Kanchanaburi buszállomáson vártam a 8 órát, hogy felszedjenek az Elephant Haven képviselői. Jöttek is értem időben, és rajtam kívül kb. tucatnyian elindultunk egy újabb, nagyjából egy órás buszozásra, melynek a végén megérkeztünk a mianmari határhoz közeli elefántrezervátumba. Útközben sok érdekességet megtudtunk az elefántokról, például hogy akár 120 évig is élhetnek, és hogy a park legfiatalabb tagja 25, a legidősebb tagja 60 éves (már az elefántok, nem a gondozók). Maga a rezervátum nem olyan rég még szórakoztató egységként működött, azaz elefántháton lehetett utazni és bemutatókat lehetett nézni. Aztán gondoltak egy nagyot és elkezdték felszabadítani az elefántokat, egyelőre tizenkét lakójuk van, mivel mi kis csoport voltunk aznap (szerencsére) így hét elefánt tartott velünk. A napi program 2500 baht-ba került (ez kb. 20 ezer Ft), az ottalvós program 5800 baht, ezt a pénzt az elefántok gondozására fordítják.
Már maga a helyszín is gyönyörű volt, menetközben majmok rohangáltak az út mentén, végül a Kwai folyó partján egy őserdő közepén álltunk meg, és ahogy kiszálltunk a kisbuszból már jöttek is az elefántok. Szerintem a csoportunkból még sosem látott senki ilyen hatalmas állatokat ilyen közelről, így az elején mindenki megszeppenve bámulta őket, de hamar rájöttünk milyen barátságosak. És milyen éhesek! Levágott pálmafaleveleket adtunk nekik, és ők nagy élvezettel csámcsogtak rajta, a kemény részeket pedig az ormányuk segítségével szétverték a fa oszlopokon.
Ezt követően előkészültünk az etetésre, mert ezek az állatok nem véletlenül ilyen nagyok: fejenként napi 200 kilónyi ételt esznek! Inni is sokat isznak, az elefántgondozók vezetője szerint napi 50 gallont (egy gallon kb. 3,8 liter), melegebb időben 80-100 gallont is. Elsőként felvágtunk több száz kilónyi dinnyét, és a darabokat kosarakba pakoltuk.
Ezután gombócokat készítettünk rizsből, banánból, korpából és sóból. Előbb ezeket adtuk oda, majd ezután a dinnyéket, a gondozók biztattak hogy etessük őket bátran, hadd legyenek boldogok.
Az elefántokat nem kellett bátorítani, akkor is nyújtogatták az ormányukat ha még benne volt az előző dinnye, és ha rajtuk múlik megállás nélkül esznek egész nap. Nagyon fura érzés volt, ahogy egy nagy elefánt az ormányával tapogatózik rajtad, hogy nincs-e még nálad dugigyümölcs.
Ezt követően közös sétára indultunk, evés közben nem lehetett őket megzavarni simogatással, séta közben azonban szabad volt a vásár. Tapogattuk az oldalukat, átöleltük az ormányukat, még nekik is dőlhetett az, aki esetleg az elefánt szívverését próbálta megtalálni. Készültek a fotók, de még mindig totál hihetetlennek tűnt, hogy egy esőerdőben vonulok hatalmas elefántok között.
Útközben megálltunk a folyóparton, ahol alaposan besározták magukat, mert ez fontos a bőrük védelmében. Ha megunták a sarazást akkor elmerültek a folyóban és élvezettel prüszköltek, volt amelyikük az oldalára feküdt a vízben. Tökéletesen nyugodt élmény volt, senki sem sietett sehova, csak ültünk és néztük a boldog állatokat. Mikor tovább indultunk nem mindegyikük akart kijönni a parancsszó ellenére, de aztán felfejlődött a libasor (elefántsor?).
Megálltunk egy kis fa tákolmánynál is, a távolban elefántok legelésztek, a közelben pedig ugyancsak elefántok voltak, akik a zsebünkben turkáltak egy kis kaja után.
A másik idegenvezetőnk is jól beszélt angolul, de főleg az „oke oke oke”, és a „no danger” mondatokat ismételgette. Szerinte bármit csináltunk az tök oké volt, velem prezentálta is hogy az se veszélyes ha beguggolunk két elefánt közé. Ha épp valami dohányszerűséget rágott a többi gondozóval és az egyik elefánt odament érdeklődni hogy neki is jut-e belőle, akkor mindig volt nála valami amivel kárpótolhatta az éhes ormányosokat.
Svédasztalos ebédet kaptunk, amit pár méterre az elefántoktól elhelyezett kényelmes, árnyékos asztaloknál ettünk meg, majd egy kis pihenés után indultunk a folyóhoz. Útközben újabb sárfürdő volt, mert abból sosem elég. Mármint az elefántoknak nem elég, mert én nem örültem amikor fényképezőgépestül-fehér pólóstul összesaraztak.
Mire a folyóhoz értünk egy trópusi zivatar is rákezdett, és az elefántokkal együtt mi is belemerültünk a történelmi Kwai folyóba. Segítettük kitisztítani az állatok bőrét, öntöztük őket vödörből és kézzel is sikáltuk. Alig egyszer-kétszer fürödtem eddig folyóban úgyhogy élveztem a víz sodrását, a legjobb mégis az volt amikor odaúsztam az egyik távoli elefánthoz és csak mi ketten voltunk. Hamarabb megunták a pancsizást mint mi, ők kimásztak hogy egy perc múlva újra tök koszosak legyenek, mi pedig még kicsit áztattuk magunkat az enyhe sodrású vízben.
A fürdés után visszasétáltunk és szomorúan vettem tudomásul, hogy véget ért a nap, már ami az elefántos részét illeti. Készült még pár fotó, utoljára megsimogattam az elefántokat, és fájó szívvel ültem vissza a kisbuszba Kanchanaburi felé. Ott jegyet vettem az egyik Bangkokba induló kisbuszra, és estére már vissza is értem a szállásra. Ha újra eljutok Thaiföldre akkor biztos hogy megint meglátogatom az elefántokat, és akkor majd az ottalvós opciót választom, hogy minél több időt töltsek az új, több tonnás barátaimmal.
Ha esetleg te vagy egyik ismerősöd Thaiföldre utazik és kedvet kapott az elefántrezervátumhoz, akkor erre a linkre kattintva minden részletet megtaláltok ahhoz, hogy megszervezzétek a látogatást, itt pedig találsz róla egy videót a Youtube csatornámról!
Cikkek: Mocsár, kráter, botanikus kert
Ha nyaraláskor eljutunk egy szép helyre általában csak a nagyobb nevezetességeket van időnk felfedezni, ha viszont huzamosabb ideig élünk egy távoli vidéken, akkor sokkal több mindenre van idő, és azt főleg illik kihasználni, ha az ember egy trópusi szigeten él. Hainan szigetén két fő város van, az egyik Sanya délen, a másik a főváros, Haikou északon (én nagyjából a kettő között félúton élek Wanning mellett a tengerparton). A sziget legnépszerűbb városa Sanya, ha valaki erre jár mindenképp felkeresi a Wuzhizhou szigetet vagy a Yanoda esőerdőt, esetleg felfedezi az éjszakai életet. Ha pedig szeretnénk jobban elmerülni a buddhista vallásban, akkor erre mindenképpen Nanshan a legjobb hely, melynek leghíresebb része az elképesztően hatalmas szobra (108 méter!), ezekről a helyekről többek között itt írtam bővebb élménybeszámolót.
Sanya-t már oda-vissza felfedeztem, de Haikou-n maradt egy-két nevezetesebb látnivaló, még akkor is, ha a város megközelítőleg sem olyan híres természetadta szépségeiről, mint a déli turistaparadicsom. A sokat reklámozott és turistákkal elözönlött helyeken kívül van sok kisebb látványosság is amikre érdemes időt szánni, ezekből mutatok be most hármat.
Nanshan kisebb és nyugisabb változata sokkal közelebb is van hozzám, Dongshan Ling a városi vasútállomástól az egyik helyi „BKV” busszal csak fél óra és átszámolva 80 forint, ráadásul végállomástól végállomásig visz. Már odaérkezve is szembetűnő a különbség, azaz alig vannak látogatók, sokkal nyugodtabb a környezet a korábban megszokott látványosságokhoz képest.
Persze Kínában az „alig vannak látogatók”-at úgy kell elképzelni, mint a Fővárosi Állatkertet egy meleg májusi vasárnapon, csak az itt már a kellemes kategória (el lehet képzelni a kínai nagy falat csúcsszezonban). Dongshan Ling egy botanikus kert buddhista tematikával ötvözve, azaz a szép növények és a magas pálmafák között füstölőkkel hajlongó embereket és Buddha szobrokat láthatunk. Sok helyen leírás – nem túl megszokott módon angolul is! – tájékoztatja a látogatót, épp milyen híresneves sziklán áll, vagy milyen növényt lát.
A februári kellemes meleg és a sok séta könnyen kifárasztja az embert, ilyenkor lehet igénybe venni a libegőt. A belépő kicsit húzós volt, 50 yüan, a libegő teljes úton 30 yüan (én csak egy szakaszon próbáltam ki, így 20 yüan volt). Nagyon könnyen megközelíthető, ha nem lenne ilyen drága a belépő többször is visszamennék. Kína a turistaattrakcióit A betűkkel jelöli, egy A a legkevésbé kiemelt, az öt A (AAAAA) pedig a legmagasabb, Dongshan Ling AAAA volt.
A sok szép látnivalón kívül egy érdekes édességet is volt alkalmam megkóstolni, azt mondták puding, és talán ahhoz állt legközelebb, leszámítva hogy semmi íze nem volt. Volt hozzá egy barna mártogatós szószféleség, de nem sokat javított az élményen. 5 yüan volt, és ha másért nem, a kinézetéért megérte: olyan, mint egy hatalmas esőcsepp.
Kicsit távolabb, Haikou-ban két olyan nevezetesség van, amit többen is tanácsoltak nekem hogy nézzek meg. Az egyik ilyen a Haikou Volcanic Cluster Global Geopark, ez a látványosság egy nagy kráterre épül. Haikou vasútállomástól nagyjából fél óra taxizással elérhető a geopark, ahova a 60 yüanos belépő ellenében engednek be. Bár Kína alapvetően olcsó, azt már megtanultam, hogy a belépőknek mindig rendesen elkérik az árát. Itt ráadásul túlzásnak is éreztem ezt az összeget, mert bár a kráter jól néz ki, kényelmesen körbe lehet sétálni és le is lehet menni az aljára, ennél többet azonban nem adott a hely. Volt még néhány lávafolyam darab és vulkanikus kőzet, de ha az ember már hónapok óta egy trópusi szigeten él, akkor ennyi már nem nyűgözi le. Ez a hely AAAA volt, én annyira nem találtam kiemelkedőnek.
A fentiek fényében ha valaki csak egy nevezetességet tud megnézni a fővárosban, akkor az inkább a Mangrove Rural Tourism Area legyen. Ezt a helyet könnyebb volt a reptéri vonatállomásról megközelíteni, a taxi kb. 20 perc alatt vitt el a bejárathoz, ahol kellemes meglepetésként ért, hogy alig lézeng néhány ember, ez teljesen szokatlan Kínában. A következő kellemes csalódás az volt, hogy itt a belépő csak 26 yüan, további 60 yüanért lehet hajókázni is, de a sétálás is tökéletesen elég. Egy fapallón lehetett végiggyalogolni, miközben egyik oldalt a folyó, másik oldalt a mocsaras vidék tárult a szemem elé. A földben apró rákok mászkáltak százával, és néha egy-egy gyönyörű madár repült el a közelemben.
Útközben lehetett enni sok minden finomságot, például kókuszrizst vagy a közelben fogott osztrigát, utóbbinak darabját 10 yüanért. Emellett volt pár tengeri herkentyűs étterem is, de a hely szépsége egyértelműen a természetközeliség, egy részen üvegpallón is sétálhatunk, miközben alattunk növények terülnek el. Nekem nagyon tetszett a nyugodt környezet, a rákocskák hada, és hogy kivételesen nem kellett kínai csoportokkal pogóznom minden talpalatnyi helyért.
Plusz egy szuper helyként megemlíteném a Majomszigetet, ahol – mily meglepő – egy kismajmokkal teli szigeten bóklászhatunk a pálmafák között, erről itt írtam bővebben.
Továbbra is igyekszem minél több érdekes helyet megnézni és tudósítani nektek, jövő hónapban irány Thaiföld és Kambodzsa!
Cikkek: Gyümölcsök, amiket eddig csak képen láttál!
Nincs egyszerű dolga a messziről idecsöppent vándornak, ha egy kínai boltban szeretne bevásárolni. A termékekre minden kínaiul van csak ráírva, a csomagoláson a lejárati idő helyett a gyártási idő van feltüntetve, és a dolgok nagy részéről egyszerűen nem is tudni, hogy mi az. Ugyanez a helyzet a zöldség- és gyümölcsrészlegen is, a magyar szemnek sci fi-be illő csodák sorakoznak a pultokon. Ez azonban nem baj, sőt, inkább lehetőség, hogy új dolgokat ismerjünk meg, így született meg a múltkori sörteszt után a mostani gyümölcsteszt!
A kínai boltokban az egységárakat a nálunk megszokottól eltérően fél kilóként tüntetik fel, így én is eszerint írom le, egy yüant pedig 40 Ft-nak számolhatunk.
SZALAKKA, másnéven kígyógyümölcs (蛇皮果)
Azt hiszem gondolkodás nélkül kijelenthetem, hogy ez a legjobb külsejű gyümölcs, amit valaha láttam, engem egy kis dinoszaurusztojásra emlékeztet. A tapintása is olyan, mintha egy pikkelyes állatot simogatnék, jellegzetes illata nincs. Ez a gyümölcs a szalakkapálma alján nő, ebből az alacsony pálmafajtából erre is látni néhányat, de alapvetően Indonéziában őshonos, Kínában fél kilót 11,98 yüanért kapunk.
Kemény fából faragták, nem könnyű félbevágni, de ha kettészeltük onnan már könnyen kibújik a héjából. Kicsit sajtszaga van, és olyan állaga, mint a gesztenye belsejének, még a színe is olyan. Savanykás íze van, nem olyan fanyar, mint a citrom, de ez a legjellemzőbb tulajdonsága. Ha elfogyott a belseje, akkor marad a mag, ami – mily meglepő – egy az egyben úgy néz ki, mint egy gesztenye.
RAMBUTÁN, másnéven hamis licsi (红毛丹)
Nagyon érdekes külseje van, olyan mint egy játékbaba 2-3 cm átmérőjű feje, amit minden oldalról haj borít. A kis tüskéi nem szúrósak, feltörni is könnyű. Ez a gyümölcs Délkelet-Ázsiában őshonos, a licsi trópusi unokatestvére, ott terem meg, ahol a sima licsinek már túl meleg van.
Felvágni könnyű, még a magot is átvitte a kés. Belsejének állaga kocsonyás, zselés, de az íze nagyon finom édes, savanykás utóízzel, a licsihez hasonló, nem véletlenül (de ez jobban néz ki). 8,88 yüanért kapunk belőle fél kilót.
PITAJA, másnéven sárkánygyümölcs vagy kaktuszgyümölcs (火龙果)
A sárkánygyümölcs a másik nagy kedvencem, már ami a megjelenést illeti: tipikus trópusi külseje van, miközben olyan, mint egy lángoló gyümölcs, folyamatos tűzben ég, feltételezem a tűzokádó sárkány után kapta az elnevezést is. Kaktuszgyümölcsnek is hívják, mert az oszlopkaktusz termése, és főleg Dél-Amerikában őshonos.
Belülről teljesen máshogy néz ki, leginkább úgy, mint egy fehér kivi, csak a belsejét lehet enni, a héját nem. Kóstolás után is egyből a kivi ugrik be, csak annál jóval ízetlenebb. Van olyan fajtája is ami belül lila, nem finomabb mint ez, de cserébe mindent összefog.
Fél kilós egységára 5,98 yüan, de sok a héja így elég testes, egy átlagos darab bőven fél kiló felett van.
KIWANO, másnéven tüskés uborka (火参果)
A kiwano egy zöldségféle termése, a Kalahári sivatagból származik, érett állapotban narancssárga, és apró, szúrós tüskék állnak ki belőle. Ahogy a fenti képen is látszik ezt külön dobozban lehet kapni, a gyümölcs mellett volt egy kis tasak méz is, azt kiöntöttem a kiwano mellé miután félbevágtam. Mellesleg egy darab ilyen gyümölcs 16 yüan, nem túl pénztárcabarát.
Félbevágva látható a puhamagos, zöld belseje, melynek kivis illata van. Ugyanakkor rászolgál az uborka névre, mert belül az állaga és a színe is teljesen olyan, mint az uborka, az íze viszont nem cáfol rá az illatára, és kissé erőtlen kivi íze van. A hozzá kapott mézzel elkeverve viszont elképesztően finom, de azt hiszem inkább veszek egy kígyóuborkát és azt keverem össze mézzel, kis túlzással ugyanez az élmény sokkal olcsóbban.
DURIÁN (榴莲)
A durián a gyümölcsök Halálcsillagja, egy olyan gyümölcs, ami szinte az összes érzékszervünket meg akarja rontani. A külseje még egészen rendben van, de nem is kell látnom és már ahogy közeledek felé felismerem a szagáról, ami egy rakás hetek óta rothadó gyümölcsre emlékeztet, olyannyira büdös, hogy az éttermekből és a tömegközlekedési járművekről is ki van tiltva. Ha valaki nem kezd fulladozni a szagtól, és eljut a gyümölcsig azzal a szándékkal, hogy ő most akkor vesz egyet ebből a szörnyedelemből, már következik is az újabb probléma. A külsejét ugyanis teljes egészében tüskék borítják, így amíg az ember fogást próbál rajta találni, addig a szag valószínleg bekúszik az agyába és elveszi az életkedv utolsó morzsáját is. De tegyük fel, hogy valaki orrcsipesszel és kesztyűben készül a vásárlásra, és már csak annyi dolga van, hogy megkóstolja a puha, sárga duriánt. Valószínűleg ez lehet a legnagyobb sokk mind közül, ugyanis ha azt várnák, hogy ennyi szenvedésért valami finomat kapunk, akkor bizony nagyot fogunk csalódni. Alapvetően édes az íze, kellemesen rothadós mellékízzel, nagy önuralom kell ahhoz, hogy az ember ne köpje ki azonnal az egészet.
Töredelmesen bevallom, hogy most a teszt miatt nem vettem külön duriánt. Egyrészt mert már ettem régebben és inkább rágom le a lábam térdtől lefelé minthogy újra megkóstoljam, másfelől elég húzós az ára. Itt Kínában valamiért annyira szeretik, hogy többek között cukorka, kávépor, nápolyi vagy fagyi formájában is lehet kapni, és mi sem bizonyítja jobban a kínaiak imádatát a gyümölcs felé mint az, hogy fél kiló durián ára 22,80 yüan, ami szerintem sok egy olyan gyümölcsért, ami mindenáron az életemre akar törni. Ázsiai trópusi őserdőkben őshonos, és az egyetlen előnye, hogy gyógyító hatású, jó a sárgaságra és a lázra. Ha választani kell, akkor inkább maradok beteg.
A duriánhoz meglehetősen hasonlít mind kívül, mind belül a jákafa gyümölcse (jackfruit), de ez utóbbin nincsenek nagy szúrós tüskék, és az íze is sokkal kellemesebb (nem mintha nagy lenne a léc, amit meg kell ugrania).
KARAMBOLA, másnéven csillaggyümölcs (杨桃)
Ez az éretten sárga színű gyümölcs is rendkívül jól eltalált külsővel született meg, ami főleg akkor látszik amikor felszeljük, ilyenkor sok kis csillagra emlékeztet. Nehéz termeszteni mert igényes növény, cserébe sok C-vitamint, káliumot és vasat tartalmaz. Ugyanakkor a vesebetegekre veszélyes lehet, szélsőséges esetben halált is okozhat a mérgezés.
Felvágás után a nagy gyümölcs sok kis csillagra bomlik, így kiérdemelve a világ legjobban kinéző feldarabolt gyümölcse címet (a nem darabolt gyümölcs címet a fenti szalakka nyerte). Az íze savanyú, de nem annyira mint a meggy, így könnyen fogyasztható. Érdemes is, mert egyrészt szerintem ez az egyik legfinomabb gyümölcs itt, másrészt mert fél kiló csak 4,98 yüan.
TOJÁSDINNYE, más néven perui uborka (人参果)
Az elnevezés nagyon találó, legalábbis ami az első felét illeti: olyan, mint egy kemény tojás, melyen lila csíkok futnak. Dél-Amerikában az indiánok már időszámításunk előtt is termesztették, és a hegyvidéki környezet a legmegfelelőbb ennek a termésnek.
Nem tudom, hogy meg lehet-e enni a külsejét, de ez nem zavart abban, hogy én megegyem. A belseje uborkaízű, tényleg egy az egyben olyan, mint egy nem túl ízes uborka. Nem ezzel fogok jóllakni, pedig nem drága, fél kilós egységára 4,98 yüan.
JÁVAI ALMA (莲雾)
Ez a harang alakú, piros színű gyümölcs leginkább a körtére emlékeztet formájában, bár ha megnyomkodjuk sokkal érzékenyebb. Felvágni is nagyon könnyű, hiszen a magja is pici, nem is nagyon kerülgetem, egyszerűbb megenni az egészet úgy ahogy van, annyira apró.
Nincs jellegzetes íze, kellemesen édes, és elképesztően lédús. Olyan, mintha egy pohár ízesített vizet innék gyümölcsdarabkákkal, épp ezért nehéz vele jóllakni. Fél kilót 13,88 yüanért kapunk, és szerintem megéri az árát, én nagyon szeretem.
MANGOSZTÁN, másnéven királygyümölcs (山竹)
Ha így látatlanban más nem is, az ára mindenképp igazolja a királygyümölcs megnevezést, fél kilós egységára 23,80 yüan. Érdekesség, hogy a termést hozó fa akár százévesen is képes szállítani nekünk a kis barnás-lilás mangosztánokat, fiatalabb korában pedig akár 3000 darabot is egyszerre.
A külseje kemény, de csak annyira hogy megvédje a benne rejlő kincset, egy kis késsel is könnyen felvágható. Mert igenis kincs van benne, a kis fokhagymagerezdekre emlékeztető gyümölcs elképesztően finom és édes, olyan egyedi íze van, hogy alig várom hogy boltközelbe kerüljek és vegyek még belőle. Nem csoda hogy az istenek gyümölcsének is hívják, mert az íze mellett jótékony hatása is kiemelkedő, nagyon sok nyavalyára használják a trópusi területeken (máshol nem igazán terem meg, kényes egy gyümölcs). Arra figyeljünk, hogy ha hozzájutunk hamar együk meg, máskülönben a fehér rész összeugrik egy ízetlen kis barna valamivé.
LONGÁN, másnéven sárkányszem (龙眼)
Pár a kóstoláshoz mindenből csak egyet-kettőt vettem, de ez olyan pici, hogy muszáj volt többet beledobnom a zacskóba ahhoz, hogy a mérleg egyáltalán tudomást vegyen szegénykéről. Ha a rambután a licsi unokatestvére volt, akkor ez a pici, barna, kemény héjú gyümölcs a licsi kistestvére, aki most kezdi az ovit. Kínában nem is igazán gyümölcsként, hanem inkább gyógyászati alapanyagként van sikeres pályafutása, fél kilót 9,88 yüanért vehetünk.
Belül a licsihez és a rambutánhoz hasonlóan zselés állagú gyümölcs fogad, mely nagyon édes, szerintem túlságosan is, épp ezért nem is lehet belőle sokat megenni. Érdekes, hogy amíg belül ennyire hasonlít a licsihez, addig kívül teljesen máshogy néz ki.
SAPODILLA (人心果)
A sapodilla Közép-Amerikából származik, és leginkább úgy néz ki, mint egy krumpli, aminek szára van. Érintésre és súlyra is hasonló hozzá, remélem az íze másmilyen lesz, ha nem, akkor megy krumplipürének. Külön érdekesség, hogy a sapodilla a rágógumi fán terem meg: igen, ez az a fa, aminek a nedvéből a rágógumi készül. Fél kilós egységára 6,98 yüan.
Ahogy elkezdtem rágcsálni rájöttem, hogy nem ehető a héja, amikor pedig a belsejét kezdtem enni, akkor rájöttem, hogy az sem. Valahogy elszívja a nyálat a számból, de közben nem savanyú, hanem erősen keserű. Most már örülnék, ha krumpli lenne.
PERSIMMON, másnéven kaki vagy datolyaszilva (柿饼)
Nem tudom, hogy ezért csomagolták-e be, de az illata engem egy finom kolbászra emlékeztet, innentől kezdve csak csalódás lehet az íze. Általában narancssárga színű, amit a boltban vettem és ami a képen is látható már utóérett, így színe és állaga is kicsit más. Nagyon egészséges, sok mindenre jó és sokféleképpen lehet elkészíteni, igazi jolly joker-nek tűnik, ráadásul ehhez képest nem is olyan húzós az ára, fél kiló 12,80 yüan.
Felvágni könnyű, hiszen az állaga egy lágyabb birsalmasajt fénykorát idézi, és a magot könnyen körbe lehet enni. Könnyen előfordulhat, hogy csak én vagyok így ezzel, de az íze is kolbászra emlékeztet, lehet veszek még és vajas kenyérre kenem csípős paprikával. Egyébként nem rossz, de frissebb változatában biztos, hogy jobb.
KANTALUP DINNYE, másnéven hami dinnye (哈密瓜)
A kantalup dinnye kívülről úgy néz ki, mint aki nem tudja eldönteni, hogy görög- vagy sárgadinnye akar-e lenni: méretre határozottan az utóbbi, de színre sokszor az előbbire hajaz, néhányon még a váltakozó sötét- és világoszöld csíkok is fellelhetők. Ezt a dinnyét nem a boltban vettem hanem hazafelé az utcán: sokszor jönnek árusok kis kocsin papayát, ananászt, kókuszt vagy bármilyen más gyümölcsöt árulva, és most nem tudtam neki ellenállni, főleg mert 4 yüan volt fél kiló, ami nem rossz egy dinnyéért február közepén.
Mivel a hami dinnye a sárgadinnye egyik változata így belülről is úgy néz ki, a belsejéből ugyanúgy ki kell kaparni a magokat, a színe kicsit rózsaszínebb, az illata ugyanolyan, az íze pedig kicsit édesebb, mint a mezei sárgadinnye.
+1 BUDDHA GYÜMÖLCS
Bár ezt a körtét (merthogy ez amúgy körte) most nem a teszt miatt ettem, hanem még pár hónapja, de nem maradhat le a listáról. Állítólag egy dél-kínai termesztőnek köszönhetjük az első példányokat, aki így szerette volna gyümölcsevésre ösztönözni az embereket. Ami biztos, hogy ma már több helyen is foglalkoznak ilyennel, sőt mi is tudunk olyan műanyag sablonformát rendelni, amivel ilyen alakú gyümölcsöt termeszthetünk, az alábbi honlapon többek között választhatunk „szexi alsóneműket barackoknak” is. Ízre olyan, mint egy jóval kevésbé lédús és ízetlen körte, cserébe a világ egyik legdrágább gyümölcse, szóval ha másért nem is, különlegességnek nagyon jó.
Cikkek: A nagy kínai sörteszt
Azt hiszem azzal a töredelmes vallomással kell kezdenem, hogy nem vagyok egy olyan szakavatott sörszakértő, aki beleszagol a sörbe, megnézi a habot, megdönti a poharát, és már tudja is a komlómolekulák számát az üvegben. Bár van egy oklevelem, amit Amszterdamban a Heineken gyárban kaptam sörcsapoló teljesítményemért, de felhívták a figyelmem hogy az nem olyan dolog amivel az önéletrajzomban büszkélkednem kell, így maradjunk annyiban hogy a sörrel csak akkor foglalkozom behatóbban, amikor meccsnézés közben lekísérem vele a sós mogyorót.
Hogy minél alaposabb ismeretem legyenek néhány hete egy helyi sörfesztiválon is részt vettem, de annak nagyobb volt a füstje, mint a lángja: a sörök mind ugyanolyanok voltak, cserébe a habágyú, a zene és a játékok jól feldobták a rendezvényt. Az sem volt hátrány, hogy az utolsó nap elszabadult a pokol és ingyen volt a sör, az egyik bácsi konkrétan a literes kulacsába töltötte egyenesen a sörcsapból.
Félreértés ne essék, sokfélét kóstoltam már, Prágába sem csak a múzeumok miatt mentem, de a lenti tesztnél szubjektív kategóriák alapján, általam kitalált önkényes szempontok mentén értékelem a kínai söröket, amiket három helyi boltból vadásztam össze. Az érdekesség kedvéért nem csak sörök szerepelnek a tesztben, de erről majd menetközben.
Mielőtt elkezdeném az ivást – ami ugye teljesen tudományos alapú – érdemes megemlíteni az első különbséget, amivel már a legelején szembesül az ember. Nevezetesen, hogy a sörösdoboz kinyitása eltérő az otthonihoz képest, a nálunk megszokott nyitófülhöz képest az itteni teljesen máshogy néz ki. Sajnos nem csak a nyitófül néz ki máshogy: olyan is előfordult már, hogy a sörről amit vettem otthon kiderült hogy igaziból szénsavas víz. Bánkódtam volna, de az volt az egyetlen alkalom hogy Kínában szénsavas vízhez jutottam.
5-ös skálán pontozom az egyes kategóriákat, az áraknál pedig egy yüant vegyünk 40 Ft-nak.
Név: Tsingtao
Ár: 3,30 yüan
Alkoholtartalom: 4,0%
Dizájn: Szép színe van, és bár igaziból nincs rajta semmi extra amivel kitűnne a tömegből, de annyira erős a marketingje az országban, hogy ennek köszönhetően egyből kiszúrja az ember.
Illat: Semmi karakteres, alig érezhető, bárhogy szaglászok - 2/5
Első korty élmény: Kicsit ízetlen, nincs az a „sör-érzés”, amit az első kortytól vár az ember - 2/5
Íz: Vizes ízű, gyenge, semmi extra, cserébe még az utóíze is rossz - 2/5
Habtartósság: Meglehetősen silány, hamar eltűnik a hab - 2/5
Szénsavasság: Itt teljesít a legjobban - 4/5
Összegzés: Erős utóízű gyenge sör, jó marketing de nincs mögötte különleges érték, igyál mást. Sajnos külföldön a legnagyobb eséllyel pont ebbe a sörbe futsz bele, mert a Tsingtao adja az ország sörexportjának közel felét.
Név: Hong ni pi jiu
Ár: 2,00 yüan
Alkoholtartalom: 2,5%
Dizájn: Arany színű doboz rajta fekete betűk, nagyon jól mutat, a színe pont olyan hogy kilóg a többi közül.
Illat: Nagyon egyedi, édeskés – 3/5
Első korty élmény: Nincs semmi íze, az édes dolog csak a szagban nyilvánult meg - 2/5
Íz: Ízetlen, ez már nem is vizezett sör, hanem inkább sörözött víz. Kevés az alkoholtartalma, de az alkoholmentes sörök is sokkal jobban sörízűek ennél - 2/5
Habtartósság: Gyönyörűen habzik, de nem tartós - 3/5
Szénsavasság: Minimális, nehogy már kicsit is sörre emlékeztessen - 2/5
Összegzés: Sörnek nagyon rossz, ízesített víznek elmegy.
Név: Blue Diamond Stout Beer
Ár: 3,90 yüan
Alkoholtartalom: 4,5%
Dizájn: Erőteljes fekete szín, magasabb alkoholtartalomra számítottam amíg meg nem néztem a dobozt, de szerintem nagyon jól néz ki.
Illat: Nagyon jellegzetes illat, karamella aroma – 4/5
Szín: Fekete/nagyon sötét barna.
Első korty élmény: Mi a fene?! Ne köpd ki! - 1/5
Íz: Keserű, de nem úgy ahogy a sörnél várná az ember, nagyon erős kávés mellékíze van. Lehet valami forradalmi kísérlet a sör modernizálására, de én csírájában fojtanám el a dolgot - 1/5
Habtartósság: Gyengus - 2/10
Szénsavasság: Szinte semmi, de igaziból ez már nem oszt nem szoroz, csak belerúgtak a földön - 1/5
Összegzés: Ha esetleg a reggeli kávét szeretnéd valamivel kiváltani, és a munkádnál befér egy gyors sör reggel indulás előtt, akkor megtaláltad a neked valót!
Név: Pearl River
Ár: 3,20 yüan
Alkoholtartalom: 4,3%
Dizájn: Van ezen minden: hullámzó víz felett nap, pálmafa, sokféle szín (már egy sörösdobozhoz képest), jól mutat a fehér alapszínen a többi dolog.
Illat: Semmi extra, kb. semmit sem érezni – 2/5
Első korty élmény: Most már valaki igazán adhatna egy sört – 2/5
Íz: Gyenge sör íz, a 4,3%-os alkoholtartalomtól többet várna az ember, de legalább már nyomokban emlékeztet arra aminek lennie kell 4/5
Habtartósság: Lehetne jobb is, de az eddigiek alapján ez az átlag - 3/5
Szénsavasság: Kellemesen „csikis” - 4/5
Összegzés: Azoknak jó akik nem bírják a keserű ízű söröket, ráadásul nem is a gyengébbek közé tartozik (kínai viszonylatban), kellemes lájtos söröcske, semmi kellemetlen utóíze nincs, filmezés alatt az is be tud dobni párat belőle aki amúgy nem gyakran sörözik.
Név: Rizspálinka
Ár: 8 yüan
Alkoholtartalom: 52%
Dizájn: Nagyon jól néz ki ez a kis cserép, amibe 125 ml rizspálinka fért bele. Ha elfogyott belőle az itóka akkor pedig kiváló váza!
Illat: Nagyon egyedi és nem pozitív értelemben, a legrosszabb gumicukrot idézi – 1/5
Íz: Mikor az ember lehajtja akkor pár másodpercig nem érezni semmi extrát, de az utóíze SZÖRNYŰ, csupa nagybetűvel. Nem tudom mit csinált előző életében hogy rizspálinkának született újjá, de biztos semmi jót. Három fogmosás és négy fokhagymás lángos kell ahhoz, hogy ne érezd a szádban ennek a rizspálinkának a nagyon erős utóízét – 1/5
Összegzés: Ha Kínában jársz érdemes megkóstolni a rizspálinkát, és ennél biztos vannak jobbak is, de olyannal én még nem igazán találkoztam. Akkor már inkább az ízetlen sörök.
Név: Blue Ribbon First Source
Ár: 3,80 yüan – de csak 320 ml! (azt hiszik nem veszem észre pedig de)
Alkoholtartalom: 3,7%
Dizájn: Kicsit a Heineken-re hajaz, a fő motívuma egy nagy szürkés csillag zöld alapon, mind a csillag, mint a szín a holland versenytársát juttatja eszembe (nem mintha egy napon lehetne említeni ezt a kettőt). Ettől függetlenül – vagy ezért – jól néz ki.
Illat: Erőteljes keserű illat, olyan mint egy barnasörnél, pedig nem az – 3/5
Első korty élmény: Gyenge de finom, nincs rossz mellékíze 3/5
Íz: Nem egy erős sör de legalább sör, kellemes és nincs utóíze – 4/5
Habtartósság: Eddig ez a legjobb ebből a szempontból – 5/5
Szénsavasság: Nem csípős, pont kellemes, bár kicsit tovább is tarthatna – 4/5
Összegzés: Hasonlóan a Pearl River-hez ez is egy kellemes, nem erős sör, amit azok is szívesen isznak, akik a keserű, karakteresebb ízeket nem nagyon tolerálják. Persze ha egy cseh sörfesztiválon valaki ilyet csapolna, azt ott helyben kerékbe törnék.
Név: Hongri – Guo Wei Pi Jiu
Ár: 2,00 yüan
Alkoholtartalom: 0,6-2,5% (ezt nem teljesen értem, ők sem tudták eldönteni?)
Dizájn: A doboz egy vidám brazil tengerparti karnevált idéz, az az ananász pedig egyenesen fantasztikus.
Illat: Energiaital illat, a legrosszabb fajta, olyan amibe részeg gumicukrokat fojtottak bele, a rizspálinka illatához hasonló (ami semmiképp sem jó jel) – 1/5
Első korty élmény: Nem olyan rossz, mint amilyenre a szaga alapján lélekben felkészül az ember – 3/5
Íz: Felvizezett energiaital ízű, gumicukor mellékíz. A sörök között volt, remélem nem energiaital, különben biztosan megbánom, hogy este 9-kor iszom. Minél többet kortyolok belőle annál rosszabb, most már az ananász mellékíz is kiütközik, és nem segít a dolgon. Sörnek 1/5, energiaitalnak 2/5
Habtartósság: 1/5
Szénsavasság: 1/5
Összegzés: Ha látsz ilyet akkor sétálj tovább, bármilyen barátságos is a doboza, nem hogy még a 2 yüan is sok érte, de ha ingyen osztogatnák akkor sem kérnék.
Név: Yanjing Fresh Beer
Ár: 3,00 yüan
Alkoholtartalom: 3,6%
Dizájn: Egyszerű ezüst szín, semmi figyelemreméltó, bár az a habzó sör ott középen elég pofásan néz ki.
Illat: Kellemes sör illat, de ma már sokszor bedőltem ennek – 3/5
Első korty élmény: Hol az íz? – 2/5
Íz: Kezdtem azt hinni hogy ez a normális sör íz Kínában, eltekintve azoktól amik kiugróan rosszak és az ember rögtön kiköpné őket. 5 pontból alapvetően 3 pontot érdemelne, de kínai mércével ez már 4-es. Kellemes, lájtos, nincs „igazi” sör íze, de legalább próbálkozik – 4/5
Habtartósság: Ennél közepesebb nem is lehetne - 3/5
Szénsavasság: Elférne még pár bubi a dobozban - 2/5
Összegzés: Hasonlóan a többi iható sörhöz elég lájtos, könnyen fogyasztható, aki nem nagy sörös az is könnyen megbirkózik vele (bár nem túl életszerű az a helyzet, hogy fegyvert szorítanak az ember fejéhez hogy Yanjing Fresh Beer-t igyon).
Név: Pearl River Draft Beer
Ár: 4,00 yüan
Alkoholtartalom: 3,6%
Dizájn: Nekem tetszik a sötétzöld szín az arany körrel, még ha annyira nem is tűnik ki a minimál dizájnjával a sok sör közül a polcon.
Illat: Sör illata van, az határozottan bíztató – 3/5
Első korty élmény: Mindenképp megdöbbentő (igen, ez a jó szó), nem az átlagos sörhöz hasonlít, azt már rég elengedtem – 3/5
Íz: Továbbra is meglepő de kellemes, végre egy kis egyediség, és nem az a fajta amitől legszívesebben kiköpné az ember amit épp megivott. Kellemes a mellékíze, visszahozza a reményt a kínai sörök terén – 4/5
Habtartósság: A dobozra csapolt sör van írva ami ugye nem túl valószínű, de attól még a habosságot is szigorúbban értelmezem, így - 3/5
Szénsavasság: Tudsz te jobbat is! - 2/5
Összegzés: Ha különleges kínai sört szeretnél kóstolni – azaz nem a gyenge de finom, vagy gyenge de rossz sört – akkor próbáld ki ezt. A világod nem váltja meg, de legalább hoz egy kis változatosságot.
Név: Rio – szőlő és brandy (de még van sokféle változat, és sok utánzat is)
Ár: 6,80 yüan
Alkoholtartalom: 3%
Dizájn: Egyszerű dizájn, szép színek, nincs nagy konkurenciája úgyhogy minek erőlködjön jobban.
Illat: Szőlőlé illat, ha az első napom lenne Kínában azt mondanám, hogy biztos milyen finom lesz! De már nem vagyok ilyen naiv – 4/5
Szín: A színe közelről sem hasonlít szőlőlére, szinte teljesen átlátszó, halvány rózsaszín beütéssel.
Első korty élmény: Ez nem is rossz! Szőlőlének elmegy – 4/5
Íz: A brandy-t egyáltalán nem érezni, amit talán nem is bánok. Mivel nagyon gyenge az alkoholtartalma így inkább szőlőlének nevezném, mint koktélnak. Kóstoltam a többifélét is, azok rosszabbak – 4/5
Szénsavasság: Itt azért jobban kéne produkálni - 3/5
Összegzés: Buliban elmegy, és ez az egyetlen vállalható íz, a többi változat – pl. barack és brandy – és az utánzatok meg egyenesen szörnyűek, ráadásul a nevek terén sem erőltetik meg magukat, a „Lio” még a legtűrhetőbb koppintós elnevezés (lásd lejjebb az ATML nevű utánzatot, melynek teljesen megegyzik a design-ja a RIO-val, de a nevet ötletem sincs hogyan szülték meg). Ha dobozos koktélra vágyunk ilyet vegyünk, bár az árát elkérik, ettől függetlenül a legnépszerűbb ilyen jellegű ital az országban.
Név: Anchor
Ár: 3,5 yüan
Alkoholtartalom: 4%
Dizájn: Jól néz ki az arany és a piros együtt, ahogy a logó is nagyon tetszetős.
Illat: Kellemes illat, amilyennek egy sörnek lennie kell - 5/5
Első korty élmény: Na, egy igazi sör! Kellemesen csíp, és meglepően jó az első benyomás – 5/5
Íz: Végre egy sör aminek sör íze van, nincs rossz mellékíz vagy kellemetlen utóíz, csak a megfelelő keserűség és a bizsergető szénsav - 4/5
Habtartósság: A hab jól tart - 4/5
Szénsavasság: Lehetne picit „csípősebb”, de eddig így is ez a legjobb ebből a szempontból - 4/5
Összegzés: Az Anchor kakkuktojás, mert a márka amerikai, bár a söröket ugye Kínában gyártják (ahogy sok minden mást is). Szóval nem echte kínai, de valószínűleg pont ezért ilyen jó. És a nyitófüllel nyerni is lehet még egy sört! De azt inkább nem most váltom be, ennyi elég volt mára…
Ha tetszett a cikk és szeretnétek még, hogy további kínai termékekkel is kísérletezzek, akkor írjátok meg üzenetben mire lennétek kíváncsiak, megtaláltok facebook-on, de e-mailt is tudtok írni a szia@beferekaborondbe.hu-ra!
Cikkek: Kínai újév egy kínai családnál
A kínai újév az ország legnagyobb ünnepe, melynek dátuma a holdnaptár alapján kerül meghatározásra. Lényegében egy szilveszter, de itt annyira különleges, mint nálunk a karácsony, olyan hosszú, mint két hanuka, és a húsvéthoz hasonlóan minden évben máskor van. Az ünnep köré a mi karácsonyunkhoz hasonlóan rengeteg nagyon érdekes és fontos tradíció alakult ki az évek során, legyen szó díszítésről, ajándékozásról vagy épp arról, hogy milyen szavakat tilos kiejteni. Aki szeretne ezekkel a dolgokkal jobban megismerkedni, annak ajánlom az előző cikkemet elolvasásra.
Olyan szerencsém volt, hogy az idei év utolsó napját, így az ünnep leghangsúlyosabb napját egy kolléganőm meghívására vele és családjával tölthettem. Ők egy pálmafáktól övezett kis dzsungel közepén laknak, ami leginkább egy kis falura emlékeztet, ahol mindenki rokona a másiknak valamilyen úton-módon.
A hagyományos ünnepi menü a gombóc, amihez különös hagyományok kötődnek; néhány gombócba pénz kerül, néhányba gyümölcs és cukor. Akinek az utóbbi kettő jut, annak édes lesz a következő éve, akinek a pénz, az pedig vagyonosodást várhat (és egy fogorvosi kezelést, ha rosszul harapott rá a pénzérmére). Itt Hainan szigetén máshogy működnek a dolgok, így a menü is más volt – szerencsére!
A család nagyon vendégszerető volt, és bár a munkatársamon kívül senki sem beszélt angolul, ezt lelkes mosolygással pótolták. Kedvesen kínáltak kínai édességekkel és gyümölcsökkel, köztük olyanokkal is, amik az egész világon csak itt a szigeten teremnek meg. Ha szomjasak lettünk arra is volt megoldás helyben: a pálmafákról levertük a kókuszgolyókat, levágtunk a tetejéből hogy tudjuk inni, és már kész is volt a 100%-os és extra friss kókuszlé, aminek a belseje sem ment kárba, mert egy része annak is ehető. Az sem mindegy mikor szüreteljük a kókuszt, állítólag délelőtt szedve a legfinomabb benne a kókuszlé, amit most én is megerősítek.
Amíg barangoltuk a környéken – vigyázva arra, hogy ne lépjünk kígyóra a pálmafák között –, addig készült az ebéd, mely a kókuszhoz hasonlóan extra friss volt. A reggel még fogócskázó, ám érkezésünkkor már határozottan halott csirkéket vízbe áztatták, hogy könnyebb legyen leszedni a tollaikat, a halat pedig én fogtam. A kínaiak sok zöldséget esznek, így természetesen a hús készítésével egy időben a zöldség szakasz is szorgoskodott.
A kopoltyús jószág hamar horogra akadt, és amikor kihúztam láttam miért volt olyan mohó: olyan fogai voltak, mint egy kisgyereknek, és ezek a halak előszeretettel harapdálják azokat, akik a tóba tévednek.
A szigeten kissé nyersre szokták készíteni a húst, nem mondom hogy megszoktam az elmúlt hónapokban, de jó edzés a fogaknak. Belestem a kis konyhahelyiségbe, így láthattam a fatüzelésű kemenceszerűséget amiben a csirkét készítik, ez talán megmagyarázza, hogy miért nem olyan ropogós mintha a sütőből húznák elő.
Az ebédhez rizspálinkával koccintottunk, és nagyon meglepődve néztek rám, amikor egyszerre lehajtottam az egészet. Azzal mentegetőztem, hogy egyrészt mi így isszuk a pálinkát, másrészt ez olyan rossz, hogy más módon nem lehet meginni. Utána már a borral – melynek márkája stílszerűen Great Wall volt – már óvatosabb voltam és lassan kortyoltam, ami nem is volt baj, mert kétpercenként volt egy koccintás az újévre. Ha esetleg valaki kínai asztaltársasághoz keveredne: koccintásnál azt kell mondani hogy ’ganbei’ (kiejtve gánbéj), melyet leginkább úgy lehet lefordítani, hogy száraz pohár. Tehát ezt csak akkor mondhatjuk, ha utána mindent kiiszunk a pohárból (úgyhogy két deci rizspálinkával a kezünkben ne nagyon gánbéjezzünk).
Pár óra alatt elkészült az ebéd, melyet két hatalmas asztalon osztottak szét. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: csirke, lúd, marha, hal, milliónyi zöldség, egy nagy kondérban rizs, valamint a kis tálkákban keverhető szószok, melyeknek alapja a fokhagyma, a gyömbér és a szójaszósz volt. A közös étkezés menete nem úgy néz ki mint nálunk, hogy mindenki megpakolja a tányérját, és utána még repetázik egyet ha bír, hanem mindenki csipeget a közösből, ha épp gombára vágyik akkor áthajol három emberen és úgy szedi ki a pálcikájával. Ez nem csak ennél a családnál, hanem egész Kínában jellemző, ha több ember együtt eszik.
Az ebédet egy kellemes sétával mozogtuk le, és meglátogattuk a család távolabbi rokonait is a szomszéd házakban.
Búcsúzóul kaptunk ajándékba hagyományos újéves ajándékot, azaz piros borítékot, amibe pénzt tesznek. Ez számomra hihetetlenül kényelmetlen volt, hiszen eljöttem vendégségbe egy ismeretlen családhoz, kedvesen fogadtak, hatalmas ebédet kaptam, és utána pénzt adnak, ami a mi kultúránkba nem megszokott, idegenek között pedig aztán végképp nem, ráadásul egy meglehetősen szegény családról van szó. Bárhogy győzködtem a kolléganőmet azt mondta nem adhatjuk vissza a pénzt, hiszen ez a szokás, hogy ilyenkor az idősebbek pénzt adnak a fiatalabbaknak, és hogy a „lucky money” nagyon fontos tradíció. Végül nem tehettem semmit és eltettem a borítékot és benne a pénzt, megfogadva hogy csak akkor költöm el, ha valami elképesztően hasznos és nélkülözhetetlen dolgot akarok venni. Nagyjából 10 perc múlva már fenekére is vertem a pénz nagy részének, amikor is megvettem életem első tűzijátékát, hiszen újév alkalmából itt mindenki durrogtat, miért pont ebből maradnék ki. Nem tudom Magyarországon milyen szabályokhoz van kötve a vásárlás, de itt vehet boldog-boldogtalan. Én határozottan a boldog kategóriába estem, és mivel egy szót sem értettem a dobozon lévő biztonsági előírásokból, ezért este mikor levittem a tengerpartra a tűzijátékom csak meggyújtottam a kanócot, és futottam. Gyönyörűen nézett ki, és bár eltörpült augusztus 20-a mellett, mégiscsak az enyém volt.
A tengerpartól a 10 perces hazaút egy órás lett, mert ismerősök és ismeretlenek állítottak meg, kaptam még tűzijátékokat, petárdákat és gigantikus csillagszórókat, hogy velük együtt gyújtsam meg. Egy másodperc csend nem volt, még másnap is folyamatosan durrogtak a petárdák, melynek piros maradványaival tele voltak az utcák, és az egész levegőt áthatotta a szaga. De nem szabad panaszkodni, mert az újév első napja meghatározza az egész évet, és nem szeretnék egész évben panaszkodni. Inkább palacsintát ettem reggelire, az sokkal szebb jövőkép.
Nem hittem volna, de ez lett az eddigi legjobb Kínában töltött napom, rengeteg új dolgot próbáltam ki és tanultam a helyi kultúráról, hihetetlen élmény volt elsőkézből átélni a legnagyobb kínai ünnepet.
Cikkek: Kínai újév - az ország legnagyobb ünnepe!
A helyszín Kína, az időpont 2017 januárjának vége. Egy hónapja elmúlt karácsony, számottevő feltűnés nélkül. Néhány üzletben kitettek pár mikulásos képet és karácsonyfát, ezek többsége még most is látható, sőt sok helyen egész évben nem szedik le – ugyan minek, hiszen jövőre is lesz karácsony, ki akar ezzel minden évben tökölni. A szilveszter még eseménytelenebbül telt, rajtam kívül a szigeten nem sokan maradhattak ébren éjfélig december 31-én, hogy koccintsanak az újévre. Elkezdődött hát a január, lassan vége is, de néhány hete van valami a levegőben: a kínaiak lázasan készülődnek, mindenhova piros lampionok kerülnek, a boltokban megnő a narancs- és mandarinmennyiség, és az oviban mi is lázasan készülünk egy műsorral. Hogy miért van ez? Mert itt a kínai újév!
A kínai újév időpontja minden évben változik, a holdnaptár alapján kerül meghatározásra, ami biztos, hogy január vége és február vége közé esik. Idén január 28-án kezdődik az új év, azaz a Kakas éve, ami a Majmot váltja. Az újévkor kezdődő ünnep a tavaszünnep, mely hagyományosan 15 napig tart, de a dolgozók általában – többek között én is – csak egy hét szünetet kapnak. Ez az idő azonban a legtöbb kínainak elég az országjáráshoz, így a Kínába látogatóknak azt tanácsolom, hogy ne az ünnep alatt jöjjenek. A fél ország utazik ilyenkor, hihetetlen tömegek vannak, még kínai mértékkel is.
Az ünnepre való készülődést természetesen nem hagyják az utolsó pillanatokra: nagyon alaposan kitakarítják a lakást, hogy minden csillogjon-villogjon az újév első napjára, aznap már nem is szabad ezzel foglalkozni, előtte kell mindent befejezni. A hagyomány szerint újév napja az egész további évet meghatározza, és ezt elég komolyan is veszik; tilos a veszekedés, sírás, tartozás, de betegnek lenni sem ajánlatos. A karácsonyhoz hasonlóan, ahol a Szenteste a leghangsúlyosabb rész, itt is az újév napját megelőző nap – idén január 27. – a legfontosabb. A nálunk megszokott tradíciókhoz hasonlóan itt is összegyűlik a család, nagyot esznek, közösen játszanak, tévét néznek és petárdáznak, amivel a rossz szellemeket űzik el. A szülők nem szívbajosak, a gyerekek mindenféle hatalmas csillagszórót tartanak a kezükben, és családilag együtt gyújtják be a petárdákat.
A tűzijátékok egyébként is nagyon népszerűek, főleg itt a szigeten, ahol naponta többször is lehet látni. Erősen él a kínaiakban a tudat, hogy ők találták fel a puskaport. Érdekesség, hogy idén a szmog miatt sok helyen – például Pekingben – betiltották a tűzijátékot, de itt a szigeten még másnap is érezni lehetett a levegőben az előző nap elhasznált töméntelen mennyiségű petárda szagát.
Sok minden tiltólistán van újév napján: tilos negatív dolgokat mondani, hiszen azok rossz hatással lehetnek az egész évre. Kerülni kell a halál szót és a négyes számot is, hiszen kiejtve ez is a halál szóra hasonlít a kínai nyelvben. A kínaiak amúgy annyira babonásak, hogy sok épületben nem szerepel a negyedik emelet, ahol én lakom ott az épületben nincs 4., 13. és 14. emelet sem! Ezeket a számokat egyszerűen kihagyták, mert mind szerencsétlenséget hoznak.
Ajándék gyanánt piros borítékokat osztogatnak, melybe pénz kerül – de csak páros összeg lehet, máskülönben jön a már sokat emlegetett szerencsétlenség-özön.
Mindent alaposan feldíszítenek, sok helyre piros lampion kerül, de a leggyakoribbak az ajtók köré és felé kerülő falragaszok, melyek szerencsét kívánnak, és távol tartják a rossz dolgokat a háztól.
Ahogy nálunk is, úgy itt is kiemelt fontosságú az ünnepi menü, melyre szintén szigorú szabályok vonatkoznak. Ételnek és ajándéknak is nagyszerű a narancs, mely kiejtve az arany szóra hasonlít (azaz vagyont jelképez), és a mandarin is, mely a szerencse szóval hasonló, természetesen ezeket is csak párosával adhatjuk, máskülönben ránk szakad a kínai nagy fal. A földimogyoró az egészséget jelképezi így az is tökéletes ajándék, fel is tűnt nekem, hogy az elmúlt hetekben ez a három dolog sokkal nagyobb mennyiségben kapható a boltokban. Ahogy a négyes szám tiltott úgy a fehér szín is, mert az a gyász színe. Ajándékozásnál így a fehéret kerülni kell, ha biztosra akarunk menni a piros mindig beválik.
A mandarin olyannyira tökéletes választás, hogy amellett, hogy a lakásokban is felaggatják, kvázi karácsonyfaként használják a mandarinfákat, amiből természetesen minden család kettőt állít fel az ünnepek alatt. Tehát ahogy karácsonykor minden lakásban, bevásárlóközpontban vagy szálloda lobbiban nálunk karácsonyfa áll, addig itt két kicsi mandarinfa.
A mi szokásainkhoz hasonlóan a menü itt is kiemelt fontossággal bír, amit magam is közelről tapasztalhattam meg. Annyira szerencsés voltam, hogy egyik munkatársam elhívott a családjához, így első kézből élhettem át a kínaiak „szentestéjét”, ráadásul egy pálmafák övezte kis dzsungel közepén. A nagy evésen kívül számos dolgot kipróbáltam, volt kókuszszüretelés, halászat és saját tűzijáték is, valamint egy kis kellemetlenség, ami a kulturális különbségekből fakad, de az biztos, hogy az volt az eddigi legjobb napom Kínában! Itt meg is írtam miért, ahogy azt is, hogy miként néz ki a menü egy kínai családnál a legszentebb ünnepükön.
Cikkek: Vegyünk együtt olcsó repjegyet!
Ha az ember utazni készül valahova, akkor az alábbi lehetőségeket tudom elképzelni: tudja mikor és hova akar menni, tudja mikor utazna de nem döntötte el hova, tudja hogy hova utazna, de még nincs időpont, vagy egyelőre se úti cél, se időpont, csak a felfedezés és kikapcsolódás vágya. Van amikor nagy mozgásterünk van és van amikor nincs túl sok lehetőségünk, de lássuk mit tudunk tenni az egyes helyzetekben! Kezdjük a legnehezebbel, nézzük végig mind a négy opciót konkrét példákkal és képes magyarázatokkal, majd a végén lássunk pár olyan tanácsot, amelyek mindegyik helyzetben helytállók!
1. Tudjuk hova akarunk menni, és az időpont is adott
Hát itt bizony nincs sok lehetőségünk, ha konkrét az úti cél és a dátum, akkor nem nagyon tudunk variálni azzal, hogy melyik nap olcsóbb a repjegy. A legtöbb amit tehetünk ilyen helyzetben, hogy jó előre, 4-6 hónappal indulás előtt megvesszük a jegyet, amikor még kedvezőbb áron kapható.
Jegyvásárlásnál én a Skyscanner felületét szoktam használni, így most a példákban is azon keresztül fogom bemutatni a foglalás menetét. Jobboldalt fent érdemes beállítani pénznemnek a forintot, ha esetleg más valuta látszódna alaphelyzetben.
Ha tudjuk a célállomást és konkrét időpontunk van, akkor nincs sok gondolkodni való. Ha például Budapestről repülnénk Párizsba március 7. és 14. között, akkor az így kell beírnunk:
Párizs azért is jó példa, mert ha elkezdjük gépelni a város nevét, akkor több repteret is kidob lehetőségnek. Érdemes a bármely reptér opciót választani, így nagyobb eséllyel találunk olcsóbb jegyet. Ugyanígy a „Közeli repülőterek hozzáadása” rublikát bejelölve esetleg még több lehetőség lesz látható. A „Járatkeresés” gombra kattintva már láthatjuk is a lehetőségeket: másfél hónapra előre már 30 ezer Ft alatt kapunk repjegyet, és akkor még nem is próbáltuk a legolcsóbb napokat megkeresni, mert ugye konkrét dátummal kellett gazdálkodnunk!
Lássuk mi van akkor, ha ennél nagyobb mozgásterünk van.
2. Tudjuk hova akarunk menni, de nem tudjuk mikor
Ebben az esetben újra az alapkereséshez kell visszatérnünk, egyetlen különbséggel: a dátumhoz nem írunk be konkrét időpontot. Választhatunk egy hónapot is, ha például csak annyit tudunk hogy majd valamikor márciusban utaznánk, vagy azt hogy márciusban utaznánk oda, de áprilisban jönnénk vissza, de kiválaszthatjuk a „Legolcsóbb hónap” opciót is, és így megtalálhatjuk a legkedvezőbb időpontot az utazáshoz. Nézzük mit kapunk, ha a legolcsóbb hónapot keressük!
A fenti képből látszik, hogy a legolcsóbb odaút március 1-jén van, a legolcsóbb hazaút pedig március 22-én, azaz a retúrjegy kijön 12.269 Ft-ből. Természetesen összeollózhatunk más időpontokat is, én most a példánál maradva ezt a legolcsóbb változatot választom, és a „Járatok mutatása” gombra kattintok.
Láthatjuk, hogy itt már kicsit más összeg szerepel. Ezen ne lepődjünk meg, minimálisan szokott változni az ár, de szerencsére nem csak felfelé. Ha kiválasztjuk a legfelső ajánlatot akkor továbbküld minket az adott légitársaság honlapjára (vagy ha különböző légitársaság visz oda és hoz vissza, akkor két külön honlapra), majd kezdődhet a foglalás.
3. Nem tudjuk hova utaznánk, csak azt hogy mikor
Maradjunk az előző jó bevált példánál, azaz a március 7-től 14-ig dátumnál. Ha nem tudjuk hova mennénk, csak azt hogy ekkor, akkor írjuk be az adott időpontot, kiindulási helynek Budapestet, a célállomásnál pedig legyünk rugalmasak, és válasszuk a „Minden célállomást mutat” opciót.
A „Járatkeresés” gombra kattintva már láthatjuk is, hogy az adott időpontban, Budapestről indulva mik a legolcsóbb desztinációk.
Gondolta volna valaki, hogy Svédországba retúrjegyet tud venni 10 ezer forint alatt? És ez akkor van, ha adott időponttal kell gazdálkodni… de van ennél jobb is!
4. Nincs se határozott úti célunk, sem határozott időpontunk
Ebben az esetben igazán szabadkezet kapunk, bármit dobhat a gép. Kiindulási állomásunk legyen Budapest (mondanom sem kell, hogy ez bármelyik másik város is lehet), az úti célnál a „Minden célállomást mutat” lehetőséget választjuk, időpontnál pedig vagy egy adott hónapot, vagy még jobb, ha a „Legolcsóbb hónap”-ot választjuk.
Ha megvannak a beállítások akkor mehet a járatkeresés, és csemegézhetünk az eredmények közül.
Kapásból kaptunk 18 olyan országot, ahova 15 ezer Ft alatt vehetünk oda-vissza (!) jegyet. Ha esetleg valaki sosem hitte volna hogy eljut Görögországba akkor tessék, csak rá kell menni a Görögország mellett nyilacskára, és már látjuk is, hogy Szaloniki 10 ezer Ft, de Athénba is kapunk retúrjegyet 14 ezer Ft alatt.
+1 Mire figyeljünk jegyvásárlásnál?
Van néhány fontos dolog amire figyelnünk kell amikor repülőjegyet veszünk, nehogy később bajunk legyen belőle.
A poggyászkérdés mindig is kulcsfontosságú volt és lesz, ami teljesen érthető. Az olcsó fapados járatoknál egy kézipoggyász van csak az alapárban, az is szigorúan meghatározott méretekkel és súlylimittel. Minden további csomag plusz pénzbe kerül, ezzel kalkuláljunk foglalás közben. Afelett is el szokott siklani a többség, hogy ha 6.000 Ft a plusz poggyász, akkor azt duplán kell számolnunk, mert oda és vissza is felszámolják. Ha esetleg a fél világot átszelő útra indulunk és a poggyászunkat tartalmazza az alapár, akkor is nézzünk utána hogy ez most 23 vagy 30 kg-t jelent, mert egyáltalán nem mindegy.
Figyeljünk a járulékos összegre. Itt egy üléskiválasztás, itt egy szendvicsecske, és lám máris 5 ezer Ft-tal többet fizettünk a jegyért.
A foglalás megkezdésénél egyből annyi főre indítsuk el a keresést, ahányan utazni fogunk. Ha egy főre állítjuk be a keresést és úgy kapunk egy szuper ajánlatot, akkor könnyen lehet hogy abból a jegyből már csak egy van, és ha két főre kerestünk volna rá az elején, akkor nem is dobja fel mint lehetőség. Érdemes tehát elkerülni a felesleges köröket és csalódásokat, amikor rájössz, hogy kéne meg egy olyan jegy, de nincs.
További fontos kérdés a biztosítás. Ha úgy gondoljuk hogy valami közbe jöhet, ami miatt el kell halasztanunk az utazást, akkor érdemes lehet pár ezer Ft-tal többet fizetni azért, hogy később lehetőségünk legyen módosítani a jegyünket.
A fentiekből is látszik, hogy egy kis rugalmassággal szuper jegyeket találhatunk, és ehhez nem is kell last minute ajánlatokat böngészni, elég ha jó előre tervezünk.
Ha ráleltél pár akciós repjegyjre, akkor nagyon sok városhoz találsz részletes útitervet amiket a személyes tapasztalataim alapján gyűjtöttem össze, és ha már ebben a cikkben úgyis példálóztunk vele, nézd meg Párizst!
Ha tetszett a cikk légy oly kedves és ajánld ismerőseidnek, hadd utazhassunk minél többen, ha pedig kérdésed lenne ne habozz írni facebook-on, vagy a szia@beferekaborondbe.hu-ra!
Cikkek: Hosszú út a repülőn
Ha olyan szerencsések vagyunk hogy a világ másik felére utazhatunk, akkor nem igazán ildomos arról panaszkodni milyen sokat kell repülni. Ugyanakkor nem lehet tagadni, hogy fél négyzetméteren ülni fél napig nem tesz jót sem a léleknek, sem a hátsónknak.
Persze első osztályon gyorsabban repül az idő, de ha mostanában nem hozott a fogtündér milliókat a párna alá akkor bizony marad az economy class. Ami egyáltalán nem baj, de hogy mégis minél kellemesebben teljen az út, itt van néhány tipp!
Biztos mindenkinek van olyan helye, ahol kényelmesebben érzi magát, legyen szó az ablakról a kilátás miatt, a folyosó melletti helyről hogy senkin se kelljen átmászni amikor pisilni kell, vagy a gép elejéről, hogy elsők között tudjon leszállni az ember (és enni is először kapjon). Légitársaságonként változik, hogy az utazás előtt mennyi idővel lehet online becsekkolni, de érdemes utánanézni és amint lehet azonnal élni a lehetőséggel, hogy tökéletes ülést választhassunk magunknak.
Ha hosszú útra megyünk akkor fontos kényelmes ruhára váltani, a kézipoggyászban elfér egy melegítőnadrág és egy puha pulcsi, ezek nagyban meg tudják növelni a komfortérzetet. Arra is számítsunk hogy odafent hideg lesz, és éjjeli repülés alatt álmosan még jobban fogunk fázni, a plusz pulóver mindig ajánlatos.
Ha esetleg nehezen alszunk el, akkor egy fejpárna is nagy szolgálatot tehet. Rá lehet akasztani a kézipoggyászra, nem foglal sok helyet, és sokkal kellemesebbé teheti az alvást.
A hosszú utakon az ülésekbe épített kis tévéken rengeteg film és sorozat közül választhatunk, az első fél óra nálam mindig azzal telik, hogy egyáltalán kitaláljam mit szeretnék nézni. Ha valakit annyira nem kötnek le a filmek, akkor egy könyv vagy ebook is férjen be a poggyászba.
Ami szerintem nagyon fontos, hogy ne legyünk szégyenlősek! Ha már kifizettünk egy vagyont a repjegyért, akkor kérjünk mindent amit csak lehet. Még egy almalevet, még egy kis gin tonic-ot (milyen jól jön most a folyosó melletti ülés!), ha éjjel filmnézés közben eszünkbe jut akkor egy kis nasit, ha fázunk akkor egy plusz takarót. Lehet hogy ez a legolcsóbb jegytípus, de ami jár az jár.
Ha több tanács is érdekel a kellemesebb utazással kapcsolatban, vagy esetleg a repülőjegyvásárlásban kell egy kis segítség, akkor az alábbi linken sok hasznos dolgot találsz!
Cikkek: Jurassic Park majmokkal
Ha beírjuk az internetes keresőbe hogy Hainan sziget – és én ezt sokszor megtettem az utazásom előtt –, akkor az első találatok között dobja ki a Majomszigetet, ami így már tavasz eleje óta a fejemben motoszkált.
Több mint hét hónap kínai tartózkodás után már igencsak ideje volt, hogy meglátogassam a helyet, így kijelöltem erre egy vasárnapot. Tipikus késő decemberi nap, 28-30 fok és napsütés. Mint kiderült nem is lakok olyan messze tőle, és bár akadtak fennakadások, 20 perc vonatozás és fél óra taxizás után már ott álltam a jegypénztárnál, ahol a 160 yüanos (kb. 6,400 Ft) belépő fejében be is léphettem a szigetre.
A szárazföldi jegypénztártól a szigetre kétféle módon lehet bejutni: vagy egy nagyjából egyperces hajózással, amit további két perc buszozás követ, vagy a pár perces libegős megoldással. Odafele hajóztam, visszafele libegőztem, de a második mód sokkal szebb és hangulatosabb. Gyönyörű a kilátás a dombokra és a vízre épített házak alkotta településre.
A sziget már önmagában is hangulatos a sok hatalmas pálmafával és egzotikus növénnyel. A Magyarországon nem éppen olcsón kapható növények itt vastag szőnyeget képezve borítják el az erdő alját, és néhol táblák jelzik épp melyik Ficus mellett sétálunk el. Na de nem ezért jöttem!
Az első majomra nagyjából két percet kellett várnom, és úgy megörültem neki, mint… nos, mint majom a farkának. Onnantól nem volt megállás, a kis és nagyobb majmok sorra jöttek elő és lépten-nyomon belebotlottam néhány példányba, ami nem meglepő, tekintve, hogy a pici szigeten közel 2000 majom található. Az egyikük a legelején ellopta a vizem, lecsavarta a kupakot és profin inni kezdett az üvegből. Annyira vicces volt, hogy nem tudtam rá haragudni (és az az ízesített víz amúgy sem volt valami jó).
Volt cirkusz is minden órában, de ez nem nekem való: nem azért jöttem egy ilyen szigetre, hogy kikötözött majmokat és medvéket nézzek.
A majmokkal vigyázni kell, ha piszkálod őket akkor rád ugranak, szeretnek lopni, és nem jó ötlet fenyegető mozdulatot tenni. Ha ezeket betartjuk akkor felejthetetlen élményben lesz részünk, hiszen nem sok embernek adatik meg, hogy egy olyan helyen sétáljon, ahol másodpercenként majmok ugrálnak a feje felett, keresztül az úton, vagy éppen rajtunk.
Cikkek: Mit együnk a kínai városokban?
Mit együnk a kínai városokban?
Lehet csak én vagyok ilyen elborult gondolkodású, de ha egy külföldi utat tervezek, akkor elsődleges céljaim között van a helyi konyha megismerése. Kínában bóklászva az alap kínai menün kívül – rizs és hús, rizs és szósz, rizs és zöldség, rizs és rizs – sok városban jellegzetes ételeket is volt alkalmam felfedezni.
Peking
Pekingnek a pekingi kacsa olyan, mint nekünk magyaroknak a gulyásleves, kivéve hogy nem leves. És hogy más húsból van, és máshogy készítik, de az ilyen apró különbségek mellett is érződik a hasonlat: a város nevéről egyből beugrik a jellegzetes étel.
Természetesen ezt is lehet rosszul csinálni, például a nagy Wangfujing sétálóutcában lévő boltban kapható zacskózott pekingi kacsa aligha képviseli ugyanazt a színvonalat, mint a tőle pár méterre lévő világhírű Quanjude Roast Duck Restaurant kínálata, ahol cserébe már a köret is többe kerül, mint egy tisztességes wellnesshétvége (minimális költői túlzással). Ha mégis kipróbálnánk a fővárosban a kacsát, akkor javaslom a Mass Foodies Roast Duck-ot, mely barátibb áron, de elsőosztályú minőségben ejt minket ámulatba. A kacsa mennyei, a köretek és a szószok isteni finomak, és a felszolgálók is úgy bánnak az emberrel, mintha a királyi pár látogatott volna a sarki kisvendéglőjükbe. Nekem olyannyira tetszett, hogy Pekingben a nagy fal után ez volt a második kedvenc élményem.
Sanghaj
Kína legnagyobb városának, Sanghajnak nincs saját „gulyása”, cserébe sokszínű nemzetközi konyhával várja az odalátogatókat (és persze azokat, akik már eleve ott élnek). Az utcán sétálva egymást követik a változatos vendéglátó egységek – a skála az éttermektől a néniig terjed, aki valamilyen fura állatot sütöget egy kövön –, olyan nincs, hogy a korgó hasú látogató ne találjon magának kedvére valót. Ha valaki biztosra menne, akkor a hatalmas Nanjing úton talál food plaza-kat, ahova betérve több emeleten keresztül válogathat az éttermek közül.
Hongkong
Hongkongban aztán tényleg minden van, és abból is legalább kettő. Tengeri herkentyűs éttermek a Temple utcai éjszakai piacnál, utcai árusok a Nathan Road-on, gyorséttermek minden harmadik utcasarkon, de természetesen hagyományos kínai étkezdéket is találunk szerte a városban. Bár Hongkongnak alapvetően rossz híre van az árakat tekintve, ha nem a puccos éttermekben szórjuk a száz yüanosokat (nagyobb értékű nincs), akkor igazán jó áron ehetünk igazán jót. De ahogy Hongkong sem teljesen egyenlő Kínával, úgy az éttermi felhozatal is erősebben kapcsolódik a nyugati vonal felé. Ha esetleg nagy Forrest Gump rajongó vagy, a Viktória-csúcson van egy Bubba Gump étterem.
Hainan sziget
Illet volna Hainan-nal kezdenem a sort, hiszen itt élek már 2016 májusa óta és ezt ismerem a legjobban. Őszintén szólva már túl jól ismerem és néha unom is, de mivel nincs kedvem 250 kilométert úszni Vietnámig a változatosabb étrendért, ezért lenyelem a békát (na nem szó szerint, még ha itt nem is lenne olyan meglepő). Lévén egy sziget, a fő alapanyag a vízből kerül ki, a legtöbb esetben nem sokkal azelőtt, hogy elkészülne. Nagyon sok étteremben vannak akváriumok, ahol még az élő állatok közül tudjuk kiválasztani melyiket együk, de egyik sem olyan nagy, mint a sziget legnépszerűbb városában, Sanya-ban található Huochetou Seafood Market. Ezen a tenger melletti piacon végeláthatatlan sorban állnak egymás mellett az akváriumok, benne a frissen fogott állatokkal: halakkal, rákokkal, tintahalakkal, angolnákkal, kagylókkal, csigákkal, és egyéb sci-fi kinézetű példányokkal. Csak mész körbe, rámutatsz arra amelyik tetszik és már mérik is le, zacskóba teszik, kifizeted, és sétálsz tovább.
Az átlag vásárló összegyűjt legalább hat-hétféle állatot, és a rúgkapáló, ollót csattogtató, szabadulni próbáló példányokkal elindul a piactól pár lépésre lévő éttermek felé. Tény, hogy aki nem disznóvágásra járt szülinapi zsúrok helyett azt kicsit érzékenyen érinti, hogy ilyen eleven a vacsora, de hát valamit valamiért. Az éttermek egymást túlharsogva ajánlják szolgáltatásaikat, hogy aztán mindegyik teljesen ugyanúgy, ugyanannyiért készítse el nekünk. Ha nem beszéltek egyetlen közös nyelvet az sem baj: majd a szakács felhívja az egyik barátját akinek van egy huszonöt szóból álló angol szókincse, és vele meg tudod beszélni milyen fűszerezést szeretnél. Ha választottunk éttermet fél óra várakozás után már hozzák is sorjában a megrakott tányérokat, mi pedig az allergiagyógyszert markolászva neki is eshetünk.
+1 Bangkok
Bangkok egy kicsit kakukktojás a kínai városok között, leginkább mert nem kínai, de végül is majdnem szomszéd, és annyira jó az ottani konyha, hogy muszáj megemlítenem. Thaiföld fővárosa innen a szigetről bő két óra repüléssel megközelíthető, és a sok pozitív élmény hatására még mindenképp vissza szeretnék menni. Azt tudom tanácsolni, hogy aki egyformán szereti a hasát és azt, hogy a pénztárcájában marad pénz egy nagy vacsora után is, akkor látogasson ide. Ahol eddig megfordultam ez volt az egyetlen város, ahol bár szintén nagyon sok amerikai gyorsétterem volt, szinte mind kongott az ürességtől. Hogy miért? Mert az utcán sétálva az ember már egy perc séta alatt talál féltucat olyan helyet, ahol jól tudna lakni. Ha a kedvencemet kéne kiemelni az a pad thai lenne, ami azon kívül hogy isteni finom, még full extrás garnélás változatban is csak 70 baht, ami alig több mint 500 Ft. És az adag nem a fürdőruhaszezon előtt álló bikinimodelleknek készült, ha valaki éhes marad utána, akkor valószínűleg országa szumóválogatottjának egyik tagja. De ezen kívül számos különlegességet is lehet kapni, például kókuszfagylaltot, ahol a tölcsér maga a kókuszdió, és ez is csak 50 baht.
Cikkek: Kínai számok 1-től 10-ig - ha nem akarsz megszólalni
Minden ember használja az ujjait arra, hogy elmutogassa a számokat, de a nemzetek között eltérő lehet ennek a módszere (elég arra gondolni, hogy a Becstelen brigantyk című filmben mekkora balhét okozott ez a különbség). Íme a számok elmutogatása 1-től 10-ig Kínában, ha a szóbeli kommunikáció még nem az erősséged, vagy csak büszke vagy az ujjaidra és szeretnéd őket mutogatni!
Egy
Az egyes szám elmutogatására a kinyújtott mutatóujjukat használják. Ha esetleg a hagyományos hüvelykujjas változattal próbálkoznál a zöldségesnél, akkor idiótának néz az eladó néni hogy minek lájkolgatod a paradicsomokat.
Kettő
Itt sem a kis hazánkban megszokott mutogatás a jellemző, azt könnyen nyolcasnak nézik (lásd lejjebb).
Három
A hármas elmutogatása igazán könnyű, a hüvelyk- és mutatóujjunkból kört formálunk, míg a másik hármat az ég felé lökjük. Ez egyben azt is jelzi, hogy minden szuper.
Négy és öt
Szerencsére ennél a két számnál nem kell órákat tölteni a gyakorlással, elmutogatásuk megfelel az európai szabványnak.
Hat
Itt azért már durvul a helyzet! A hatos elmutogatásához kezünk két szélső ujját a lehető legtávolabbra kell nyújtanunk egymástól, mintha egy telefonkagylót formáznánk.
Hét
A hetes elmutogatása már csak igazán profiknak ajánlott; összes ujjbegyünk egy pontban egyesül, miközben az ujjak és a kézfej derékszöget zár be.
Nyolc
Reptereken ne nagyon használjuk a biztonsági ellenőrzés során, könnyen félreérthetik szándékunkat.
Kilenc
A kéz ökölbe szorít, azonban(!) a mutatóujj egy fordított C betűt formáz. Hosszú éjszakákat töltöttem el ennek a trükkös mozdulatnak a betanulásával.
Tíz
Állítólag ha hányni kell és ökölbe szorítod a kezed, akkor az segít elmulasztani az ingert. Ez nem tudom mennyire igaz, de az biztos, hogy a kínaiak így mutogatják el a tízet. Továbbá úgy is szokták jelezni, hogy mindkét kezükön csak a mutatóujj van kinyújtva (lásd az egyes számot feljebb), és a két mutatóujjból kereszteznek egy X-et. Ezt is lefotóztam volna, de nincs annyi kezem, hogy két kézzel mutogassak meg még fotózzak is.
Velencei karnevál: Velencei karnevál
Vannak olyan szókapcsolatok, amikre mindenki azonnal tud asszociálni, mint például a lekváros palacsinta, amitől rögtön hangosan kezd korogni a pocak. Valószínűleg ennyire ismert szókapcsolat a velencei karnevál is, melyet ha meghall az ember egyből lelki szemei előtt látja a felvonuló karneválozókat, a gondolásokat és a keskeny csatornákat. Amióta személyesen átéltem nekem a velencei karneválról a hatalmas tömeg az első ami beugrik, de ez nem azt jelenti, hogy nem volt elképesztő élmény.
Az utat hetekkel az indulás előtt foglaltam le és tettem ezt szerencsével, ugyanis két hétvége között vacilláltam, és végül a vesztes hétvégén olyan fagy volt Velencében, hogy a lagúnák is befagytak. Bezzeg amikor én mentem a nap közepén még a kabátomtól is megszabadulhattam egy kicsit. Így kell ezt csinálni! Na de az utazás. Akármennyire szeretek világot látni, maga az utazás része – buszozás, vonatozás, repülés – sosem tartozott a kedvenceim közé. Mindegyikből élvezek egy 3 órás utat, de egy 12 órás London-Hongkong repülés, vagy a szintén 12-13 órás Budapest-Velence buszozás nem melengette úgy a szívem, mint egy forró tea a kandalló előtt egy hideg téli estén. Sőt inkább úgy hatott rám, mint egy kávé-kóla-energiaital kombó, ugyanis a buszon mindenki tudott aludni rajtam kívül.
Kicsit előreszaladtam; az ilyen egynapos velencei karneválos kirándulások úgy működnek, hogy a csoport péntek este találkozik valahol, zötykölődik a buszon fél napot, majd kora reggel ér Velencébe. Nagyon olcsó, tényleg megéri, csak utána kell pár óra amíg az ember újra érzi az ülepét.
Én olyan utat választottam ami nem egyből Velencébe vitt, hanem a tőle 7 km-re lévő Burano-ra. Ez a kis szigetcsoport maga a csoda: a házak színesek, mindegyik élénk színben pompázik, nagyon vidám hangulatot árasztva magából. Jóleső érzés itt sétálni, az embernek egyszerűen jókedve lesz a sok kék-zöld-rózsaszín-sárga háztól. Burano a csipkekészítésről híres, de az egyszeri látogatónak biztos a házak lesznek azok, amik örökké az emlékezetébe vésődnek.
A következő állomás egy másik szigetcsoport volt, a Velencétől már csak másfél km-re lévő Murano arról nevezetes, hogy 1291 óta az üveggyártás központja. Mivel Velencében a tűzveszély miatt betiltották ezt a tevékenységet a mesterek Murano-ba költöztek, és különleges megbecsülésben részesültek tudásuk miatt. Ugyanakkor ha bárkinek elárulták az üvegkészítés titkát, akkor halállal lakoltak. Törékenyen mesterség, az biztos (ba-damm-tss). Mára Murano is a turistákra állt rá, az idelátogató csoportoknak rövid bemutatót tartanak, én azt láthattam, ahogy az egyik mester pár perc alatt egy gyönyörű lovat készít üvegből.
Nem hiszem hogy még mindig hallállal büntetnék őket, máskülönben minden ilyen tizenötperces bemutató után kereshetnének más embert, jó nagy munkaerőhiány lenne. Vásárlásra is van lehetőség, de ember legyen a talpán aki utána még egész nap egy üvegtárgyra akar vigyázni Velencében, ahol néha annyi ember van, hogy a városnézés pogózással ér fel.
Murano-ból 10 perc hajókázás múlva megérkezünk Velencébe, hogy aztán rögtön elveszítsük az összes ismerősünket a tömegben. Miután szerencsésen megtaláltuk akit lehetett akkor nincs más hátra, mint hogy belevessük magunkat a városba. A hajó közel a Szent Márk térhez tesz le, ahol van miből válogatni; Dózse-palota, Szent Márk Bazilika, Campanile, hogy csak a legnagyobbakat említsük.
Akit a történelmi Velence és a múzeumok érdekelnek szerintem ne ilyenkor jöjjön: egyrészt ebben az időszakban csúcsosodik ki a látogatók száma, másrészt ilyenkor érdemes átadni magunkat a karnevál hangulatának. Mert mindenhol jelmezeket látunk, vannak korhű kosztümök, vannak nagyon ötletes és vicces jelmezek, de rengeteg sci-fi ihletett cosplay-ba is belefuthatunk. Ha egy kicsit mi is a részesei szeretnénk lenni ennek, akkor pár euróért vehetünk hagyományos velencei maszkot, ami egy jó szuvenír és szép emlék később is.
Egy nap akkor is gyorsan eltelik Velencében, ha a múzeumokat máskorra hagyjuk. A várost gyalog lehet igazán felfedezni, és bár az utcatáblák (igazából már az utca megnevezés is túlzás) nem sokszor segítenek, eltévedni azért nem olyan könnyű, ha pedig esetleg elfáradnánk, akkor ott a vaporetto. És felfedezni bőven van mit: a hangulatos kis csatornákat, a Grand Canal-t, melyre csodaszép kilátás nyílik a szintén méltán híres Rialto-hídról, a séta közben nagyon jól eső igazi olasz kézműves fagylaltot, és persze a kis éttermeket a helyi pizzával.
A városnak annyira egyedi és különleges hangulata van, ami egyedülálló az egész világon. Ebben sokat számít az, hogy a vízre épült, de emellett még ott van Velence kisugárzása is, ami tényleg magával ragadja az embert. Mindez hatványozottan igaz, amikor mindenfele kosztümös karneválozókat látunk – este külön bemutató keretében a Szent Márk téren –, és persze a gondolákat, ami nagyjából a romantika (és a lehúzás) szinonimája.
A tartalmas napot egy kevésbé tartalmas félnapos hazabuszozás követi, aminek a végén az ember elhatározza, hogy soha többé nem buszozik ennyit. Kivéve persze jövőre, amikor újra eljön megnézni a karnevált.
Izraeli országjárás: Keresztül-kasul
Anno 2011-ben jó krónikás módjára mindig írtam épp milyen helyeket látogatunk meg és miket csinálunk, ebből született ez a kis tömör utazási napló.
2011. aug. 1. (1. nap)
A csipet-csapat reggel 7-kor találkozott a reptéren, ahol is hosszú elbeszélgetés után felszállhattunk a repülőre. 11:15-kor indult a gép és 14:30-kor ért oda (belekalkulálva az egy óra időeltolódást). Sosem felejtem el amikor a repülőgép ablakán kinézve megpillantottam Izraelt, ahogy a tenger egyszer csak véget ér. Először láttam tengert de nem csak emiatt fogott meg a látvány, gyönyörű volt.
A repülőből kiszállva egyből megcsapott a trópusi meleg, és a sok pálmafa is kellemes benyomást tett rám, ezek szintén új élmények voltak. Egy rövid eligazítás után elfoglaltuk a buszt, ki-ki megkapta a számát (így létszámellenőrzésnél egyből kiderül ha valaki hiányzik), és alkalmam van elcsodálkozni azon, hogy az autópálya mentén is pálmafák vannak, hogy milyen szép a naplemente a tenger felett és hogy milyen rohadt meleg van.
Haifára menet megálltunk egy szupermarketben, ahol már elkezdtük idegenvezetőnk, Zoli módszeres faggatását. Szerintem kezdte sejteni, hogy ez nem egy szokványos csoport, de már nem volt visszaút. A csoporthoz még csatlakozott egy izraeli katona is, aki mind a tíz napban velünk utazott. Haifára érve megvacsoráztunk a svédasztalnál, utána amíg mindenki kicsomagolt én egy szál fürdőruhában próbáltam megkeresni a szálloda állítólagos medencéjét, sikertelenül. Egy laza kis beszélgetés után nyakunkba vettük a várost, és elgyönyörködtünk Haifa esti látképében. Zoli ekkor hülyézett le először, de nem utoljára.
Napi Zoli:
„Itt szép lehetsz, de okos nem.”
2011. aug. 2. (2. nap)
Reggel útnak indultunk, hogy nappali fényben is megcsodáljuk Haifát a kilátóból. Nagyon párás volt a levegő, viszont cserébe legalább iszonyat meleg is. De a Bahai Kert így is gyönyörű volt.
Amikor naivan azt hittem, hogy messze kis hazánktól pár hétig nem kell hallanom Flour Tomi Mizuját, hát hatalmas meglepetés ért a buszon. És még sokszor amíg ott voltunk, mondhatni a csapat himnusza lett.
A nap folyamán ellátogattunk a magyar nyelvű zsidó múzeumba, ahol a csoport egyik fele a kiállítást nézte, míg a másik egy videót. Később a sikátorokban bóklásztunk, helyi ortodox zsidó kisfiúkkal fotózkodtunk (szigorúan csak a fiúk), megnéztünk egy gyertyaöntőt és egy zsinagógát. Séta közben a datolya- és fügefák, valamint a szőlő látványa az utcán volt az ami nagyon tetszett, otthon nem igazán őshonosok ezek a gyümölcsök.
Később kibuszoztunk a libanoni határhoz egy kibucba, ahol az egyik kicsit őrült határőrrel beszélgettünk. Azt mondta egy nap alatt le tudnák bombázni Libanon vízkészletének nagyját, és ezt Libanon is tudja, valószínűleg ezért hagyott fel a támadásokkal.
Vacsorára megérkeztünk Bet Alfába egy kibucba, ahol evés és egy kis csapatépítés után kényelmesen ejtőztünk a függőágyakban sört iszogatva, miközben a csillagokat nézegettük a hihetetlenül tiszta égbolton.
2012. aug. 3. (3. nap)
Mint Zolitól megtudtuk Izraelben öt éghajlat van, és amikor a trópusin haladtunk át muszáj volt banánfürtökkel fotózkodni. Miután Zoli és a csapatvezetőnk, Dóri nagy nehezen visszatereltek minket a buszra, menet közben láthattuk a híres Kineret-tavat is, ahol Jézus a vízen járt.
Megálltunk a Jordán-folyónál ahol Jézus megkeresztelkedett, majd hatalmas datolyafákkal pózoltunk.
Ezen a napon vezetett be először minket Zoli kedvenc függőségébe, az Aroma kávézó italaiba. Miután megkóstoltuk megértettük rajongását. Később megnéztük a 73 katona helikopteres emlékművét, ahol a felállított kövek helikopterek képét formázzák. Itt és a mellette lévő vizes emlékműnél újra volt alkalmam elcsodálkozni, milyen zseniálisak a zsidó jelképek.
Utunkat egy vízi túrán folytattuk, aminek az elején kipróbáltunk egy drúz ételt: egy nagy palacsinta tészta, benne sok fűszer, olívaolaj meg túró (plusz a visszajáró pénzt is odatette a bácsi, amitől a KÖJÁL kirendelt embere azon nyomban infarktust kapna). Mindenesetre a vízesések szépek voltak, és a hatalmas kaktuszok is, ahol a Zoli által pucolt sabra is finomnak bizonyult (nem annyira mint a Sabra likőr, de azt csak később kóstoltam meg). Ebédre pizzát nyammogtunk.
Vacsora előtt elmentünk pancsolnia kibuc uszodájába, ami igencsak jólesett, ahogy a 30 fős röpimeccs is. Utána néhány fiú és pár belevaló lányka társaságában szuper focimeccset játszottunk, ami a pálmafákkal határolt pálya miatt volt felejthetetlen.
Este szabadfoglalkozás keretében vicces függőágyas fotókat csináltunk egymásról, amit a lustaság miatt inkább e-mailben küldtünk el egymásnak, csak hogy ne kelljen felkelni és két métert sétálni a szomszédos függőágyig.
2012. aug. 4. (4. nap)
Miután elhagytuk a kibucot utunk a közelben lévő természetesen kialakult medencékhez vezetett, ami a legszebb „uszoda” volt, amit valaha láttam. Búvárkodtunk, úszkáltunk, és lábpedikűröztettünk a halakkal, ami máshol egy vagyon, itt meg csak elég volt hozzá bemenni a vízbe.
Miután összetereltek minket Jeruzsálem felé vettük az irányt, amit egyszerre pillantottunk meg, ugyanis ahogy kijöttünk egy hosszú alagútból és meghallottuk Zoli felszólítását, egyszerre láttuk meg a híres várost. Itt (merő véletlenségből egy Aromában) találkoztunk nyolc katonánkkal, aki innentől pár napig velünk maradtak, négy lány és négy fiú. Miután gyönyörködtünk a látképen két kilátóból is, elfoglaltuk szállásainkat a Jerusalem Tower-ben. Este közös beszélgetés és játék, immár a katonákkal kiegészülve.
2011. aug. 5. (5. nap)
Meglátogattuk az Izrael Múzeumot, ahol többek között a Holt-tengeri tekercseket is őrzik. Séta után a Parlament előtt hallgattuk Zolit és fotózkodtunk az óriási menóra előtt.
Később belevetettük magunkat az óvárosi piac forgatagába, ahol mindenkit magával ragadott a hangulat és a szembe jövő emberek áradata. Személy szerint ittam két-háromféle jégkását, és kipróbáltam a frissen csavart répalevet, amit soha többé, két korty után kezébe is nyomtam az első csoporttársamnak aki szembejött a piacon. Miután visszamentünk a szállásra Dórival elmentünk strandpapucsot venni nekem, tökéletesen szuperál, pedig csak 15 sékel volt.
Este közösen elmentünk a nagy zsinagógába sabbath alkalmából, ahol a fiúk és lányok egymástól elszeparálva imádkozhattak vagy csodálhatták a zsinagógát. Visszaérve a szállóba a zsidó hagyományoknak megfelelően áldást mondtunk a kenyérre és borra, majd megvacsoráztunk. Bár én nem vagyok vallásos, tetszett az egész alkalomnak az ünnepélyes hangulata. Jeruzsálemben éjszaka is hatalmas élet van, tele van fiatalokkal az utca, de most péntek lévén alig lehetett embereket vagy járműveket látni.
2011. aug. 6. (6. nap)
Nyakunkba vettük az Óvárost, megnéztük az utolsó vacsora színhelyét és Mária sírját. Utána végre közelről is megcsodálhattuk a siratófalat, amit már gondolom többen évek óta nagyon vártunk. Akinek volt kedve (és cetlije), az kis kívánságait leírva egy papírra a fal réseibe tehette, én is így tettem.
Később beszélgettünk a holokausztról, hogy kinek mit jelent, hogy dolgozzák fel a családok és hasonló témák, majd viccesebb vizekre evezve a katonák által kitalált játékokat játszottuk, amivel szerencsére újra jó lett a hangulat a szomorú témák után.
Este újabb séta Jeruzsálemben a nemrég felújított sétálóutcában, ahol lebontás előtt a házak tégláit számokkal látták el, így a felújítás után a szétszedett házak tökéletesen a régi formájukban épültek meg újra. Zseniális, ha engem kérdeztek. Az egy órás szabadidős bóklászást mindenki máshogy használta ki, volt, aki a boltnézegetés után enni ment, és van, aki beszállt egy szuper utcai zenélésbe (rajtam kívül a fél Taglit-csoport, a gitárnál a katonai kísérőnk muzsikált).
Később az egyik kedves katona kínálásra nem lehetett nemet mondani, így a felajánlott itókából (név szerint Arak) mindenki elfogadott. Nem mondom hogy nagyon erős volt, de akadt olyan udvariatlan és kevésbé harcedzett személy, aki a feles lenyelését követő harmadik másodpercben már ki is hányta. Voltunk bulizni is, különös élmény volt a világ egyik leghíresebb történelmi városában szórakozóhelyre menni.
2011. aug. 7. (7. nap)
Elhagyva Jeruzsálemet első utunk a Holocaust múzeumba vezetett (Yad Washem), ahol mindenkit megérintettek a látottak. A gyerekek emlékére kialakított rész különösen szívfacsaró volt, ahogy a tükrök felerősítették az öt gyertya fényét a teremben, miközben rég meghalt gyerekek nevét hallottuk. Bár ez a múzeum nagyon elszomorított és megviselt (mindenkit), örülök, hogy van ilyen hely, mert ezeket a dolgokat sosem szabad elfelejteni vagy letagadni.
Ezután a katonai temetőbe mentünk, ahol szintén mindenki bánatos lett, miközben a gyönyörűen ápolt sírok között sétáltunk, és Zoli történetei csak szomorúbbá tettek minket. Részt vehettünk egy megemlékezésen is, ahol a hadsereg kántora énekelt.
Ezután buszra szálltunk és meg sem álltunk estig, amikor is a Negev-sivatagba értünk. A beduinok hozták a vacsorát, amit egy sátorban négyes csoportokban körbeülve ettünk meg. Ezután letáboroztunk az alvós sátrunkban, tábortűz körül énekeltünk, tevéket lestünk, bóklásztunk a táborban, vagy épp Zoli teáját ittuk. Később galád személyem vezetésével vicces fotókat csináltunk szerencsétlen alvó emberekkel, akik nem is tudták, hogy félszáz műanyag poharat pakolunk rájuk éppen. De a móka mellett is maradt idő gyönyörködni a csillagokban, a sivatagban, meg úgy az egésznek a hangulatában. És bár ezt leírni nem lehet csak átérezni, de ez volt életem egyik legszebb éjszakája.
2011. aug. 8. (8. nap)
Reggeli után kettesével lábaink közé kaptunk egy tevét, és uzsgyi a sivatag. Szegény Andris mögöttem az arca alapján már egy életre megbánta, hogy felült a tevére. Ha mindenki képeit beleszámoljuk, nagyjából 3 és 4 ezer közé tehető a képek száma, amit a tevekaravánozás közben ellőttünk. Még egy magányos teve is csatlakozott hozzánk, megunva addigi remete életét.
A sivatagokat elhagyva új állomásunk a Masada volt, ahol is a melegre való tekintettel felvonóval kerültünk fel a világörökség tetejére. Megcsodálhattuk az ősi vízrendszer makettjét, a római légiók nyomait, és még rengeteg dolgot ami a régmúlt emlékeit őrzi. És emellett szerencsére nem is fáztunk a tűző napon 40 fokban.
Ezután egy természetvédelmi parkba mentünk, de előtte könnyes-nyálas búcsút vettünk a katonáktól. Bár csak négy napot voltunk együtt, eléggé a szívünkhöz nőttek (van, akinek nem csak a szívéhez, de ebbe most ne menjünk bele). A parkban vízesésekben fürdőztünk és megmásztunk egy kisebb hegyet, de elég hamar kihajtottak minket, mert ötkor kiengedték az állatokat, és nem akarták hogy bárkit megegyenek (vagy mi őket, ezt nem tisztáztuk).
A park után fürdőgatya fel, és irány a Holt-tenger! Zoli parancsára mindenki belenyalt a vízbe majd belevetettük magunk, és elkészült a 2183. csoportkép is. 20-30 perc fürdőzés és a buszvezető bácsi nyálcsorgató veszettséggyanús „senki nem jön fel vizes gatyában!!” kitörése után visszaszálltunk a buszra, és Eilat-ig meg sem álltunk. És bár az elkövetkező napokban láttam a Vörös- és a Földközi-tengert is, határozottan mondhatom, hogy ez volt a legszebb (még ha a Holt-tenger valójában tó is).
Este Eilat-on „végre” részünk volt egy kis melegben is, bár az esti 34 fok az utcán kicsit szauna volt. A csoport egy része elment Zolival várost nézni, egy része lefeküdt, egy másik része pedig ment volna Zoliékkal, csak lekéste az indulást.
2011. aug. 9. (9. nap)
Fél ötkor kelés és irány hegyet mászni, hogy a legjobb helyről lássuk a napfelkeltét. 4:45-kor elindultunk a busszal, és aki látta álmos felvonulásunkat azt hihette, hogy egy zombi-film stábja vonul végig. Én úgy is éreztem magam személy szerint. De megérte, mert miután egymás kezét fogva, csukott szemmel, Zolira hagyatkozva felértünk a hegycsúcsra, gyönyörű látvány tárult elénk. Az izraeli-egyiptomi-szaúd-arábiai-jordániai négyes-határ felett csodaszép látvány volt ahogy felkelt a nap, és beragyogta a Vörös-tengert. Napfelkelte után kattogtak a fotógépek, a geológusok köveket gyűjtöttek, a bénábbak sérüléseket, és szuper Gyűrűk ura idézetekkel spékelt utunk végén lesétáltunk a Vörös-tengerhez. Itt pancsiztunk egy kicsit, láttunk halakat meg rákot, és kitörölve szemünkből a maradék álmosságot és a sós vizet felszálltunk a buszra és visszamentünk a többiekért, akik többre értékelték az alvást mint a napfelkeltét.
Miután elhagytuk eilati szállodánk a Vörös-kanyon volt a következő cél. Olyan gyönyörű sivatagban sétáltunk, amilyet eddig csak filmben láttam. Személy szerint nekem a tengernél és a városoknál is jobban tetszett.
Kora este megérkeztünk Tel-Avivba, ahol meglovagoltuk a Földközi-tengert. A gyanútlan fürdőzőket (mint én) úgy forgatott meg a víz mint a centrifuga, és mártogatott meg kedvesen az iszapban miután hatszor odacsapta a fejem. De még így is szuper volt.
Este Jaffában, az óvárosban sétáltunk, a szokásos peulánkat a parkban tartottuk, ahol vacsora gyanánt frissen sült pereceket ettük.
2011. aug. 10. (10. nap)
Meglátogattunk egy tel-avivi mozgássérült központot, ahol kipróbáltuk milyen az élet a kerekesszékben ülve és meghallgattuk egy fiú sztoriját, aki elmesélte mit ért el az életben sérülése után. Nagyon inspiráló volt számomra a fiú bátor kiállása és élni akarása.
Ezután városnézés és ebéd, miközben körülöttünk a tüntetők sátrai a Rothschild úton, akik az utcán élve demonstráltak a magas lakásárak ellen.
Ebéd után megnéztük a híres Függetlenség Termét, ahol először egy videót láttunk, amin nagyjából mindenki bealudt, nem azért mert nem tetszett a film, hanem mert már mindenki hullafáradt volt így tíz nap után. A Függetlenség Termében meghallgattuk Ben Gurion hangját, ahogy kihirdeti Izraelt független országnak, és sok más érdekes tényt, bár én személy szerint folytam le a székről, nemcsak hogy elaludtam de még álmodtam is.
Ezután a piacon bóklásztunk (Zoli: „Olyan pólók vannak itt hogy bepisilsz”) de siettünk, így jutott még egy óra arra is, hogy a Földközi-tenger újfent gatyába (és gatyából ki-) rázzon.
Este eljött a 2. Pre-Tagliton látott film most már idősebb korú főhőse, hogy a hotel tetején meséljen nekünk élményeiről, és hogy utána válaszoljon a kérdéseinkre. Miután a bácsi elment mi elbeszélgettünk kinek milyen volt ez a tíz nap, megkaptuk a pólóink és Orly ajándékait, kitöltöttünk pár kérdőívet és lementünk a tengerpartra egy utolsó közös bandázásra. Néztük a hullámokat, borozgattunk, de egyszer minden jónak eljön a vége, így hajnali 3-kor könnyes búcsút vettünk attól aki hazament.
Következő hét
A következő egy hét már a pihenésről szólt, és nem arról, hogy minél több helyet tudjak felfedezni. Első nap megnéztem Jeruzsálemben az ősi földalatti vízrendszert a hozzákapcsolódó érdekes idegenvezetéssel.
A városban találkoztam nagypapám barátaival, akik nem csak hogy engem, de még őt sem látták soha, csak telefonon és e-mailben tartották a kapcsolatot. Ennek ellenére nagyon kedvesen vártak, a dugó miatt sokat késtem de az idős bácsi rendületlenül várt a napon, hatalmas és kellemes ebéddel vártak. Ráadásul pár nappal korábban - amikor maguktól felkerestek jeruzsálemi szállodámban - kiderült, hogy az unokájuké az egyik legnagyobb szórakozóhely a városban, úgyhogy ingyen ihattam és bulizhattam ott. Újból volt alkalmam elcsodálkozni az izraeli vendégszereteten.
A fél napos jeruzsálemi program után átbuszoztam Tel-Avivba, ahol többnyire a tengerparton loptam a napot, elmentem egy iszonyat hangulatos szabadtéri bárba, ahol az asztalhoz leülve az arcomba csapott a sós permet, ahogy a két méterre lévő tenger megtört a sziklákon. Nem mintha ez elfeledtette volna velem azt, hogy egy abszint 3-4 ezer forintnak megfelelő sékelbe került. Voltam egy jacht-os úton is a tengeren, ahol a legjobban a tűzhely kiépítése tetszett, mely úgy volt kialakítva, hogy nagy hullámok között is vízszintes marad. Ami kevésbé tetszett hogy kihánytam a reggelim, mert a nagy hullámok csak a tűzhelyet kímélték, engem nem.
A három nap után átbuszoztam Eilat-ba, ez egy öt órás út volt a sivatagon át. Gyönyörű volt a látvány, sokkal nagyobb élmény volt mintha csak átrepültem volna.
Eilat-on folytattam a Tel-Avivos hagyományt és ugyanúgy a tengerparton fetrengtem, csak ezúttal a Vörös-tengernél. És ezúttal nem a hullámokkal harcoltam, hiszen a tengernek ezen a keskeny részén nincsenek hullámok, ellenben kiválóan lehetett snorkelkedni. Elég egy szemüveg, egy pipa és egy uszony, és máris egy teljesen más világba csöppen az ember, gyönyörű a víz alatti birodalom. A Némó nyomában komplett stábja mellett számos másféle halat és felismerhetetlen élőlényt láttam a lélegzetelállító színes zátonyok között.
Ellátogattam a Vízalatti Obszervatóriumhoz is, ami nagyon különleges élmény volt. A jellegzetes fehér torony tetejéből kilátás nyílik a tengerre és a sivatagra, míg az aljában – mely már a vízszint alatt van – beláthatunk a tenger életében. Ellentétben egy állatkerttel így nem fogságban lévő állatokat látunk, hanem bepillanthatunk a mindennapi életükbe, ahogy elúsznak az üvegfalak előtt. Hasonló élmény volt utazni a Coral 2000 Cruise-zal, mely egy üvegfenekű hajó. Ha lentre ülünk akkor menetközben szó szerint a korallzátonyok és az állatok mellett utazunk. A fentieken kívül még megnéztem a speciális moziban egy kisfilmet, a teknősöket és a többi állatot, valamint egy finom ebéd is belefért a napba. Kifelé megkörnyékeztek egy kis tevegelésre, olyan módon, ahogy otthon a kisgyerekek mennek körbe-körbe a pónikon.
Éjszaka itt is nagy élet van, de elég hamar megtapasztaltam a saját példámon a többi fiatal miért nem iszik alkoholt az utcán: olyan meleg van, hogy már pár korty az ember fejébe száll.
Négy nap után visszabuszoztam Tel-Avivba és könnyes búcsút vettem Izraeltől, amit nagyon remélem, hogy egy nap még viszontlátok, mert itt mindent megtalál az ember: tengert, sivatagok, nagyvárosokat, és a kézzel fogható történelmet.
Ha kedved kaptál Izrael felfedezésére, akkor lehet hogy erre ingyen is lehetőséged van, ha megfelelsz pár feltételnek. Ugorj az alábbi linkre, és keresd meg a Taglitos részt!
Cikkek: Dolgok, amiket Kínában tanultam meg
Nem kell olyan kényesnek lenni
Én tipikusan abba a kategóriába tartozom, amelyik annyiszor most kezet amivel még éppen nem esik túlzásba. Kínában megtanulja az ember, hogy ne legyen olyan finnyás, amikor az utcán sétálva felülről mindig csöpög rá valami, a lábán meg egy fél disznót húznak át a hentesek a boltban. Hatványozottan segít a dolgon ha egy óvodában dolgozol, ahol egyszerre kell félreugranod egy hányás elől, miközben egy frissen termett pisitócsát próbálsz kikerülni, nem beszélve a kifolyó nyálmennyiségről, mellyel kiszáradt tómedreket lehetne feltölteni.
Matchbox-ból kéne építeni a repülőket
Sokszor hallottam már azt a komolytalan felvetést, hogy mi lenne ha a repülőgépeket a feketedobozok anyagából készítenék, így zuhanáskor nem csak a doboz, hanem az egész repülőgép megúszná. Ezen a gondolatmeneten végigvezetve vetném fel, hogy akkor már inkább matchbox-ból kéne csinálni a repülőket. Nap mint nap látom ahogy a gyerekek dobálják, ütögetik, rátaposnak, és soha egyik autónak sem lett baja. Elpusztíthatatlanok!
Köpni
Fiatalságom minden szabad percét igyekeztem focival tölteni. Játszottam egyesületekben is, ahol mindig irigyeltem a többi fiút milyen jókat tudnak köpni. Én is meg akartam tanulni, de a próbálkozásaim inkább csak a ruhámra és magamra voltak veszélyesek, minthogy menő lett volna. Itt Kínában mindenki köpköd épp amerre áll, így egy idő után én is óhatatlan kényszert éreztem, és fél év után már profin megy a dolog. Alig várom, hogy otthon focizzak!
Ahol nincs sor nincs látnivaló
Ezt főleg a nagyvárosokban, Pekingben és Sanghajban tapasztaltam: az emberek imádnak sorban állni és odacsődülni dolgokhoz, akkor is ha nem látnak belőle semmit és csak összenyomják egymást. Elég odanézni egy ilyen gruppenre és már tudom hogy van ott valami érdekes, de annyira biztos nem lehet izgi, hogy ezért átverekedjem magam ötezer emberen és tízezer szelfiboton. Ha valami nem olyan érdekes akkor is áll ott pár ember, biztos ami biztos.
Nemcsak én nem értem a kínaiakat, és ők nem értenek engem, de néha egymást sem értik
Az oviba ahol dolgozom a szülők kérték a vezetőséget hogy ne helyi, azaz hainan-i kínai tanárt vegyenek fel, mert nekik olyan tájszólásuk van, hogy a mandarin kínait beszélők nem igazán értik meg. Nekem ezzel szerencsére nincsenek ilyen jellegű problémáim, mert én egyik típusú kínait sem értem meg.
Édesen szeretik a dolgokat
Még nem fejtettem meg az okát, de valamiért a kínaiak édes ízűre készítik el azt is, aminek sósnak kéne lennie. Tehát a popcorn is édes, a kenyér kalácsízű (nem beszélve a benne lévő mazsola és babdarabokról), de még a natúr joghurt is édes, ahelyett hogy tisztességesen natúr lenne.
Triplán csomagolnak
Csomagolásnál semmit nem bíznak a véletlenre. Ha veszel egy doboz kekszet, amire rá van írva hogy 12 darabot tartalmaz, akkor biztos lehetsz benne, hogy a dobozban a 12 darab el van osztva két 6 darabos csomagra. És ha kinyitod ezeket a csomagokat, akkor abban is egyesével be lesz csomagolva mindegyik keksz.
A gyerekek szeretik nyalogatni magukat
Lehet hogy ez nem kínai sajátosság, de továbbra is nehezen dolgozom fel, amikor a gyerekek minden előzetes jel nélkül elkezdik nyalogatni a kezük, vagy ha ülnek akár a térdük. Olyan is előfordult hogy elbambultam, és arra tértem magamhoz, hogy az egyik gyerkőc az én térdemet nézi jégkrémnek.
Duda
A kínaiak imádják nyomni a dudát, habár mára ez az eszköz elvesztette elsődleges funkcióját. Én ritkán használom vezetés közben, ha mégis akkor kellemes érzéssel tölt el, hogy ezzel is csökkentem a frusztrációm amit a kreszt hírből sem ismerő idióták váltanak ki. Itt viszont úgy nyomják a dudát mintha jutalékot kapnának utána, ugyanakkor teljesen feleslegesen. Egyrészt akire rádudálnak az olyan magas ívben tesz rá mintha süket lenne, aki pedig dudál az ettől egyáltalán nem remél változást, egyszerűen csak muszáj minden percben megnyomni a dudát.
A zebra sehova sem vezet
Sok helyen fel van festve a zebra, de az autósoknak szerintem fogalmuk sincs mit jelentenek ezek a fehér csíkok az út közepén, ahogy valószínűleg azoknak sem akik felfestették, mert akkor aligha vezetne a zebra egyik sövényfalból a másikba, ahol nincs ember aki közlekedne.
Két sávban három sor
Ez pont egy olyan dolog, amin már én is gondolkodtam forró nyári délutánon a dugóban ülve: ha a kétsávos út olyan széles, hogy elférne egymás mellett három autó is, akkor miért ne? Csak amíg engem ezért otthon meglincselnének, itt simán átültetik a gyakorlatba. Mondjuk ennél sokkal durvább dolgokat is csinálnak vezetés közben.
Irigykednek a szakállra
A lányok vonzónak találják, a férfiak pedig megdicsérik a szakállat, mert náluk ez meglehetősen hiánycikk. Az árny oldala a dolognak, hogy elég nehéz normális borotvát találni.
A gyerekek a jót jegyzik meg
Ez sem kínai sajátosság, de hát a cikk címe sem azt sugallja, hogy mindennek amit itt tanultam csak Kínában kell igaznak lennie. A gyerekekkel nagyon sokat foglalkozom és játszom, így elég hamar elkezdenek hozzám kötődni és képesek rajongásig szeretni. Ugyanakkor sokszor szigorú vagyok velük, nem kapnak matricát óra végén, nem játszhatnak, sarokba állítom őket, és ilyenkor természetesen megy is a duzzogás. De következő alkalommal már csak arra emlékeznek mennyire szeretnek velem játszani, és nem azon rugóznak, hogy bezzeg tegnap hogy leszidtam őket. A jót jegyzik meg, nem akarnak megsértődni, és csak jól akarják érezni magukat.